Azért második felvonás, mert Amerikát illetően már egyszer bemutattam, hogy mi a helyzet, miből nyertünk energiát. Minden bizonnyal az sokkal másabb volt, illetve jobban is érdekelt mindenkit, azért bemutatom itt mit szoktam enni, mennyiben másabb dolgokból áll itt a napi betevő.
Először is általánosságban arról, hogy mi az, ami itt a menő. Van nagy óceán, s egész évben jó az idő. Nem, nem tévesztettem el a házszámot, fontos a témát illetően, mert úgy, ahogy mi dezsnyót "tartunk" otthon és szilva terem a fán, itt a milliónyi hal és tengeri herkentyű úszik a vízben, valamint olaj-,narancs- és citromfák vannak, így hát ezek a dolgok a menők. Míg otthon az éttermek étlapjain átlagosan ~25% halétel szerepel, addig itt olyan 50%-ra rúg az arányuk. Halakat tekintve a legmenőbb a bacalhau (tőkehal). Ezt minden boltban meg lehet kapni szárítva is nagy darabokban. Ugyancsak minden boltban van friss-halas pult. Ahova én járok, az a Pingo Doce, a helyi ABC. Pozitívum: jók a saját márkás termékek!
Ha azt nézzük, hogy mit esznek a portugálok, illetve hogyan készítik azt el, semmi kirívót nem találok, s bár én jóformán mindent megeszek, szerintem másnak sem okozna problémát egy ilyen néhány hónapos váltás. Az hírlik róluk, hogy nem bírnak leves nélkül meglenni. Valóban, még a Pasteláriákban is lehet kapni, sőt még a boltban megtalálható keménytasakos kiszerelésben kész leves is. A helyzet viszont az, hogy a leveskultúrájuk, ha nevezhetem így, finoman szólva is szegényes. Nem mondom, hogy rossz, de az alapja mindnek az, hogy feltehetően megfőznek zöldségeket, ledarálják, és összefőzik kicsit, aztán valamit dobnak bele, és olyan nevet adnak neki. Hús az tabu, valami zöldségre gondolok. Ugyanaz mind, elég sűrű, de rossznak semmiképpen nem mondható.
Alapjában véve három helyen eszek. Suli, itthon vagy egyéb:). Kezdjük a sulival. Kicsit bár kezd unalmassá válni a menü, azonban ez bizonyára azért lehet, mert az egyszerűbb dolgokat esszük, és a helyi "vegyest" nem. Le a kalappal az egész menza előtt, jól főznek, és teljesen okés minden. Ahogy arra már kitértem, a leves 80%-ban ugyanaz, a maradék 20%-ot 15%-ban a beledobott dolgok, 5%-ban pedig a kiírás teszik változatosabbá. Másodiknak alap, hogy mindig van egy-két halas dolog. Első két hétben majdnem mindig halat ettem, aztán valahogy áttértem a marhára, nem olyan rágós, mint otthon. Kapunk még desszertet is a menühöz. Itt, s ez jellemző az országra, háromféle alapverzió van: puding, gyümölcssaláta és legyen az utolsó valami zselatin. Ezeken kívül van néhány süti is akár, de ezek mindenhol játszanak. A zselatinnal kapcsolatban csak annyit, hogy ezek nagyon rá vannak itt pörögve. Van mindenféle színe, állaga pedig kocsonyás. Mint a gyümölcskocsonya. Meg is láttuk a fiúkkal az üzleti lehetőséget ebben, mivel egy 5 literes mennyiséget kevesebből lehet kihozni, mint amennyiért egy kis adagot adnak, s ők biztos nem annyiért csinálják, mert más az észjárásuk (lesz majd ilyen bejegyzés is, mert annyira máshogy gondolkozunk mi magyarok:)).
Nagyjából tehát így áll össze a sulis étrend, mely képeken valahogy így néz ki.
Említettem előbb a helyi "vegyest". Ez itt nem alkohol, félreértés ne essék. Így hívom azt az egytálételt, amire beválogatnak dolgokat. Van ezen minden. Bab, itteni kolbász, húsok, káposzta, rizs és még tudjam is én mi. Többen ették már ezt, gondoltam valami neve van, de nem tudtam mi az. Aztán előttem rendelt egy lokál arc és akkor jöttem rá, ezt így kell összeválogatni. Rendelt jó hosszan, aztán én következtem. Gondoltam, itt az alkalom, hogy kipróbáljam, már csak azért is, mert egyenként nem tudnám kikérni máskor, úgyhogy csak annyit mondtam a nőnek, hogy UGYANOLYAT kérek:). Nem szerethetett nagyon, mert ezt még összerakni is meló. Kipróbáltam, de felejthető. Nem rossz, de többet nem fogom kérni, mert van tőle jobb. Alább látható az eredmény.
Térjünk rá az itthoni étkezésre. Alapjáraton én az egyszerű, gyorsan elkészíthető ételeket preferálom. Nem szeretek szarozni, amíg az ár/érték arány meg nem kívánja. Ez annyit tesz, hogy sok mára már unalmas, egyébként igen jó Pingo Doce-és pizzát ettem :), de ezentúl számos más saját márkás dolgot is. Sok fajta készételük van. Lasagne, pennés húsok, stb. Salátát is ettem sokat, meg olivabogyót, mivel abból is bővelkednek. Néha csináltam valamit csirkemellel is, illetve készítettem párszor garnélás dolgot, valamint sajátos hot-dog-ot is.
Utolsónak pedig jöjjön az egyéb kategória. 90%-ban ha ettem, ettünk valahol a többiekkel, az pálcikás helyen történt. Két helyre gondolok itt, egy kínai "étteremre", illetve egy japán-kínai all-you-can-eat-re. Az előbbinél nagyon fontos szerepe van annak, hogy idézőjelbe tettem az éttermet, viszont a poént nem lövöm le, ez külön bejegyzést igényel, ezért erről csak egy képet mutatok most, hamarosan többet is írok majd.
Ami biztos tehát, hogy pálcikával enni eddig is tudtam, de mostantól biztos nem okoz majd gondot. Ebben a kínaiban már biztos ismernek, mert mi vagyunk azok, akik nem foglalunk sose asztalt és értetlenkedünk, mert nem is beszéljük a nyelvüket. A másik helyen meg más miatt ismernek.
Japán-kínai all-you-can-eat étterem. Van sushi és az otthonihoz hasonló kínai kaják. Mivel mindet szeretem, ezért itt baj nem lehet, abból kiindulva, hogy a mennyiség nem szabhat határt. A második videóblogban említette Ádám, hogy "a magyar gyerekek nem szeretik a reggelit 10 Euróért, nekünk az all-you-can-eat való, ahol tudjuk hol a határ". Na hát itt tudjuk bizony: SEHOL :). Először mikor voltunk, elég szolidan ettünk. A portugálok egyébként nem nagy evők, szinte nem is látni elhízott embereket. Múltkor viszont 5-en magyarok odamentünk azzal a céllal, hogy kiesszük őket. Ádám, Benedek, Peti meg én, illetve Kristóf, aki látogatóban volt itt. Sokan tudják, hogy én mennyit birok enni, úgyhogy ha azt mondom, én valahol Peti után Ádámmal a harmadik helyen holtversenyben végeztem, akkor nem gyenge csapattal álltunk fel a cél megvalósításához. Borzalmas amit műveltünk... Többször kicserélődött a többi asztalnál a társaság, míg mi ott voltunk. Rengeteg rákot, sushi-t, gyümölcsöket, meg még sok minden mást ettünk meg. Azóta nem voltunk ott, de ha megyünk és meglátnak, tuti, hogy bezárják a boltot, vagy valami face-control-t csinálnak: Magyaroknak csak rendelésre, vagy hasonlót. Ha viszont beengednek, akkor behívják a szabadnaposokat is, a gyereket meg elküldik a boltba, hogy minden rendben legyen. Várjuk már azt a pillanatot, amikor azt mondják: nem kell fizetnünk, csak hagyjuk abba, ne együnk többet, és vissza se jöjjünk. Az tuti, hogy az üzleti tervükben anno ha szerepelt pesszimista scenárió, akkor azt mi hozzuk rendesen. Jó vicc volt, valljuk be. Mindenki jajgatott mikor kijöttünk.
Még két dolog. Az egyik a köri-mangó szósz. Ez tetszik. Kár, hogy ilyennek híre sincs otthon. Finom.
Illetve a vaj. Hát ezt a méretet még Amerikában is megirigyelnék...
Utolsó kommentek