Így nap végén már bátran mondhatjuk, indíthattuk volna ezzel a napot, s akár ébresztőnek is beállíthattuk volna (biztos vagyok benne, hogy eljutunk még odáig). Annyi mindent csináltunk ma, hogy nem egy, hanem inkább három napnak tűnik. Egész nap a fejemben van, mit írjak le este, aztán kifelejtek sok mindent mire géphez jutok. Bandinak kifejezetten nem volt jó napja, uh elég sok dolog volt, amire azt mondtuk: le***rom.. A baj viszont az, hogy ez a pont délután szokott eljönni, vagy este, viszont most koradélelőtt megvolt. Kezdődött azzal, hogy megjött a kalács amit este esznek. Ez valami hagyomány náluk, minden pénteken így lesz. Aztán elindultam a lány oldalra, mert kellett valami a reggelihez. Még az őrök se voltak a kapuknál, uh én engedtem be a jégkrémes teherautót. Mire kinyílt a kapu, befordult a második kamion száraz áruval, s egy kis tejes cuccal. Mire visszaértem, a jégkrémes már félig kipakolt, eredmény: alig van hely a hűtőben. A harmadik kamion ismét tejet hozott, de annyit, hogy attól sem férünk a másik hűtőben. Ezeket segíteni kellett elpakolni, berakni a helyükre, s emellett még a konyhák is nyűgösek voltak, mindig kellett nekik valami.
Ma mindenkire idegesek voltunk, bár én jól titkoltam szerintem. Mikor megérkezett Dick a vicces szakállú fickó a gyümölcsökkel, zöldségekkel, örültünk, hogy nem csak mi keltünk fel bal lábbal, mert ő is szolidaritást vállalt velünk. Rosszul pakolták be neki az árut, s keletkezett egy kis "logistic fail", melynek eredménye az alábbi képen látható végkifejlet. Nem vicces, hogy felül voltak a cherry-tomato-k, uh paradicsom az volt mindenhol, mindenben. Kérdeztük, segíthetünk-e valamit, mire ő annyit mondott: egy golyót kér a fejébe:), azzal nem tudtunk szolgálni szerencsére. De végül csak sikerült lepakolnia, és azzal is végeztünk. Legjobban a tejest utáltuk ma.
Nehezítette a napunkat, hogy csütörtök este night-off volt, bár én nem éreztem fáradtabbnak magam, az este jól sikerült. Honsdale-ben voltunk a helyi késdobálós kocsmában, a Limerick-ben. Na jó nem vészes, de más hely szerintem nincs, mert aki lazítani akar az ide megy. Többnyire a mexikóiakkal voltam, legjobban Moses-t (Mózes) birom, aki a lánykonyhán szakács segéd, mindig hülyülünk egymással, csak sajnos ő erőfölényben van, ahogy a képeken is látszik:D.
Remélhetőleg holnap jobb napunk lesz, főleg, hogy hétvége, és nincs szállítás. Végre lesz talán időm egércsapda készítésére is, és a nyár végi utazás részleteit is elkezdhetem kőbe vésni (bővebben később).
Utolsó kommentek