My Adventures

Egy kis helyzetjelentés arról, hogy mi folyik itt a Católica-án. (Na mondjuk ezt még lehet bővebben kifejtem egyszer.) Na az van, hogy vizsgaidőszak. Két hétig. Kicsit más itt a rendszer, aztán vannak tárgyak, melyek egy negyedévesek, s vannak, melyek egész félévben vannak oktatva. Különbség nincs, ugyanannyi óra van összességében belőlük, csak sűrítve. Januárban ugyanígy van még egy vizsgaidőszak, az is két hetes. Ezzel ugyanott vagyunk, mint otthon, csak szét van szedve.

A negyedéves tárgyakból értelemszerűen most van vizsga, a félévesekből meg vagy "zh" vagy csak beadandó, vagy valami beszámolás a munkánkról. Ebből kifolyólag nekem van két vizsgám, melyből egyet letudtam, vagyis hát, remélem, illetve van egy beszámolás a féléves tárgyból. Ezzel a negyedéves tárgyak vagy így vagy úgy, de befejeződnek, s a következő negyedévben újak jönnek, mert kell a kredit. Nekem van egy féléves tárgy, illetve két-két negyedéves tárgyam az első és második negyedévben, valamint a hatodik a nyelv, szintén egész félévben.

Na mármost, az egész nekem ott kezdett bűzleni, mikor az egyik tanár azt mondta, hogy 2 órás lesz a vizsga, a másik meg, hogy 2 órás, de ő szeret egy fél órával mindig többet adni, mert úgy jó az, szóval 2 és fél óra, ja és hogy hozzunk számológépet. Megjegyzem mindkettő marketinges tárgy. S azt is hangsúlyozom ismételten, hogy az órák érdekesek, jók, a tanárok nagyon jól felkészültek, naprakészek, érdekes órákat hoznak össze mindig. Ez tetszik. Látókör szélesítés gyanánt jöttem én ide, hogy beülök, meghallgatom mit mondanak, aztán jól van az, lezavarjuk a vizsgákat valahogy, mindenki megy isten hírével. Erre viszont rá kellett jönnünk hamar, hogy nem így van, mert konzisztensen illeszkedve az egyetem ismérveihez, a vizsgák is felsőbbrendűek. Miért gáz ha nem lesznek meg? Elvileg visszafizethetjük az ösztöndíjunkat, pontosabban annak egy részét, amit ráadásul nagy örömünkre pár napja egy igen jelentős összeggel megemeltek, egy elnyert kiegészítő támogatásnak köszönhetően. 

A hír hallatán örömtáncot éppen nem jártunk, mindenesetre egy napig vigyorgott mindenki a magyarok közül. Én, mint számviteles, gondoltam rá, hogy ebből bizony céltartalékot kell képezni a jövőben várhatóan felmerülő kötelezettségekre, értsd: kredit nemteljesítés. De bőven kifutja belőle például a következő utazásunk, amire tegnap nagy hirtelenjében le is foglaltuk a repjegyeKET. Ezzel adunk egy istenes pofont a következő negyedévi egyetemi aktivitásunknak, mivel Madeirát követően, szinte azonnal lécelünk egy komolyabb tripre. Hogy mi lesz ez, arról hamarosan jönnek részletek, ahogy már megszokhattátok. Nem gondoltam, hogy Madeira után van még kártyánk a pakliban, amire lehet nagyobbat emelni, de megeshet, hogy itt ilyesmi fog történni.

Addig meg próbálunk túlélni, és tanulás van. Otthoni beadandó, itt egy vizsga, itt egy beadandó, aztán kezdődhet a második negyedév.

Én meg pont nem vagyok otthon, pedig megnéztem volna. De miért érdekel már megint engem valaki? Kezdek még ilyen Farkasházy-s lenni...
Mert tök jó dolog amit csinál, érdekes és mindenki jó kedvvel, ábrándozva nézi a videóit, s nem mellesleg az utóbbi néhány hónapom nekem is hasonlóan telt. Nézzük akkor, ki ez a fazon. Egy biztos, nem 1-2 perc végigmenni a bejegyzésen videókkal együtt (anélkül fölösleges is), de úgy gondolom, ha valaki megteszi, a végén nem fogja megbánni, hogy kihagyta a Barátok Közt-öt, vagy más hülyeségét, mert nagyon érdekes bejegyzés szerintem. Induljon az "utazás".

Matt Harding, amerikai, jelenleg 35 éves. Szegény gyerek volt, ma sem gazdag. Nem járt egyetemre és utálta a monoton amerikai életformát. Sosem volt normális munkája, mert nem szeret minden nap bemenni valahova, s kötötten élni. Egykoron úgy volt vele, hogy egész életében csak videojátékokat akar készíteni, s azokkal akar játszani, minden más egyéb cél nélkül. Ez szerencséjére igen korán megadatott neki, s Ausztráliában kezdett dolgozni egy játékfejlesztő cégnél. 2003-ban aztán úgy döntött, hogy ez mégse pálya így, ezért felmondott a munkahelyén és az összes megtakarított pénzét "zsebre vágva" elindult körbeutazni Ázsiát. Célja nem volt sok, csupán annyi, hogy utazik Ázsiában, addig míg van pénze. Őrültnek tűnik az ötlet? Azért, hogy a családja, barátai tudják, merre jár éppen, létrehozta weboldalát a www.wherethehellismatt.com/-ot, ami magyarul annyit tesz, hogy "hol a fenébe van Matt?". 

Az utazás közben találkozott valakivel, akivel utazott egy rövid ideig, s ez a valaki adta neki az ötletet, hogy lefotózza az adott nevezetes helyen, illetve csinál róla egy videót míg táncol. Így lett, elkészült a kép és a videó is, bár a tánc elég béna lett, mivel sosem táncolt azelőtt. Aztán mindenhol megcsinálta ezt a táncát ahol járt.

2005-ben valaki megtalálta ezt a muris táncos videót az interneten és terjeszteni kezdte. Nagyon elterjedt, s találgatták, hogy ki lehet az. Felkeltette ám a figyelmét egy rágógumit gyártó cégnek is, s megkeresték, lenne e kedve csinálni még egy utazást, s felvenni ugyanígy a hülye táncát mindenhol. Erre Ő megkérdezte, hogy fizetnének-e? A válasz az volt, hogy igen. Így hát belevágott.

2006-ban 6 hónap alatt, mind a 7 kontinensen, 39 országban járt. Erről az útról készült videója még híresebbé tette. (Miért lehetett ez jó a cégnek amelyik fizetett? Reklámnak nem rossz az biztos, igaz azóta többen is állnak már mögötte.)

2007-ben visszament ehhez a céghez, hogy ajánlatot tegyen nekik. Tudta, több van ebben az egész dologban annál, minthogy Ő bénán táncol. A nagy útja után rengetegen megkeresték a világ minden tájáról, hogy szeretnék, ha elmenne oda is, és táncolnának vele. Meghallgatták, s látták, ez ismét egy jó ötlet lehet, úgyhogy megismételte az utazást, de immáron nem egyedül táncolt.

Matt nem gazdag, s trükköt sem ismer az olcsó utazásra, szimplán csak összejött neki. Ha megnézitek a honlapján a "Maps" fül alatt, hogy adott években hol járt, a világtérképet pókhálóként szövik be útjai. Belegondolni is nehéz. Azóta igaz már sok minden változott. A tánc még megvan, de ennek már más a lényege. Az egész világ ismeri, s folyamatosan előadásokat tart, fontos és kevésbé fontos helyeken, de lényegében mindenhol, ahol megfordul, s a világról mesél, ahogy Ő látja, látta. Fontos célja, hogy az összetartást hangsúlyozza, valamint arra ösztökélje az amerikaiakat, hogy utazzanak többet, országukon kívülre.
Az alábbi videó például a tavalyi Dél-afrikai foci VB-re készült kampánya. Megtanulta a Diski táncot, s úgy gondolta, ezzel utazgat ott kicsit, s kampányol. 

Sok idő kellett neki, hogy eljöjjön Magyarországra, de ma (szerda) sikerült. A Halászbástyánál táncolt emberekkel. Ha otthon vagyok és éppen Pesten, akkor biztos elmentem volna megnézni.

Nem egyszerű fazon az tuti. Mint mondtam nem is gazdag, igaz arra volt pénze, hogy utazzon egy jókorát Ázsiában. Még mindig őrültnek tűnik az ötlete?

Bizony, bizony. Ez a századik bejegyzés. Azért ez már tényleg sok. Az ötvenedikről is írtam, s már az is fejbe vágott, hogy mennyin vagyok túl. Most meg a duplájáról beszélünk.
100-szor ültem le, 100-szor töltöttem el az időt vele, 100-szor gondolkoztam, hogy miről kéne írni, milyen címet adjak a bejegyzésnek, 100-szor válogattam és vágtam a képeket hozzá, valamint a videókat. Úgy gondolom, hogy ezen már nem tud átszaladni csak úgy valaki, kell idő hozzá, hogy elolvassa, ha elölről akarja kezdeni. Ebből már tényleg lehetne egy könyvet szerkeszteni, melynek jövőbeni megvalósítása nem is kizárt (csak, hogy kézzelfogható legyen). 127 nap története eddig. Ezzel meg tartom is az átlagot, sőt lejjebb is tornáztam 1,4-ről, mert 1,27 naponta írtam bejegyzést.

Rendhagyó módon, ez a bejegyzés nem rólam, hanem Rólatok fog szólni, azokról, akik olvastátok 100-szor a blogot, s megtekintették azt nap, mint nap, hétről hétre, avagy egyszer-egyszer időnként. Az 50. bejegyzéskor csak egy bejegyzést írtam bizonyos statisztikákról, érdekességképpen, de nem volt túl hosszú, mert nem akartam untatni egyeseket. Most viszont fogok, de remélem érdekesnek találja majd az is, akinek elsőre nem tűnik annak. Akkor csak a blog.hu által kínált statisztikákat használtam fel, s abból szemezgettem kicsit, ami valljuk be, jó-jó, de igen szegényes. Van viszont Google Analytics account-om, amivel már kicsit érdekesebb, és mélyrehatóbb adatokat tudok mutatni az oldalról. Lehet, hogy egyeseknek ez tényleg unalmas, az viszont biztos nem, hogyha tud róla, hogy létezik ilyen is (már aki nem tudta). 

Egy kis gyorstalpaló, hogy mii is ez a Google Analytics? Leegyszerűsítve annyit tesz, hogy figyeli a megadott oldalt, s adatokat szolgáltat a látogatottságáról. Ezeket viszont olyan részletezettséggel, hogy azt meg tudja mondani, hogy az egyes személyek által átlagosan a honlapon töltött idő mennyi (bármilyen intervallumban vizsgálható), vagy akár ez hogyan változott egyik hétről, hónapról vagy akár napról a másikra. Minden adatot folyamatosan vizsgál, és összehasonlít. A látogatások száma, visszatérések aránya (a látogatók első látogatásuk után hány százalékban tértek vissza). Ez például az én esetemben 70% körüli. Ami annyit tesz, hogy amikor 10 ember először megnézte a blogom, abból 7 visszatért, s újra olvasta. Lehet két hét után, lehet 1 hónap után, lehet minden nap. Hagy ne részletezzem, hogy azt is meg tudom mondani, hány személy olvassa napi rendszerességgel, s hány 2-3 naponta, vagy hetente. Elképzelhetetlen mennyiségű információval szolgál, s ezzel még csak egy hangyányit említettem az egészből. 
Oké, nekem poén, max az egómnak tehet jót, hogy nézik-e többen, mint előző hónapban, vagy ilyesmik, de kinek hasznos ez? Sokáig nem kell gondolkozni, hogy rájöjjön valaki: Egy vállalkozás honlapjának, főleg, ha internetes értékesítés a fő profilja. Tudja vizsgálni percről percre a látogatást, a vásárlókat (honnan vásárolt, honnan tekintette meg az oldalt), magyarul olyan dolgokat, amibe bele se nagyon gondolna senki. Ami pedig talán a legfontosabb, az az, hogy a változást mutatja, és elemzéseket végez, melyeket megadott célokhoz is lehet hasonlítani.
Lényeg a lényeg, most ezzel akarok pár adatot mutatni a myadventures.blog.hu -val kapcsolatban, ami nélkületek nem lenne.

Itt egy áttekintés a lényegről. Nem tudom, hogy kell-e ehhez kommentár, de szerintem érthetőek az adatok. 1 255 személy nézte már meg eddig, 4 710-szer, összesen 11 349 oldal megtekintésével. Nagyon jól látszik a grafikonon egyébként, hogy amikor nyár végén utaztunk Amerikában, akkor volt a legnépszerűbb a blog (középső kiugrás).

Jöjjön most még egy kis szárazabb részlet, a böngészőkről, hogy milyen böngészőkkel nézitek a blog-ot. Nagy örömömre a Chrome győzedelmeskedett (jönnek rá az emberek), s maga mögött tud mindent most már. Ezen túl lehetne még operációs-rendszer statisztikákat is közzétennem, vagy olyat, hogy milyen oprendszer-böngésző kombinációt használtok, de az azért már tényleg sok lenne:).

Nézzünk valami érdekesebbet, jöjjön megint a földrajzóra. Először talán egy világtérkép, hogy mely városokból jöttek a megtekintések. 

A legtöbbre tudok magyarázatot adni, mert be tudok azonosítani személyeket, de számos terület nagy kérdés számomra is. Ott van például Mózes, mert hiába nem tudja elolvasni, meg szokta nézni (Mexikó). Tamás: Taipei, Taivan. Az amerikások, meg mindenki aki velem volt nyáron. 
Kicsit nézzük meg jobban hazánkat, mely az előző képen egy nagy pöttyöt kapott.

Természetesen otthonról jött a legtöbb látogatás. Azon belül pedig alább láthatjátok az első 10 helyezett várost, ami a látogatások számát tekinti. Összesen 63 város. Egerben és Ózdon nem tudom ki néz, de elég lelkes a visszafordulási arányt illetően, üdvözlöm ez úton.

Ha már hazai fronton vagyunk, nézzünk kicsit bele a szolgáltatókba is érdekességképpen. Természetesen nem csak hazaiak léteznek, de azok vezetik a toplistát (283 összesen).

Az abszolút nyertes a UPC, jó kis hűséggel, jó "vásárlók", szeretjük őket. Ha már hűség, akkor nézzünk kicsit mélyebbre ezen a téren is.

Sokan csak egyszer tekintették meg az oldalt, de voltak azért akik visszatértek többször. Ami a látogatások hosszát illeti, az alábbi táblázat tartalmazza részletesen.

Nyilván itt a sok oldalmegtekintés volt az új bejegyzés miatt, aztán ha nem volt új, akkor továbbállt az illető, s ez generálta az első kategóriát. Végül a látogatások között eltelt időt mutatja az utolsó táblázat.

Nem tudom, mennyire volt érdekes látni ilyet is. Tudtam volna még több, ilyen-olyan táblázatot, kimutatást bevágni, de azért van egy határ:). 

100 már nagy szám, nekem legalább is, mert más megírni, és más elolvasni. Egy biztos, megállás nincs, haladunk tovább, igyekszem tartani az iramot;).

... hogy melyik rövidnadrágot, melyik pólóval vegyem fel. Tudom, utáltok most többen, mert itt bizony, sokatok számára irigylésre méltó az időjárás. Igaz otthon is csak egy hete lett hűvösebb az idő, addig meg nem teljesen megszokottan, sokáig húzódott el a meleg. Jöjjön egy kis összehasonlítás a jelenlegi helyzetnek megfelelően.

Magyarország

Lisszabon

Bizony, ahogy látható is, itt még igazán nyárias az idő, bár hétvégére jön egy kis "lehűlés". Otthon sem lehet panaszkodni nagyon az az igazság, mert legalább nincs rossz esős idő, hanem napsütést mutat egész hétre. De ha már az esőnél tartok, akkor el kell mondjam, hogy itt még nem volt benne részem. Egyszer esett egy-két csepp, nem több. Utoljára augusztusban láttam esőt, még Arizona-ban. Itt a bizonyíték.

Érdekes egyébként, hogy több helyi lakos hosszú nadrágban meg egyesek hosszú ujjú ingben mászkálnak, én meg megsülök még a rövidnadrág+póló kombóban is. Nyilván nem azokra értem, akiknek abban kell lenniük, de azok, akiknek nem kötelező, biztos fáznak:). Elméletileg télen is csak elvétve süllyed 10 °C alá a hőmérséklet, úgyhogy nagy hidegtől nem kell tartani az biztos. Remélhetőleg ez a hónap még ilyen 30 fok körüli, vagy ahhoz közeli lesz, aztán már lehet egy kicsit hűvösebb is, nem bánom.  

Az amerikás bejegyzéseknél több ilyen "egyhónapos" bejelentés volt már, s úgy gondoltam, pont itt az ideje, ezért írok kicsit arról a helyről, ahová hetedmagammal pontosan egy hónap múlva megyek.

Madeira. Amikor megtudtam, hogy Lisszabonba jövök, az volt az első gondolatom, hogy ezt nem hagyhatom ki ha már itt vagyok, mert sokkal egyszerűbb és olcsóbb eljutni innen, ráadásul otthonról nem jönnék néhány napra ide. Ebből fakadóan nagy reményeket fűzök a kiruccanáshoz. A legviccesebb egyébként talán az "olcsó" része, mert nevetséges, de ezt majd a végén kicsit részletezem. Most meg jöjjön egy kis Wikipedia-ás szemezgetés a helyről, de mindenekelőtt tájoljuk be magunkat.

Földrajzóra megvolt ismét. Madeira a Kanári-szigetektől északra 500 km-re helyezkedik el, Portugáliától pedig dél-nyugatra olyan 1 000 km-re. Méreteit tekintve nem nagy, mindössze ~50 km hosszú és ~15-20 km széles. Európához tartozik, s Portugália autonóm régiója. Különös sajátosságait a közepén húzódó hegyvonulatnak köszönheti, melynek legmagasabb pontja 1 862 méter. Gondoljunk csak bele, 15-20 km széles, két oldalt éppen tengerszint fölötti, míg középen alig 2 000 méter alatti a magasság. Ennek eredményeképpen, az éghajlata mediterrán, de 1 200 méter fölött hegyvidéki. Nagyjából 230 000 lakosa van, fővárosa Funchal 100 ezer lakossal.
Növényzetét és állatvilágát tekintve igen gazdag a választék. Részint érdekesség, hogy banánt termesztenek itt-ott, (ilyent még nem láttam élőben) valamint az éghajlat és elhelyezkedés miatt is különleges a természet. A sziget nagy részét lefedő nemzeti parkot az UNESCO a világörökség részévé választotta. 

Egy kis kitekintés, mert múltkor az évorai kiránduláskor is emlegettem ezt a világörökség része dolgot. Kíváncsi voltam, mennyire osztogatják ezt a címet, s utánanéztem, hogy itt Portugáliában ha látok kettőt, akkor hány van összesen. 13, de ahogy átfutottam rá kellett jöjjek, hogy már láttam kettőt, mert egy itt van a városban. Ezek után már csak az érdekelt, hogy Magyarországon hány ilyen hely van pontosan. A válasz 8. Bár van amit tudtam belőle, azért mindet nem, úgyhogy összeszedtem, mert 8 dolog nem sok, illene tudni.

- Budapest, beleértve a Duna partszakaszát, a Budai várat és környékét, valamint az Andrássy utat
- Hollókő (Ófalu)
- Aggteleki karszt és barlang
- Pannonhalmi apátság és környéke
- Hortobágyi Nemzeti Park - A Puszta
- korai keresztény nekropolisz - Sophianae, Pécs
- Fertő-tó és környéke
- Tokaji borvidék

Forrás: http://whc.unesco.org/en/list

A hegyekről lecsordogáló patakokat a levadákkal rendszerbe építették, biztosítva ezzel a cukornád és banánültetvények vízellátását. Manapság ezek mentén túraútvonalak találhatók, melyekből mi is be szeretnénk járni egy kicsit.

A terv

Mit sem ér megvalósítás nélkül... Ezen rajta vagyok/gyunk erősen. Szerencsére az egyik lakótársam, Pedro Madeira fővárosába való, szóval sok jó tanácsot adott már eddig is, illetve fog még ez után is azt illetően, hogy hova menjünk el, mit nézzünk meg.

A helyzet az, hogy ugye szorgalmas diákok vagyunk, nem nagyon szabad sokat hiányozni az iskolából, úgyhogy hosszú időre nem mehetünk. 3 napban egyeztünk meg, amiben benne van az utazás is. Érzem, vannak akiknek ez már egy kicsit bűzlik, de át van ez gondolva:). Direkt olyan járatot választottunk, ami kora reggel megy, vissza pedig késő este jön. Igazából még ezzel sem lett sokkal "illatosabb" a sztori azoknak akiknek az előbb még bűzlött, de van azért még más is a tarsolyban.
Egy biztos volt, hogy bérelünk autót, mert a sziget kicsi annyira, hogy azzal eljussunk normális helyekre bárhová, viszont nagy is annyira, hogy tömegközlekedéssel vesződjünk. Aztán felvetettem az ötletet, hogy mi lenne, ha a reptéren vennénk fel egyből a kocsit, és távozáskor ott is adnánk le. Nincs akkor szarakodás a transzferrel, utazással, ami vagy idő vagy pénz így is úgyis, de az idő pénz, szóval mindenképpen pénz. Így se olcsó, de nem is drága, meg legalább akkor mi döntjük el hova, meg mikor. Hogy hova, arra meg azt találtam ki, hogy menjünk körbe a szigeten. Ahogy a térképen is látszik, a jobb oldalon landolunk, majd elindulunk felül balra, és a bal felső sarokban Porto Moniz-nál szállunk meg első este. Aztán elindulunk lefele, megszállunk a fővárosban, és harmadnap meg távozunk. Első nap túra, és egy kis fürdőzés Porto Moniz-nál, ahol egy mesterségesen lávakövekből kialakított, félig tenger félig medence szerű dolog van a parton, s langyos a víz, valami vulkáni forrás miatt. A szállás itt a parton van szinte közvetlenül.

Másnap továbbhaladunk, s megállunk valahol fürdőzni. Azért itt mert délen jobb az idő, s hiába november közepe, mondta Pedro, hogy ne aggódjunk, megáztathatjuk még magunkat:). Estére elérjük a fővárost, s szétnézünk kicsit. 
Harmadik nap még mindig a főváros, illetve felmegyünk a hegyre, ami mögötte csúcsosodik. Út közben található Monte falucska, ahol a Miasszonyunk templomában van eltemetve IV. (Boldog) Károly, az utolsó magyar király. Itt csak megállunk azért. 

Aztán eljön hamar az este, amikor is távoznunk kell, mert 8-9 körül indul vissza a gépünk Lisszabonba. 

A társaságról előjáróban csak annyit, hogy 8-an leszünk. Hatan magyarok és két szlovák (ápoljuk majd a kapcsolatokat). Aztán majd ha visszatértünk, írok lehet kicsit bővebben is róluk.

Anyagiak. Na hát ezekről nem nagyon szeretek beszélni, s nem is nagyon volt róla még szó a blogban, egy-két kivételtől eltekintve. Most viszont nem mehetek el mellette, főleg, nehogy valaki megjegyezze, jól felvitte az isten a dolgunkat:).

Mivel már minden le van foglalva, ki van bérelve, így kész tényekről tudok nyilatkozni, hogy mit tartalmaz az ár:

- repülőjegy, Lisboa - Funchal - Lisboa
- autóbérlés, két darab, bár ez az egységköltség szempontjából tökmindegy
- két éjszaka szállás, igen pofás kis helyeken, reggelivel mindkettő
- kalkuláltam benzint is, ami az amerikai tapasztalatok alapján elég jól megy:)

Ezzel lényegében meg is vagyunk, mert más már nincs, csak költőpénz, amire szükség lehet. Kíváncsi lennék, az eddig felsoroltakra hányan mondanának 50 ezer HUF alatti értéket, ha már azzal indítunk, hogy repjegy meg autó. Pedig alatta van, de még mennyire. Mai árfolyamon számolva ez a kiruccanás a felsorolt tételekkel eddig (felkerekítve) 32 000 magyar pénzbe kerül. Leírjam betűkkel is? Oké, harminckétezer. Mondja azt valaki, hogy nem éri meg...

Jöjjön néhány kép ízelítőnek, aztán majd remélem én is ilyeneket, vagy jobbakat készítek. Ha utána leszünk, majd közzéteszem egy bejegyzésben, aztán lehet értékelni. A képek között megtalálható a reptér leszállópályája. Peti kicsit izgul a repülőn, de meg kell nyugtatni, mert meghosszították a leszállópályát, így bármilyen gép le tud már szállni. Ha meg nem, max túlcsúszunk kicsit. Mindenesetre nem kell izgulni, fent még nem maradt senki ;).
 

Gondoltam összeszedem azt a néhány fotót amit a repülőkön csináltam. Ott nem voltam túl aktív, s mindig csak a telefonnal csináltam felvételt, ezért a minőség nem a legjobb, de a videó szerintem kárpótol a gyengébb képekért. Csináltam ugyanis egyet az albequerque-i landolásnál, de erről a végén, először a képek.

Az első, még a földön, Ferihegyen, mikor Amerikába, vagyis még Rómába indultunk. Ez csak úgy, azért, mert Maléves gép, saját reptér, olyan amilyen, de a miénk:D. 

Aztán ami már érdekesebb, az a New york-i látkép. Felszállás után ráláttunk a lényegre, ott volt minden. Annyi baj volt, hogy a hajnali órák miatt még nem volt teljesen világos. Tudom alig látható valami belőle, de például teljesen jobb oldalon a legfelső valami a szabadság szobor, van ott Brooklyn-híd is, meg egyebek, hiába nem vehetők ki jól még a rendes felbontású képemen sem. 

Most egy kis egyveleg. Sok tejföl, meg miegymás. Dallasi úszómedencés házak, valamint nem tudni milyen körök a földeken, autópálya csomópont, stb.

Az alábbi képet egy-két ember figyelmébe ajánlanám, akikkel voltam Povljana-ban (Pag sziget, Horváto.). Amikor Rómából hazafele repültem nyár végén, akkor csináltam egykét képet, aztán utólag lettem figyelmes arra, hogy hol is járunk éppen, és, hogy ez mi lenne. Ahogy kinagyítottam láttam, hogy (második kép) ez valóban Pag sziget, és az egyes számmal jelölt rész Pag város, a 2-es ahol mi voltunk, a 3-as meg a nagy híd Zadar felé. A sziget Novalja felőli része nem fért bele a képbe, de azért ez el lett kapva:).

S végül a videó. Kicsit fura, mert meg kellett vágnom, részben mert hosszú volt, részben meg mert folyamatosan hülyeségeket beszéltünk benne... A lényeg viszont, hogy ilyen volt a leszállás Új-Mexikóban. Ez volt a legjobb, a látvány tekintetében, úgyhogy pont jó lett megörökítve. Egybefüggő fehér felhő volt mindenhol, aztán mikor ereszkedtünk a hegyvonulat felfogta, s utána a sivatag tárult elénk, majd egy oázisként a város, és már le is szálltunk.

Elindult megint, és bizony ebből mi sem szeretnénk kimaradni az az igazság. Tavaly először nem néztem, aztán Valaki:) megfertőzött és ráakadtam. Most kihagytam vagy két hetet, úgy voltam vele, hogy majd, ha már mindenki bent van, akkor belenézek. Meg is történt, néztem két napot, aztán jött is az első kiszavazás és kiesett a Szíjjártó Bandi gyerek... Szegény, pedig itt lehet embert faragtak volna belőle. Mérgelődtünk is rajta, maradhatott volna még. Meg is botlott az előbb a nyelvem, vagyis a kezem az írásban a nevét illetően, mert van egy kis hasonlóság:

Na mindegy, lesz ez még így se.

Akadnak problémák egyes weboldalak megtekintésével kapcsolatban. Bizonyos oldalak (jellemzően hazai) betöltése igencsak lassúcska, ami annak köszönhető, hogy külföldön tartózkodunk. Ezt egy csellel viszont kiküszöböljük, ami nem más mint a VPN (virtuális) hálózat. A Corvinus VPN hálózatához bármikor hozzá tudunk férni, akárhol is tartózkodunk a világban, s ezáltal elméletileg otthoninak számítunk. Ezzel úgymond kikerüljük a meglévő kapcsolatunkat, amivel valójában a netet használjuk. Több szempontból is hasznos lehet ez. Nekünk most azért, hogy használjuk normális, nem korlátozott sebességgel az ilyen oldalakat, mert az RTLMOST-on nem is tudnánk nézni enélkül a VV-t, vagy Heti Hetest vagy akármit ha szeretnék. Emellett viszont jó lehet arra is, hogy korlátlanul nézzen videókat az ember a youtube-on. Pierre mondta, mikor voltam nála most, hogy Ő mikor Kínában van, folyamatosan amerikai VPN-re csatlakozik, mert anélkül megállna az élet neki. A Youtube-ot például jóformán kézben tartja a kormány, és hatalmas mértékben szabályozzák, hogy milyen videókat oszthatnak meg és milyet nem az országukban. Ezzel nem csak Kína van egyedül, mert sorakoznak mellé más fura keleti országok is, de ugyanígy van néhány ami nálunk is le van tiltva. Na ennyit a napi számítástechnika leckéről.

További érdekesség, hogy mikor múlt hétvégén Tavira-ban voltunk, és iszogattunk, beszélgettünk az apartmanban, bekapcsoltuk a TV-t, hogy menjen valami. Nemsokkal később felkaptuk a fejünket erre:

Ismerős valami? Lehet így nem mutat sokat, de nekünk teljes mértékben az volt az érzésünk, mintha az otthoni Való Világot néznénk. Ezt mondtuk is a többieknek, mire ők felvilágosítottak minket. Az, hogy anno a Big Brother egy világszerte elterjedt műsor volt, és minden országban egy kaptafára ment a dolog, okés, tudtuk. A VV ezzel szemben egy másabb vonalat indított el a kezdetek kezdetén, melyet mi magyarok találtunk ki. Na és a lényeg az egészben, amit mondtak a csajok, meglepődve azon, hogy ezt mi, hogy nem tudjuk, az az, hogy a Való Világ mintájára megy több európai országban a műsor. Köztük itt Portugáliában is, illetve említették még ha jól emlékszem Csehországot, Romániát, Lengyelországot, s ki tudja még hol. Ennyire lehetünk büszkék, ha már sok benne szereplő emberre kevésbé..:)

Átrendeztem végre a blog-ot, most már nem keverednek az amerikai és portugál bejegyzések, illetve felkerült az a bejegyzés is amit oly sokáig húztam halasztottam, de végül csak befejeztem a megírását. Vagy az előbbi linken, vagy augusztus 20-nál lehet megtalálni.

Tegnap késő este, amikor otthon még egy órával később este volt, a hír bejelentésekor értesültem arról, hogy elhunyt. Aztán írtam pár sort a tegnapi bejegyzés végére, amit ma úgy gondoltam kiveszek, és egy egész bejegyzést írok. Hogy ennek mi az oka? Nem az, hogy ennyire érzékeny vagyok, mindinkább az, hogy bemutassam kicsit azoknak akik nem tudnák, hogy kit is vesztettünk el. Akiknek eddig semmit nem mondott a név, sejthetik, hogy valamit tudhatott, ha most vele van tele a híradó, social media, újságok, hírportálok és minden. Otthoni hírekben is másfél-két perces részt kapott.

Vannak azok az emberek, akik tele vannak MacBook-okkal, Iphone-nal, Ipad-del, Ipod-dal. Na én nem ez vagyok, én nem ezért, nem erről az oldaláról kezdtem megismerni ezt az embert. Egy könyvet olvastam, amit róla írtak, s ezután ástam bele magam jobban a témába. A könyv az egyik legérdekesebb volt amit, talán mondhatni, hogy vala olvastam. 

Azon felül, hogy Ő a szülőatyja az Apple termékeknek, rengeteget tett hozzá az értékükhöz azzal, ahogyan "el(ő)adta" őket. Én személy szerint elsősorban erre voltam kíváncsi, hogy hogyan kell úgy előadni, mint Ő. Mit ne mondjak, érdekes. Én sem vagyok a teleírt diák híve, ő meg aztán végképp. Egy szó, vagy egy rövid (max 7 szó) mondat. Nagyon komoly szabályok szerint készítette minden előadását. Heteket gyakorolt rájuk, s mindent elgyakorolt. Azt is, ha hibázik. Volt ilyen, például az Iphone 4 bemutatóján, van róla felvétel, és abból is viccet csinált. Ha nem készül fel, ez több ezres közönség előtt mindenféle kütyükkel a kezében, amelyeket működésre próbál bírni, nem biztos, hogy egyszerű lett volna. Minden előadásában volt valami csavar, valami egyedi. Volt, hogy hírességek léptek fel hozzá a színpadra, volt, hogy élőben mutatta be a termék egyes tulajdonságait, nem kis sikert aratva (kávérendelés:)). Tudta, hogy a hallgatóság között ülő emberek a hallottak, látottak és élmények alapján memorizálnak. Azért, hogy minden ember úgy menjen haza, hogy egy év múlva is emlékezzen arra, amit aznap látott, mindhárom csoportnak az igényeire figyelt. Megismertem általa egy olyan technikát is, amit a politikusok is alkalmaznak, s mellyel a témát illető kérdésekre adandó válaszokkal előre fel lehet készülni.

Egy példa azért a lazaságáról, s arról, hogyan adott Ő elő. Az Ipod legelső bemutatóján csinálhatta volna azt is, hogy teleírja a diát olyan dolgokkal, hogy 1gb memória, 12 cm hosszú, 4 cm széles készülék, XY kijelző, stb stb kezelőfelület, és még sorolhatnám a szakszavakkal teli dolgokat. Ezek helyett, az ő diáján csak annyi volt, s csak annyit mondott mikor felmutatta az Ipod-ot, hogy "1000 szám a zsebedben". Kész.. semmi több. Ha valaki specifikációkra kíváncsi, ne ott keresse, nézzen utána. Ő érthető formában, a lényeget, az átlagembernek mondta, mely mindig sikeres volt. Az már csak mellékes, hogy ezen előadása után mindenhol így futott a hír, az újságok címlapján például, hogy 1000 szám a zsebedben.

Előadásait ezrek hallgatták végig, melyen bejelentette a termékeket. A cégen belül páratlan titkolózás van mai napig a termékekkel kapcsolatban. Egy dolgozó sem tud többet a termékről, mint amennyit a munkája végzéséhez tudnia kell. Az Iphone 4-et például a bemutatása előtti órákban látta mindössze tizenvalahány ember a teljes valójában. Ezzel csigázták is a hangulatot, és nagy show-t csináltak mindig a bemutatókból. Az Apple termékekkel mondhatni, s ezzel részben a CNN sajtóközleményéből idézek, megváltoztatta a mai emberek életét, mely változások még az unokáink életére is kihatással lesznek.
Az Ipod bemutatásával forradalmasította a zenehallgatást. Az Apple laptopok meg csak szimplán jók, de az igazi nagy dobás az Iphone bemutatása volt, ahol csak ennyit mondott: "Újra feltaláltuk a telefont". Az igazat megvallva, azt kell, hogy mondjam, igaza volt, mert egy ideje használok már egy Iphone-t, s megértettem miről beszél.

Itt van az Iphone bemutatása. Az elején három forradalmi termékről beszél. Egy telefonról, egy érintőkijelzős Ipod-ról és egy internet kommunikátorról. Aztán ezeket mondogatja egymást után. Egy telefon, egy Ipod, egy... Értik már? Ez 3 termék, de egy eszközben. Érdemes megfigyelni, mikor elmondja, hogy miket mutat ma be, s milyen ujjongás követi, mert a közönség nemhogy nem látta a terméket az előadás előtt, azt se tudta, hogy mi lesz bemutatva.

A nagy kérdés most az, hogy romlásnak indul e mostantól az alma? Avagy, hol lesznek, s hová jutnak el ezután az Iphone-ok, és az Apple termékek? Személy szerint én azt mondom, hogy nem ott, ahol eddig voltak. Rengeteget tett hozzá ez az ember azzal, ahogy "el(ő)adta" őket. Próbálkozhatnak, felvehetik a jól megszokott fekete garbót, a farmerét és a sportcipőt, de ilyen úgysem lesz még egy, mert:

"Az Apple elvesztette vízionárius és kreatív zsenijét, és a világ elvesztett egy rendkívüli embert. Azok, akiknek közülünk volt szerencséje ismerni és együtt dolgozni Steve-vel, egy kedves barátot és egy inspiráló mentort vesztettek el. Steve egy olyan céget hagy maga mögött, amelyet csak ő hozhatott létre, szelleme pedig mindig az Apple alapjait jelenti majd." (Apple Inc.)

Különleges képességgel rendelkezett, mely abban nyilvánult meg, hogy tudta, merre fog tartani a világ, s mire lesz szüksége az embereknek. Volt egy híres mondása, mely valahogy így hangzott: "én mindig oda szaladok ahová a labda fog menni, nem pedig oda ahonnan elrúgták". Sikerült neki, az eladási statisztikák és a cégérték igazolja. Az Apple a legértékesebb technológiai cég. Piaci értéke Magyarország 3 éves teljes GDP-jének felel meg.

Emlékül két videó tőle. Az egyik a leghíresebb beszéde, melyet 2005-ben a Stanford Egyetem végzőseinek tartott, s 3 történetet mesélt az életéből, köztük azzal a betegséggel, melyben csütörtök délután belehalt. A második videó, meg a kedvencem, amiben a Iphone bemutatásán felhívja a Starbucks-ot googlemaps-ből, hogy rendeljen 4 000 kávét, szemléltetve ezzel az alkalmazás, és a telefon lehetőségeit. Sajnos a megtekintéshez angoltudás elengedhetetlen, de aki rászánja magát annak szerintem megéri egyszer. A másodikban annyi a poén, hogy a kávézót felhívva 4 000 tejeskávét kér elvitelre, majd egyből mondja, hogy csak viccelt, téves hívás. Ez aztán prezentáció mi? 56 éves volt... Stay Hungry, Stay Foolish!

 Hihetetlen, de már egy hónapja itt vagyok. Elrepült hamar az egész, bár az eleje döcögősen indult. Döcögősen, mert kissé felfoghatatlan dolgot vittem véghez azzal, hogy hazaérkeztem (nem is akárhogy), aztán angolosan távoztam is hamar. Sokak ha belegondoltak, vagy hülyének néztek, de nem nagyon tudták elképzelni, hogy ez így működhetne-e az Ő esetükben. Nem tudom, mikor nekivágtam, úgy voltam vele, hogy itt a lehetőség, most lehet még kihasználni, aztán meg mikor a körülmények így alakultak, nem volt igazából más választás, mint hogy alkalmazkodjak hozzájuk. 

Sikerült nagy mértékben, de azért a kiérkezés után volt egy holtpont. Rohanás rohanás hátán. Nem volt egy percem sem gondolkodni egész nyáron, de legfőképpen mikor utaztunk, s végképp nem mikor hazaértem. Aztán mikor kijöttem, már délután órára mentem, és másnaptól suli. Az első egy hétben azt hiszem kétszer aludtam el ruhástól úgy, hogy nem akartam én még lefeküdni sem. Két napig eléggé ki voltam merülve. Aztán meg minden leállt (a tanulást kivéve), és unalmas volt minden. Ez volt az, ami nagyon nem tetszett, s nagyon sokat tenni sem tudtam ellene. Aztán idővel változott minden, beindult az élet. De ezt a változást nehezítették bizonyos körülmények.
Erről ugye már írtam, hogy minden új volt, és más, merőben más, mint ami nekem való. Jó ország ez a Portugália, szép város Lisszabon, nem is kifejezetten nagy, a közbiztonságra nem lehet panasz, az emberek szimpatikusak, de a mentalitás ami már hozzájuk tartozik, valahogy nem nekem van kitalálva. Ez az a mentalitás, ami tovagyűrűzik mindenhol. A metróra várásnál, a maratoni buszra várásnál, a buszmegállóban kiírt menetrendek egy hónap alatt sikertelen megértésénél (senki nem tudja megfejteni), a boltban, jegypénztárban történő sorban állásnál, a metrók fordított működésénél (erről lesz még szó), a bankkártya rengeteg helyen el nem fogadásánál (McDonalds-ban se, csak a helyi kártyákat!), meg úgy mindennek a működésénél, amik apró dolgok, de mikor minden nap ebben élsz felértékelődnek. Szép ország, de más itt élni, és más egy hetet turistáskodni.

Az, hogy nem lehet enni egy jót, az már csak egy másik szívfájdalmam, mert itt vagy étterem van, vagy Pastelária. Se kenyérbolt, se gyorskajálda. A Pastelaria a kenyérbolt és a gyorskajálda közötti átmenet itt, a Gyorskajálda a kis szolid étterem (szolid, értsd 10 euro-ért eszel valamit, csinos kis asztalkák, visszafogott, kulturált környezet), míg a mi otthoni éttermeinknek az itteni, hogy is mondjam, elitebb, nagyobb éttermek felelnek meg. Itt 4 hét kellett ahhoz, ami amerikában 12 hét alatt nem következett be. Benedekkel szalonnáról és füstölt kolbászról beszéltünk, pörköltről, normális jó fehér kenyérről (nincs normális kenyerük se). 

Kicsit ez a bejegyzés negatívnak tűnhet, azért nincs vész, jól érzem én magam, csak fura, hogy keresed a kínai gyorséttermet, és nincs. Keresed a Gyros-ost, és nincs. Keresel valami helyet, hogy egyél egy hambit, és találsz, egy ezresért egy kalap ****-r, amit hamburgernek hívnak itt. 

Azért, hogy pozitív legyen a vége, az tetszik, hogy jó az idő, s tegnap éjszaka hosszú ujjú ingben melegem volt végig, mert 24-25 fok volt. Olyan környékeken járkálunk, ami merőben más, mint otthon, vagy akárhol. Eljutunk olyan helyekre, ahova nem lehetne messziről jött embernek kis idő alatt legalább is. Majd ha hazamentem, mindenképpen pozitívan fogok visszagondolni, mivel csak az első héten téptem a hajam a fent említett dolgok miatt, aztán második héten már csendesebben tűrtem, azóta pedig heti egy nap jön elő nagyon:).

A hétvégét megint nem töltöttem itthon. Benedekkel neveztünk egy Erasmus-os trip-re. Van két Erasmus-os szervezet, akik csinálják a programokat, utakat, bulikat, vacsorákat és lehet rájuk nevezni. Vannak helyek (legtöbb az), ahova önállóan nehéz és költséges eljutni, ráadásul itt van társsaság is. A mostani út első állomása Évora volt, melyet láthattok az előző bejegyzés térképén is Lisszabonnal nagyjából egy vonalban a spanyol határhoz közelebb. Pénteken reggel indultunk, s szombat délben indultunk tovább Tavira-ba, az Algarve régió/megye/tartomány egyik városkájába. Vasárnap Albufeira strandjára mentünk, ez délen található, középen. Nagyon komoly busszal utaztunk megint, úgy látszik, itt csak ilyenek vannak. Na jó, ennek csak félbőr ülései voltak... A fenébe is. 

Évora

Ide még délelőtt megérkeztünk pénteken, és elfoglaltuk a szállást. Ezzel egyből meg is volt a napi WTF?? Egy EZ MIII?? felkiáltással. Igazából nem volt baj a szobával, csak annyi, hogy a két személyes szoba itt egy ágyas volt, de olyan méretű, amiből Vegas-ban Petivel egy-egy volt nekünk, de most osztozni kellett egy olyanon. Igazából a sokk itt nem ért véget, mert a másik érdekesség a fürdőszoba volt. Ahogy az a második képen látszik, a szoba sarkában volt valami ilyen helyiség. Benedek benézett, első kérdése:

B.: CS.H. játszik?
ÉN: Mi??????
B.: CsapbaHu***zás.., mert, hogy itt budi nincs az fix...

Egy zuhanyfülke és egy mosdókagyló. Nagy örömünkre pár percen belül rájöttünk, hogy ez hostel-nek minősül a három csillag ellenére, és a szobánkkal szemben volt a normális fürdőszoba, így a csap megúszta. Előnye is volt a dolognak.. zuhanyzás közben csak kidugtam a fejem, mint egy strucc, aztán néztem a tv-t, ha volt valami érdekes. 

Ahogy ezen túltettük magunkat, jött a városnézés. Évora a világörökség része, s tagja a legősibb városok körének. Számos templom található itt. Az első például egy rómaiak által épített, az első századból. A város kicsi, nagyon (NAGYON) szűk macskaköves utcákkal, ahol alig férnek el a kocsik, de közlekednek. Láttunk olyat, ahol egy szakaszon 5-5 centinél nem volt több két oldalon, de a mama ott manőverezett. Volt idegenvezetőnk, aki mondta folyamatosan a szövegét. Figyeltem én, de nem tudnám visszamondani, mert annyi mindent mondott, nem tudok mindent leírni. Nagyon nem vagyok oda az ilyen dolgokért, de azért érdekes volt. Este vacsora, aztán buli. Ezek jól sikerültek, hiába a vacsora hagyott egy kis kívánnivalót maga után. Jöjjön hát néhány kép. Legérdekesebb a "csont kápolna" volt, melynek falai emberi csontokból és koponyákból voltak építve, de inkább csak kirakva. Hát kinek hogy, van aki be se menne inkább, mi megnéztük (utolsó két kép).

Tavira

Ide nagyjából 3 órás buszút vezetett, s szerencsére már elértük a tengerpartot. Egy kis apartmanvárosban szálltunk meg, ahol bár ugyanolyan méretű ágyat kaptunk, azért a környezet kárpótolt minket. Mindenfelé pálmafák, aranyos kis házak, utcákkal, egy konkrét falu méretben. Volt egy medence is a közepén, meg étterem, supermarket, illetve ez-az, ami még kellhet. A szállásunk teljesen jó volt. Nappaliban bőr ülőgarnitúra, kandalló, tetőnapozó asztalokkal, kerti bútor, stb, stb.

Strandolással telt a nap, majd este vacsora következett, ami szinten felüli volt, az előző napihoz képest pedig fejedelmi. Itt borozgattunk, megittunk néhány kancsóval az asztalnál, aztán mondták a szervezők, hogy akkor irány a buli. A busz elvisz minket, majd taxival haza, de az ingyen lesz, csak egy adott számot kell hívni. A busz 11kor indul. Anyád... 11kor még otthon sem indulunk el, nem hogy itt. Jelzem, voltunk egyszer hétköznap bulizni, és a hely fél2kor, igen, hajnali fél kettőkor nyitott ki. Tudnak ezek élni. Ehhez hasonló, és még cifrább dolgokkal teli bejegyzés is lesz majd az amerikai furcsaságok mintájára, de kell még az anyag. Lényeg a lényeg, mi már nap közben tudtuk, hogy ez így nem pálya, s eldöntöttük, hogy házibuli lesz, nem disco. A vacsoránál elmondtuk pár embernek a véleményünket, illetve a másik 4 lakótársnak, akik helyeselték, de nyuszi volt mindenki, s elmentek. Nem értették meg. Páran maradtunk. Volt Cachaca-ánk (brazil rum, ez itt a menő) amit jóárasítva vettünk a helyi supermarket-ben, nagyjából másfél itteni szórakozóhelyen vett longdrink áráért. Nem, nem a pia volt pancsolt, a szórakozóhelyek a drágák. Vettünk még citromot is, illetve volt jég meg chips. Meg Cola. Velünk nem is volt baj. 11kor kellett elhagyni a szállást. Személy szerint a mi szobánk 10:52-kor kelt... Kimentem, a nappaliban a francia gyerek aludt a kanapén, mindenfele poharak, szemét. Csak mi késtünk egy cseppet, mindenki frissen üdén a buszon ült. Mint elmondták, hajnal 1-ig teljesen üres volt a hely, csak ők voltak, a pia olyan drága volt, hogy még a németek se bátorkodtak inni, úgyhogy semmi különös nem történt.
Na mondom, ennyi ésszel vagytok ti is megáldva, maradtatok volna inkább, és akkor nem csak miattunk vár az egész busz... 

Ekkor már vasárnap volt, s elindultunk be a városba szétnézni, ismét idegenvezetővel. Kicsi városka volt ez is. Érdekességek: itt található a legtöbb templom Portugáliában. Már ami az egy város(ká)ra jutó templomok számát illeti. 36 vagy 38 van belőlük, már nem tudom, de csak 2-3 üzemel. Mind különböző vallásnak hivatott otthont adni. Hogy miért van itt ennyi, annak az okáról és múltjáról mesélt a csóka, de ezt most nem részletezem. Volt egy kis vár, szűk utcácskák, érdekes épületek. Megemlítette még a fickó, hogy Tavira-ban található a legjobb portugál kerékpáros klub, melynek versenyzői a Tour de France-on, Giro di'Itali-án és egyéb helyeken indulnak.

Késő délután mentünk Albufeira-ba, ahol strandolással töltöttük a nap hátra levő részét, majd este indultunk haza.

Magyar köszönöm befigyel:). Ezek bizony homokból voltak. Egy fickó csinálta őket. Egy eső nem jönne jól neki. Az a szerencséje, hogy elég ritka ezen a környéken. 

Összegezve: ez a városnézősdi igazából nem az én műfajom, de azért jó volt. Persze ehhez kellett a mi kreativitásunk is, mert például a szombat esti üres szórakozóhelyen egymást nézzük móka nem nagyon adta volna az életérzést.

Egy rövid időre most pihenő lesz, mert lassan vizsgaidőszak. Negyedéves. Itt van ilyen is. Addig még lesz most vasárnap egy kis kiruccanás, amit most tudtam meg éppen. Hónap végén pedig egy Porto és környező városai lehetséges.
Ja, és... őőő... Madeira coming soon...