Nem érkezett sok találat, de azok legalább helyesek voltak. Igen, a Niagara vízeséshez megyünk. Gyorsan jött az ötlet, nagyjából másfél hete, mikor este a netszobában ültünk. Aneta, a lánykonyha vezetője kérdezte, hogy van-e nemzetközi jogsim? Talán a válasz előtt rájött, hogy nyilván, mivel a tábori munkámhoz elengedhetetlen. Mondtam, hogy igen, aztán mondta, hogy akkor megyünk a Niagarához? Hát még szép. Így történt Bálinttal is, és Timivel. Továbbá beszerveztük még Dávidot is. 5en leszünk, 4 magyar, egy lengyel. Igazából a kísérleti nyulak múlthéten mentek. Többnyire lengyelek voltak, ritka hülyék. Bandi aznap döntötte el, hogy elmegy velük, mert volt még egy szabad hely. Bátor döntést hozott, mit ne mondjak. De nem bánta meg, mert szép volt. Akikkel ment, múltkor úgy indultak el Philadelphiába, hogy előző este még nem volt autó bérelve, de még reggel sem. Stoppal eljutottak Scranton-ig, meg vissza. A Niagarához meg előtte való nap úgy bérelték a kocsit, hogy egyik se vitt pénzt, és aki vitte őket a városba, az adott nekik. Éppen nem mondtam Bandinak, hogy vigyázzon ezekkel, mert nem akarok egyedül dolgozni a nyár hátralevő részében, azért nem álltam messze tőle. Mikor visszajött, annyit mondott: Lengyellel én többet sehova :D, tisztelet a kivételnek, természetesen. Hozzátette, hogy Maciej és Aneta valami kamulengyel, mert ők legalább tudnak szervezni, meg van eszük, de ezeknek a szarjankóknak..., ráadásul velük lakunk. Na mindegy, alapjáraton nincs velük baj, míg nem kezdenek el gondolkozni, és cselekedni. Mi lett volna ha helyettem ilyen munkatársat kapsz? Első héten a raktár végében akasztod fel magad az biztos.
Na ennyit a múlthétről. Ez a hét a miénk, holnap megyünk az autóért. Pontosabban megyek, vagy mostmár nem tudom mi van, mert van egy kis gebasz. Pár perce mondta Krisztof Krysztof Krzysztof (vagy hogy a viharba írja a nevét) a biztonságis srác, hogy közbejött valami neki, aztán nem tud elvinni Honesdale-ba, így majd Ever a chef, vagy Jason visz át. Szerencsére nem vagyok egyedül, úgyhogy nem lesz nehéz megoldani. Egy Toyota Corolla, Nissan nemtudom mi, vagy hasonló autót fogunk kapni. Az út 5 óra, ezért hajnal 4-kor indulunk, s ketten fogunk vezetni. A költségvetést tekintve elég kevésből kijöhetünk. Múlt héten drága kocsival és benzinpazarló sofőrökkel 12 000 HUF-ból jöttek ki. Nekünk lehet, hogy csak 10 000 lesz. Ebben benne van az autóbérlés, benzin, parkolódíj, autópályadíj és sétahajózás. Ennyiért még a hülyének is megéri. Kajára meg tudjuk oldani, hogy ne kelljen költeni, bár arra még lehet kell egy kevés. Megpakoljuk majd az autót minden jóval. Dávid a cooler-ért felel, ami lényegében egy hatalmas hűtőtáska. Timi szendvicseket csinál majd, Moses süt nekünk 4 pizzát, én meg a raktárból viszek üdítőt, powerade-et, kekszet, csokit, yoghurtot, tejet, müzlit, meg ami kell, illetve az alapanyagokat nekik a szendvicshez és pizzához. Így működik ez itt, mindent csak okosba. Aneta a kocsibérlésben és a gps kölcsönkérésében vállalt oroszlánrészt, de most, hogy Bálinthoz érek, gondolkoznom kell. Rá is osztani kellene valamit... meg is van, ő megy be az irodába szólni, hogy elmegyünk.
Ennyi a tervünk, délelőtt 10-re tervezünk megérkezni, és délután 3ig ott lenni. Este 10-re már haza is érhetünk. Közben átsétálunk Canada-ba, mert arról az oldalról szebb elvileg, ráadásul rendeltek tőlünk cigit a duty free-ből. (Camel karton $25, jobb, mint otthon).
Nem biztos, hogy holnap jelentkezek, mert pihenni kellene az út előtt, bár korán én nem tudok elaludni. Én alszok a szobában a legkevesebbet, és szerencsére nem is vagyok fáradt.
Egy kis mai nap a végére. Ma ismét egyedül voltam. Olyannyira, hogy Jason sem volt. Neki gyakorlatilag nincs is szabadnapja, most valami élelmiszeripari kiállításra ment azt hiszem. Ez az első nap, amikor nincs itt. Reggel benézett, aztán mondta, hogy majd este találkozunk. Nem láttam azóta :). Szerencsére nem volt semmi probléma, Maciej azért itt volt, és fel fel nézett néha. Magam ura voltam, több szünettel, bár a raktártól távol csak egy órát voltam szünet címén. Délelőtt már áthoztam olvasnivalót a szobából, bekészítettem a telefont, üdítőt, leültem és olvastam.
Múlt héten a szabadnapomon mikor egy könyvesboltban jártunk, vettem egy-két könyvet, ki tudja mikor jön még jól alapon. Most jól jött. Beyond hell, and back a címe, nagyjából annyit tesz, hogy a poklot megjárt katonákról szól, és bemutatja, hogy hogyan váltak az amerikai speciális alakulatok a világ leghatékonyabb harcászati egységeivé. A második világháborútól indul, Vietnám-on és Irakon át egészen a Bin Laden elleni küzdelemig. Többnyire nem a harcok vannak benne, hanem a speciális alakulatok "híres" tússzabadításai, balsikerei, azok megtervezése és kivitelezése (pl.: SWAT - Special Weapons And Tactics, hoppá, már ez is megy). A könyv nagy részében szereplő dokumentumok, a személyek neve, illetve sok más egyéb dolog máig hadititok. Eddig érdekes, legalább olvasok ezt azt angolul.
Még egy kép a konditermünkről. Ezt csak a személyzet használhatja, az internetszobával egyetemben. A wifi-t mac-cím szűréssel állították be, vagyis csak az az eszköz tudja használni, amit rögzítettek. Ezzel küszöbölik ki, hogy a gyerekek használják.
Utolsó kommentek