Hűűűha. Ez nap volt a javából. A nagy baj viszont, hogy egy hétig lehetne mesélni a napunkat, így valamilyen ismérv alapján fel kellett darabolnom, hogy normálisan írni tudjak róla, ezért most a vízesésről írok, majd a következő lesz az út, autó, kalandok, Canada, és minden egyéb:). Felejthetetlen napot okoztak a srácok, úgyhogy lesz mit olvasni a következő bejegyzésben...
Niagara... Ha valaki megkérdezi milyen volt, akkor az lenne a válaszom, hogy nem ájultam el, de az a tipikus "húúú bazki" érzés megvolt.
Hatttalmas, és még nagyobb. A vízesés két részből áll, mindkettő Amerikában van, míg szemben vele Canada, onnan pedig a kilátás jobb a vízesésre. Egy híd választja el USA-t CA-tól. Igaz az jóó nagy.
Mikor odamentünk, sajnos esett az eső. Pontosabban csepergett, de szerencsére elállt egy óra múlva. Vettünk jegyet a hajóra, ami bevisz mindennek a közepébe, és közelről lehet látni a vízesést. Fotózkodás, miegymás, találkozás a másik autók utasaival a táborból. Aztán kimentünk a kilátóra ami látszik az alábbi képeket. Elég magas volt:). Beváltottuk jegyünket a hajóra, ami lényegében egy 15 dolláros langyos zuhany volt. Körülbelül mintha egy vödör vizet öntöttek volna ránk. A képeken látszik, mekkora felhőt csinál a vízesés. Na abba belevittek minket hajóval. Nem volt vicces. Mint egy vihar közepén, de legalább láttuk vagy 100m-ről. Később átmentünk a canadai oldalra, s onnan jobban szemügyre vettük az egészet, a vámmentesbe vettünk cigit egy-két embernek, illetve ittunk egy kávét a Starbucks-ban, s bezsebeltünk visszajáróként egykét canadai dollárt.
Érdekes volt számomra, hogy tele volt a hely kínaival, és indiaiakkal... Látszik, hogy fejlődnek, fene a bőrüket. Volt ott boldog boldogtalan.
A Niagaráról igazából ennyit, beszéljenek helyettem a képek, s jöjjön nemsoká a nap leírása.
Utolsó kommentek