Most nem a napomat (semmi kül nem volt, csak pakolás, szaladgálás) fogom leírni, hanem egy kis általánosabb következik. Beszéltem már részben róla, de most csak arról akarok egy bejegyzést, hogy hol vagyok, milyen is ez a tábor. A nevét nem akarom kiírni, ne dobja ki a blogot egyből nekik a google. Amúgy a neve a tábor szó angolul és utána a város vagy inkább körzet, ami a facebook profilomban a tartózkodási helyem most. Lényegtelen. Az már annál kevésbé, hogy hányan vagyunk itt és honnan. Az egyik előző posztban már érintettem a témát, de most még visszatérek kicsit. A személyzet két fontos részből áll: kiszolgáló személyzet, és .. őőő... hát counselor-ok, nem tudom magyarul mi lenne, lényeg: ők oktatják a kis mazsolákat a sportokra, meg velük vannak mindig (minden körülmények között). A staff-ot alkotó emberek a világon kb 30 helyről érkeznek, most nem sorolnám, hogy honnan, de lényegében mindenhonnan. Bandi és én a delivery guys leszünk. Mi fogjuk kiszállítani a raktárból az élelmiszereket és alapanyagokat a két konyhára. Azért van két konyha, mert a tábor jellegzetessége, hogy két rész van: fiú és lány. Arra építenek sok mindent, hogy a gyerekeket amennyiben fiúk és lányok is vannak a családban egy táborban el tudják helyeztetni és mégis külön vannak, teljesen külön foglalkozásokkal. Ez utóbbiakból pedig van elég. Csak, hogy néhányat említsek: számos teniszpálya, baseball pálya, focipálya, medencék, csúszda, gigantikus mászófal, konditermek, meg sok egyéb kis ezaz, ja meg az olimpiai minőségű tornaterem, az azért oda****. Akkor most bővebben a táborrészekről:
Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy fiúnak születtünk. A fiúoldalon van az egyetlen hely, ahol lehet dohányozni. Ez bár engem nem érint, de természetesen egy csomópontot teremt a személyzet számára, mely csomópont 10méterre van a szállásunktól, eldugva kicsit a gyerekek járta területektől. Szintén itt van internet-elérés, ez már kb 50méterre a szállásunktól. Avatatlan fülnek talán sok, itt annyit jelent 100m távolság mintha a szomszédba kellene leugranom sörért, vagy a város túloldalára (visszaolvasva úgy érzem, kicsit túlbonyolítottam ezt, lényeg, hogy nagyon közel van hozzánk, mert van ahonnan 15 percet is gyalogolhat az ember, hogy az internethez hozzáférjen, míg mi csak 1 percet /se/). Ahol az internet van, ott vagyok most, ez egy gépszoba. Mellettünk konditerem, komoly felszereléssel, mindig bömböl a zene, itt csak mi vagyunk, gyerekek soha. Itt van még a hűtőház, a raktár, a mosoda, valamint a main office. Itt ülnek a főnökök. Lentebb van egy "étkező", kb olyan 300 ember tud megkajálni kényelmesen (talán több is). összevissza bunk-ok vannak, ahol lakik a személyzet, és ahol a gyerekek fognak, mikor megérkeznek. Ezen túl: úszómedence, egy nagy hokipálya szerű dolog jég nélkül:D, mellette edzőterem, chill-hall, meg még valami. Focipályák, teniszpályák, baseball pályák, kosárpályák. Nekik is van konditermük, meg vmi zárt tornatermük, és most készül a golfpálya is, hamarosan használható. Apropó használható, miután a gyerekek elvonultak, nekünk is lehet majd mindent használni, most meg még bármikor, ha éppen nem dolgozunk.
Csajos oldal: Ott egy két magasabb beosztású csücsül. Van konyhájuk hasonló méretű. Ami több nekik az a mászófal. Na az nagyon durva. Vmelyik nap betettem róla képet, sztem nem jött át róla, de hatalmas. Azt ki fogom próbálni. A lányoknak van tánctermük, meg egy szabadtéri táncolós, reflektoros helyük is, ahol gyakorolhatják, hogy kell Lady Gaga-vá válni... Más extra itt nincs, ugyanígy komoly tornaterem, és különböző pályák.
Ami mindkét helyen van, bár az is külön külön, az a tó. Azon lehet majd wakeboard-ozni, vízisíelni, banánozni, fánkozni, meg van valami három üléses fánk-szerűségük is, egész komolynak néz ki, majdnem olyan komolynak, mint a motorcsónak, amivel húzzák majd ezeket.
A tábor egyébként Pennsylvania államban van, a New York-hoz közelebbi részén. Dimbes-dombos, erdős-tavas a vidék. Teljesen jó, a levegőt harapni lehet, a maximális nyugalmat csak a tábort átszelő úton száguldó csőrös kamionok és egyéb járművek zaja töri meg. Ezek elkennek pofátlanul, ha vki gyámoltalanul kisétál az úthoz. Egyébként kapuval körül vagyunk véve, a másik felére a tábornak egy hídon lehet eljutni az út felett a tóhoz, illetve mi golfkocsival hátül közlekedünk, ami biztonságos(abb).
A gyerekek. Ez egy magántábor, ami, mint megtudtam, majdnem egyenlő azzal, hogy zsidók a gyerekek, és nagyon drága. Na most itt mindkettő igaz, all jews.. Ami pedig az anyagiakat illeti, a 6 hétért amíg itt tartózkodnak a gyerkőcök, fejenként 15 000 dollárt fizetnek a szülők. Ez csak, hogy megkönnyítsem a számolást, jelenlegi árfolyamon számítva kb 2 800 000 HUF. Van mit a tejbe aprítani ezeknek, de ugye itt amúgy is más az értéke mindennek.
Egyébként a tábor 1920 óta üzemel, nem kis múlttal rendelkezik. Náluk nagy a kultúrája ennek, és azt mondom, hogy jó dolog is. Itt nincs szmog, nincsen betonrengeteg, forgalom, csak jó levegő, meg jó társaság, ami szintén csak jó lehet a gyerekeknek. Lényegében akik ide jönnek, majdnem mind már tavaly is itt voltak, illetve azelőtt, s már a szüleik, de még a nagyszüleik is itt táboroztak. 1920 nem ma volt. Ide képek nem kerülnek, mert részben már töltöttem fel, részben pedig folyamatosan látni fogjátok majd a jövőbeli bejegyzéseknél.
Utolsó kommentek