Az előző bejegyzésben írtam, hogy a kínai "étterem" majd külön bejegyzést kap. Hát itt van. Az illegál nevet mi adtuk neki, mert ezt nem tartják számon a cégjegyzékben, a helyi ksh adatait sem torzítja, a fogyasztóvédők fejét sem fájdítja és az adóhatóság sem bajlódik az adminisztrációjukkal. Legyen elég most ennyi felvezetésnek, s nézzük meg, hogy lehet eljutni oda. Az én metróvonalamon kicsit lejjebb a Marques de Pombal Martim Moniz nevű térrel párhuzamos egy utca. Onnan indulunk, barátságosabbnál barátságosabb környékeken keresztül.
Meg is érkeztünk. Nem, ez a ház nem helyi látványosság. Nem lakott itt híres ember sem, az étterem van itt a második emeleten. Menjünk hát beljebb.
A lépcső legutolsó fordulója, legfelső emelet. Egy kis asztalka, meg szék. Mikor először jöttünk, itt kellett várakoznunk szabad asztalra. Kiadtak néhány sört, aztán annyi. Kis idő után viszont szólt a nő, hogy kövessük.
Az első az iroda, meg a raktár is egyben, a második meg csak egy elosztó helyiség, ahol mosogathatsz kicsit ha kedved tartja, de onnan nyílik a nagyszoba és a toalett is:).
Van még két kisszoba is, amik privátként funkcionálnak, viszont ezekről nincs képem, voltunk már ilyenben is.
Ezután az étlapról felírjuk egy lapra azon dolgoknak a számát, amiket rendelni szeretnénk. Az étlap kínaiul és portugálul van, úgyhogy eleinte még akadtak problémák, viszont most már elég jól eligazodunk. Aztán elviszi a nő a rendelést, hoz rákszirmot, s Portugáliára kifejezetten nem jellemző gyorsasággal már érkeznek is az étkek. Rendszerint csípős csirkés tésztát eszünk köretnek, ami elé nem győzzük a nagyon szót odaírni, mert nem veszik a lapot, hogy mi bírjuk. Múltkor én tényleg azt írtam már oda, hogy "muito muito picante", és kellemesen már csípett. Aztán ami még sosem maradt ki mikor én ott voltam, az a rántott polip. Lehet sokan most fanyalognak, pedig ez a legjobb. Odaver minden mást. Szoktunk még garnélás csirkét, vegatálat, édes-savanyú csirkét vagy sertést is enni, de van marha meg sok minden más is még az étlapon. Igaz múltkor az édes-savanyú sertés kicsit furán sikerült, s egyből eszünkbe jutott valami...
Ettől eltekintve viszont teljesen meg vagyok elégedve a minőséggel és a mennyiséggel is. Nagyjából így néznek ki a fentebb említett dolgok.
Ezután jóllakunk, majd jön a nő egy tál felszeletelt naranccsal, illetve a "számlával" ami ugye nem áfás. Volt már olyan is, hogy hamarabb hozta a számlát, mikor még nem is szóltunk, hogy befejeztük, s mikor Benedek meglátta ráförmedt hirtelen magyarul: Ki mondta, hogy befejeztük? Az, hogy a nő mit gondolt nem tudjuk, de még mi is nagyot néztünk, aztán az meg, mint aki érti a nyelvünket, megmerevedett, kínjában elmosolyodott, valamit motyogott és visszafordult a cuccaival együtt. Megesett már az is többször, hogy úgy hívtuk, mint Torrente az előbb látható videóban (Csi-Csi-Csi-Csillagom!!).
Egy kis off-topic. Érdekes dolog ez, melyre már többször rátértünk. Rengeteget beszélünk magyarul olyan dolgokat, amiket otthon nem tennénk meg. Nálam ez már nyár eleje óta zajlik. Értem itt ez alatt az olyan dolgokat, amikor egy lányt megdicsérünk a magunk módján. Sokkal szabadabban beszélünk, s természetessé vált, hogy a magyar bizony mindenkinek "kínai". Lengyelt érti a szlovák, kicsit az orosz is, a cseh meg még jobban. Angol-olasz-spanyol-francia-német nyilván kilőve alapból, de minket az ég világon senki nem ért. Amikor én otthon voltam azt a pár napot, hazaérkezésemkor egyből furcsa volt, hogy magyarul beszélnek a reptéren az emberek. Folyton kapkodtam a fejem, mikor valaki hangosan szólt, mert azt hittem, hozzám beszélnek. Nem szoktam meg, hogy az általam ismeretlen emberek magyarul beszélnek. Lassan viszont kezdhetünk hozzászokni, mert nem lesz ez így sokáig, aztán nehogy meglepődjünk egyszer kétszer, mint ahogy BL-meccsre menet múlt hónapban. Valahogy azt ecseteltük fennkölt szavakkal, hogy milyen jó lesz ez a meccs, meg, hogy mekkora ez a stadion, mire egy nő megfordul: Jujj, magyarok, de jó hallani, sziasztok:). Hát, helló, lapítottunk is, hogy mennyire volt jó hallani:D.
Ha tehát rendesen mennek a dolgok, akkor végzünk és fizetünk. Mennyit? Ebből otthon a kínaikban 2,5-3,5-ször laknánk jól, de ez itt még jónak számít. Főleg, hogy schwarz-ba megy minden.
Ennyi lenne tehát az "étterem". Felmerült esetleg valami kérdés valakiben, vagy emlékeiben nem ilyen kép él az éttermekről? Hát akkor egy kis kiegészítő információ, amiért illegálnak neveztük el.
Először egy itt élő magyar lány vitt el minket, mert máskülönben nem csak, hogy nem tudjuk, hogy létezik, még el se nagyon találunk oda. Tőle a történet. Régen, mikor ezek idekerültek, elkezdtek főzni az itt élő kínaiaknak, s azok jártak hozzájuk. Idővel egyre többen jártak, s elkezdtek a helyiek is. Most már szinte csak helyiek járnak, meg mi. A család ott lakik valahol, de nem tudjuk hol. A fürdőszobájuk az, ami a képen látható, néha vannak fogkefék is. Van egy kislányuk, az is ott fontoskodik sokszor, ránk mindig mosolyog, talán látja, hogy nagyon nem oda illünk. Ha szó szerint teltház van, akkor olyan 35-40 embernek van hely összesen. Ilyen az, mikor házhoz jön a vendég.
Aki esetleg átugrotta volna azt a bejegyzést, amiben volt egy kérdőív, az most még pótolhatja IDE kattintva és válaszolhat is még pár napig, mert hamarosan közlekedünk.
Utolsó kommentek