My Adventures

Életem első BL meccse. Ami azt illeti, ha jól emlékszem tavaly a Loki játszott pont a Basel-el BL selejtezőt és volt is róla szó, hogy kimegyek, végül mégsem voltam ott. Szerintem nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, nem vagyok oda nagyon a fociért. Ellenszenv nincs, de valahogy hidegen hagy, viszont a nagyobb meccsek azért érdekelnek. Bevallom férfiasan, élőben én néhány újvárosi és debreceni meccsen kívül még nem láttam mást. Mikor érkeztem ide, természetes volt, hogy valamilyen mérkőzésre ki kell látogatni a félév folyamán. Pont az elsők között játszott a Benfica itthon a Manchester-rel, úgyhogy mire észbe kaptam (mert ugye, mindenen járt az agyam Amerikában csak ezen nem), már elég drágák voltak a jegyek. Lássuk, kik vannak még a csoportban.. Valami román csapat, azt talán kihagynám, de van ott még a Basel. Természetesen utóbbira szereztünk jegyet, de nem kizárt még, hogy egy hazai csatára, a Benfica - Sporting meccsre is kilátogatunk a hónap végén.

Miért más itt egy meccs? Nyilván nem egy kis múltú csapatról van szó, meg alapjában véve a portugál foci magyar gyereknek csak nem egy hazai elsőosztály. Meg ugye, itt van kultúrája a focinak, mi meg otthon csak szeretnénk, ha lenne. Van azonban még egy nagyon fontos dolog, ami az egész hangulatához rengeteget hozzátesz. Ez pedig nem más, mint a stadion. A Benfica stadionja az Estadio da Luz, avagy a Fény Stadionja. Jöjjön néhány kép és egy rövid videó róla.

Ha már a hangulatról beszéltem, akkor mutatok róla egy videót. Ez most készült szeptember közepén a Benfica - Manchester meccsen, amikor is (elvileg) teltház volt.

A stadion hivatalos adatok szerint 64.000 férőhelyes, ami azt jelenti, hogy szülővárosom teljes lakossága több, mint háromszor beférne. Azért ez elég kemény, de az meg még keményebb, hogy az előző stadion 120.000 férőhelyes volt. Azt az ezredforduló környékén lebontották, mivel közel 50 éves volt már, s a 2004-es EB-re építették a jelenlegit.

A csapatnak egyébként van magyar vonatkozása, nem is akármilyen. Erre talán kapásból rávágják sokan a Fehér Miklós nevet, aki viszont nem, annak a név hallatán mindenképpen eszébe jut a már lassan 8 éve történt tragédia. Tragédia volt ez nekünk magyaroknak, s a Benficának is, hogy mindenki elvesztett egy nagyszerű focistát, mikor 2004. január 25-én Miklós váratlanul összeesett a pályán, s nem tudták megmenteni az életét. A csapat azóta bevonta a 29-es mezt, azt már senki nem viselheti a klubnál. Ezen túl pedig egy szobor található a stadionban róla, illetve egy vitrinben van a meze, amit utoljára viselt. Ezek az alábbi képeken láthatók, sajnos én személyesen nem láttam (még).

Aki pedig elfelejtette volna, annak itt egy videó, hogy felidézze a történteket. Érdemes megfigyelni 2:32-nél a fickó kezén a sast, erről még szó lesz mindjárt.

Na, most már térjünk a tárgyra. Vettünk fasza Benfica sálat, hogy hitelesebb legyen az egész élmény, meg a végén még lehet a funkcióját is be kell, hogy töltse, mert kicsit lehűlt az idő és a szél is fúj. Ha meg mennénk a Sporting elleni meccsre (helyi nagy ellenfél, ráadásul itteni csapat az is) ki kell találjunk valamit, nehogy úgy járjunk, mint Torrente, mikor az Atletico-s sálját a csatornába kellett dugnia a Real Madrid szurkolók elől:).

A poén az egészben az, hogy megbeszéltük a srácokkal, majd a metrómegállóban találkozunk. Én odaértem időre, aztán vártam. Már feltűnt amúgy, hogy miért nem kell használnom a metrónál a kilépőkapun a kártyámat. Aztán jöttek rendőrök minden irányból és elkezdtek intézkedni, az embereket elterelték, illetve sorfalat álltak lent az aluljáróban. Aztán megállt a következő metró és hangos szurkolás törte meg a csendet. Megjöttek a Basel szurkolók. Külön metróval, rendőri kísérettel. Én meg pont lekameráztam őket, de annyit nem ér meg, hogy most egyből fel is töltsem a videót. Egyébként semmilyen rendbontás nem volt, teljesen kulturáltan viselkedett mindenki.

Az előbb említettem a videónál a sast, mely a csapat szimbóluma. Minden meccs előtt elengednek egyet, egy egész komolyat, aminek fehér a feje meg minden, és repked ott össze vissza, majd leszáll a gazdája kezére és kiviszi. Sajnos ezt nem sikerült megörökítenem, majd legközelebb talán. Akit viszont érdekel, itt van róla egy videó.

Na most, amikor bementünk a stadionba, első gondolatom az volt, hogy ez de qrva nagy, aztán a második meg, hogy tök jól lehet itt látni mindent. Az volt ugyanis a félelmem, hogy messze lesz majd nagyon a játék tőlünk és nem látok sokat. Ilyen látvány fogadott érkezéskor.

Sálunk ugye volt, illetve a főszponzor sörét, a Sagres-t ittuk, szóval komolyan vettük itt a dolgokat. A meccs sajnos döntetlennel zárult, annak ellenére, hogy 5 perc alatt egy kifejezetten szép góllal megszereztük (csak nagyképűen:D) a vezetést, de a végét elszartuk, a 64. perc körül kiegyenlítettek, aztán vége volt a meccsnek. Igazából mi is ezt akartuk, hogy izgalmasabb legyen a meccs, de a terv a végére nem az volt, hogy nem változik az eredmény, hanem, hogy majd jól megsózzák őket, amikor az orrunk előtti kapura lövik a Basel-nek a gólokat. Na mindegy, ez ennyi volt, mindenesetre egy élmény. Így nézett ki a magyar ultra:).