Ezt valahogy nem harangoztam be előre, de ma egy komolyabb vidámparkban voltunk. Ez volt az utolsó olyan szabadnap, amikor a tábor vitt valahova minket, természetesen a belépőt állnunk kellett, de így is féláron kaptuk. Már csak egy szabadnap lesz, két hét múlva, és 9 nap van még a gyerekekkel.
Reggel 8kor indultunk a vidámparkba, mely az egyik Hershey csokigyár mellett van. A Hershey itt olyan, mint nálunk a Boci, csak ez még bocibb. Itt majdnem minden csoki Hershely, amit láttam. A vidámpark három részből áll. Vízi park, vidámpark és csokigyár. A csokigyárba igaz nem mehettünk be, de volt egy mesésebb épület, amiben kisvasútra ülve végigvittek minket a csokigyártás folyamatán. Teljesen élethűnek tűnő gépek voltak mindenhol, bár elég mesés környezetben.
A Camaro ismerős valahonnan? :)
A vízi parkban nem voltunk, mert részben nem is akartunk, részben pedig amúgy sem volt annyira jó az idő. Nem mellesleg pedig nem volt komolyabb a szoboszlói csúszdaparknál. Na és akkor amit csináltunk, azt mindent a vidámparkban, vagyis hullámvasút egytől-egyig.
Nem tudom mennyi látszik a térképen, az azért biztos, hogy volt miből válogatni. Volt egykét nagyon magas, és furcsa csavarokkal teli. Gondoltuk, kezdjünk egy olyannal, attól biztos lazább mind. Végül egy sima beülőssel kezdtünk, de még ott is meglepődtem eléggé, és fogtam a zsebemet, mert nem tettünk még le semmit annál, gondoltuk, ez még elég "lájt". Hát nem. Utána már csak a rágó maradt a zsebemben, azt is elvesztettem. Volt olyan, ahol még a cipőt is tanácsolták levenni, mert felelősséget nem vállalnak semmiért. El lehet akkor képzelni milyen volt :). Őrült mind. Én először voltam ilyen vidámparkban. Los Angeles-ben a Sixflags lenne még jobb, bár lehet azt már kihagyom. Ilyeneket még csak tv-ben láttam. Némelyikre ha most visszagondolok, még mindig felmegy a pulzusom. A másodiknál feljebb léptünk egy fokot. Húzott felfele a motor, aztán nézelődtünk, hogy nézd már, ott az egyikben van egy csavar, az teljesen átfordul, majd oda kellene menni következőnek. Két kanyar után azonban ráeszméltünk, hogy az a mi pályánk, és már irányba is álltunk. Na az nagy volt, utána meg oldalra dőlve mentünk vagy 100 métert a fák között. Ha kinyújtottam volna a kezem, tuti elérek egy-két levelet. Nem volt vicces elsőre. Másodjára felültünk legelőre, az már jobb volt. Ezután mentünk arra, amelyiken lógtunk, és a fejünk fölött csatlakozott fel a sínre. Szerintem tudjátok, hogy nem vagyok egy beszari fajta, de itt azért elgondolkoztunk, mikor húzott felfele, hogy normálisak vagyunk?? Hát az volt a legnagyobb. Nagyjából 100-al hasítottunk a honlap szerint, és a legjobb az volt, mikor teljesen le a földig (jelzem ismét, a lábunk alatt nem volt semmi), aztán pedig felfele egy kanyart, majd egyenesen fent, és aztán volt egy dugóhúzó a sínben, teljes fordulattal. Na ezután kellett a pihenő. Azt hiszem itt vesztettem el a rágót:). Úgy voltam vele, ettől már nem lesz keményebb. Kettő volt még ami viszont annak ígérkezett, és hát az is volt. A rövid pihenő után én már be voltam szédülve rendesen, és Zita húzta a bandát, hogy menjünk a gyorsulósra. Ez úgy néz ki, hogy beállnak a kocsik egy helyre, aztán maximum 3 másodperc alatt irgalmatlan sebességre gyorsulnak, majd felmegy az égbe a pálya. Most néztem meg a honlapot, a pontos adatok a következők: 2 másodperc alatt éri el a 115 km/h-át!. Ez látszik az egyik videón is. Ezután összevissza csavarog, fejjel lefele, keresztül kasul. Igazából az az élmény, mikor az "U" betű csúcsán van az ember, a sínt nem látja és csak lóg a levegőben, na az nyomós okot adhat a peluscserére.
Ez után jött a legjobb, a legutolsó. Szerintem ez volt a leggyorsabb. Erről is van egy videó, de sajnos csak az elejéről, mert azt lehetett belátni. Ez volt a leghosszabb, a legbonyolultabb pályával. Úgy indult, hogy lassan, függőlegesen elkezdte húzni a kocsit felfele a motor, aztán átbillent a kocsi, és 97!!!! fokban zuhant le. Látszik a videón, nem függőlegesen le, hanem még annál is jobban. Hát ez feltette az i-re a pontot. Ezután nem kellett már más. A többiek még levezetésnek felültek valamire, de megbánták, én a csúcson hagytam abba.
Vissza a táborba 4 óra alatt értünk, mert megálltunk enni egy gyorséttermekkel teli helyen. Mi a McDonald's felé vettük az irányt. Megettem az első BigMac-menüt, és meg kellett tapasztalnom, amiért a biznisz olyan jól megy. Hiába vagyok több, mint 7000 km-re Magyarországtól, ugyanaz volt az íze. Vagy inkább otthon ilyen, mint itt.
Utolsó kommentek