Ez a város egy oázis a sivatagban, mert ugye ott vagyunk. Nem az a tipikus sivatag, de a növényzetet és az időjárást tekintve mindenképpen annak mondható. Ma van a legmelegebb a héten az előrejelzés szerint, s a tv-ben most 44,4°C-t mutattak, mely valamilyen rekord is egyben, míg tegnap csak 42 fok volt. Emiatt az időjárás elviselhetetlen (máshol persze mindenhol légkondi van), mert nem olyan, mint otthon, illetve, mint a táborban volt, ahol nagy a páratartalom, itt nagyon száraz a levegő. Csak, hogy érzékeltessem, most néztem meg, otthon amikor a legmelegebb volt tegnap, akkor volt egy fél óra erejéig 41%-os a páratartalom, itt meg napközben konstans 10% körüli, ma 8% volt. Nappal ezért nem is érdemes sok mindent csinálni (nyerőzni a hotelekben persze éjjel nappal lehet), este indul be az élet. Tömegek az utcán, s mindenhol. Ilyenkor már nagy a pezsgés. Délelőtt ha kinézünk az ablakon, szinte üresek az utcák, autók is alig járnak. Növényzet alapból nincsen, maximum csak ilyen dolgok, mint a képen, vagy balra hátul a nagy kaktusz. Ezekből azért van néhány.
Ez a természetes növényzet, de, mint mondtam, a város egy oázis, szóval van minden. Tele van pálmafákkal, és gyönyörű parkokkal, kertekkel. Ezek a hotelekhez tartoznak, de bárki bemehet, körbenézhet (az utca felőli részen). Itt van minden, kicsit sok a túlzás is már talán. Hatalmas hotelek, melyeket valami ihletett. Van például a Palazzo Olaszországból, melynek konkrétan egy kis Velencéje van, gondolákkal, eredeti épületekkel és hidakkal. Van francia környék is Eiffel toronnyal (nagyjából 100m magas), diadalívvel. Ezek teljesen ugyan úgy néznek ki, mint az eredeti, s utóbbi méretében még meg is egyezik szerintem. A Caesars Palace volt az, mely nekem a legjobban tetszett. Mindenhol szobrok, nagyon réginek tűnő dolgok, abban a Caesar korabeli stílusban. A Belagio viszont a legkomolyabb. Sztárokat leginkább ott lehet felfedezni, bár mi nem találkoztunk senkivel. Tegnap vettük nyakunkba a várost, vagyis annak főutcáját, a Strip-pet. Nem tudjuk még pontosan mennyit, de nagyjából 10 km-t gyalogoltunk. Qrvára elfáradtunk, úgyhogy nem vicc a táv, mert 4 órát gyalogoltunk majdnem folyamatosan. De megérte. Az előbb leírtakat láttuk, melyekről itt van néhány kép is.
Ha az ember Vegas-ban van akkor valamit biztos nem hagyhat ki. Na mi lehet ez? Hát persze, hogy a szerencsejáték. Nekem is ki kellett ezért próbálni. Tegnap úgy gondoltuk, hogy miért ne, csak egy probléma volt, nem volt nállam éppen csak 50, 100 és 1 dolláros. Úgy voltam vele, $10 dollárt szánok ilyen célra, de többet nem. Soha életemben nem vett rá a lélek, hogy játszak egy ilyen géppel. Talán nem nagy szerénytelenség, ha azt mondom, több eszem van szerintem annál, minthogy a pénzem a szerencsére bízzam, avagy, nincs annyi pénzem, amennyiből bízhatnék a szerencsére. Na mégis úgy döntöttem/tünk, hogy behúzatunk egy dollárt bemelegítésnek. Peti ellőtte hamar. Én néztem, kaptam érte 4 kreditet. Elsőt eggyel lenyomtam. Másodikra feltettem a maradék 3-at. Meghúztam a kart, megállt a gép, zenélt, csörgött, sípolt, éppen ki nem akadt, és folyamatosan elkezdett menni egy helyen a szám rajta, miközben pittyegett. Ez tartott vagy 5 másodpercig, amit mindketten végignéztünk, mint valami hülyék, majd megállt. Egymásra néztünk, aztán mondtam, hogy szerintem nyertem b*zd meg… Rányomtam a pénz kivétel gombra, mire a gép kinyomtatott egy jegyet, amit beválthatok pénzre, és mentünk tovább. Így kell csinálni.
Gondoltam a csúcson hagyom abba, s határozottan nem akartam többet játszani, de ma ebéd után Peti mégis rávett egy újabb egy dolláros körre. Peti ismét ellőtte a pénzt. Én mellette ültem, de nem látta a gépet. Lehúztam a kart másodjára, és ez jött ki, miután szintén zenélt egy jót a gép, de nem akkorát, mint tegnap.
Ezt még én, mint tudatlan is tudtam, hogy nem lehet rossz, aztán szóltam Petinek, hogy nézd már, ez jól néz ki nem??? :D Majd megette a fene mikor meglátta. Hát igen, most is mentem beváltani a jegyemet.
Ezután el akartam már játszani egy dollárt úgy, hogy nem nyerek, és ezzel vége is lett a szerencsejátékos életemnek. Végeredmény forintban: 6 000 nyeremény, 190 veszteség.
A szálloda, ahol vagyunk... Stratosphere a neve, a Strip vége felé található.
Különlegessége a tornya. 110 emelet magas, double-decker liftek visznek fel a tetejére, melyek amúgy a világ leggyorsabb kétszintes liftjei, majdnem 40 km/h a sebességük. A tornyával a legmagasabb épület Vegas-ban. És ez még nem minden, a torony tetején van egy minividámpark egy katapulttal, egy forgó szerkezettel, amely kilógatja az embereket a torony tetejéről a magasba oldalra, és ott forognak. Van továbbá még egy 10 személyes kocsi, mint a hullámvasutakon, de ez csak nagyjából 15 métert megy előre kifele a toronyról, majd a levegőben megáll. Ezután felemelik a sínt, és felfele néz az ég felé, majd véletlenszerűen egyszer csak leejtik, s nagyjából 40 fokban lefele néz az egész szerkezet. Na ez kicsit sok lenne, erre nem fogok felülni, viszont a katapultot biztos kipróbálom. A szálloda egy otthoni 4 csillagosnak felel meg. Van medencéje a 8dik emeleten, ahol elviselhetőbb a nappali meleg. Lent több étterem található, és all-you-can eat, mely nem mellesleg egy hajszálnyival drágább, mint otthon a hotelben. Tehát itteni viszonylatban a szálloda nem drága. Meg amúgy is, már mondtam, hogy itt nem a szállásra akarják, hogy elköltse az ember a pénzt:). Minden folyosón van jéggép, ahova járunk is sűrűn az italunkhoz. A szobánk így néz ki: (bőven olcsóbb, mint némelyik hostel máshol!)
A kilátás pedig a toronyból ilyen éjjel és nappal:
Tapasztalat, avagy mit is láttunk mi itt? Éjjel nappal ”tele” vannak a hotelek szerencsejátékra éhes emberekkel. Mindig játszanak itt is. Nincs kivétel. Az idős mamák, papák, a fiatalok, a jólfésült középkorúak és a lezüllöttebb egyének egyaránt. Póker, Black-Jack, tipikus nyerőgépek, és sok minden más. Hatalmas hotelek, pompa, fényűzés, limuzinok, minden, ami arra utal, hogy a pénz nem számít. A Belagio-nak volt szerintem a legnagyobb nyerőgépekkel teli tere, vagy nem tudom minek nevezzem. Nem hazudok, hogyha azt mondom, egy focipálya nagyságú a hotel aljában. Minden hotel alja tele van gépekkel, asztalokkal. Szinte egy labirintus az egész. Mi is ezek között húztuk be a bőröndöt mikor megérkeztünk. Szerintem a kép megvan a filmekből, teljesen ugyan az a valóságban is.
Kicsit helyezzük el magunkat. Most otthon reggel 6 óra van, itt pedig még csak este 9. Hétfőn jöttünk, kedden (tegnap) leraktuk az autót, felmentünk a hotel tornyának tetejére világosban és sötétben, valamint sétáltunk egyet a Strip-pen, ahol ezek a képek készültek. Ma este is mászkálunk valamerre, holnap pedig továbbállunk, vár Los Angeles, és az ottani ismerősök. Vannak néhányan a Dél-Kaliforniai Egyetemről, akik a Corvinus-on voltak egy fél évig, és én voltam a buddy-juk, szóval elég sok időt együtt töltöttünk. Most eljöttem hozzájuk, úgyhogy holnap este (csütörtök) találkozunk az albérletükben, majd elmegyünk valamerre együtt. Egyébként egyikőjük sem törzsgyökeres amerikai, csak itt élnek már néhány generáció óta. Pierre kínai, Suraj indiai, Charlotte kínai, illetve van még Gahyum és Sarah koreából, de utóbbi kettő valamerre keleten, illetve San Francisco-ban tartózkodik, szóval csak hármójukkal találkozunk ha minden igaz.
Utolsó kommentek