Eljött hát ez a nap is, mikor a lengyelországi furcsaságokról írok. Lehet, hogy egyeseknek ezek nem jelentenek majd új információt, viszont amikről beszélni fogok, azok többnyire csak akkor tapasztalhatóak meg, ha valaki huzamosabb ideig tartózkodik/él az országban. Írtam már 4-szer Amerikáról (szerintem azok a legérdekesebbek), kétszer Portugáliáról, és biztos, hogy legalább kétszer fogok Lengyelországról, mert most csak egy részét írom le a felfedezéseimnek.
Először is kezdjük a nevekkel. Ezt már az első héten kiveséztük a szintén nem lengyel főnökömmel, hogy nem logikus ami itt a nevek terén zajlik. Ennek oka pedig az, hogy ellentétben például Portugáliával, itt nincsenek feltétlenül hosszú nevek, melyek megnehezítenék a dolgunkat, ha meg szeretnénk szólítani valakit, viszont van valami ami feladja a leckét. Sok név van, amit szinte sosem mondanak úgy, ahogy az le van írva. Nem azonos ám ez teljesen a becenévvel. Néhány példa arra, hogy hogyan hívnak valakit és hogyan szólítják:
Piotr - Piotrek
Anna - Ania
Aleksandra - Ola (??? :D)
Joanna - Asia
Katarzyna - Kasia
Radoslaw - Radek
Tomasz - Tomek
Nem mondom, logikus, meg van értelme, de, hogy az Alekszandrából, hogy lett Ola, azt szerintem senki se tudja. Amerikában volt egy munkatársunk akiről az utolsó napokban tudtuk meg, hogy mi a rendes neve és csak csodálkoztunk, hogy miért Oláztuk egész nyáron. Már akkor próbálták elmagyarázni, hogy ők így hívják az Alekszandrákat. Oké, legyen. Egyszerűbb, rövidebb, de akkor mi a helyzet a Piotr - Piotrek párosítással? Azt meg hosszabbá tették. Na mindegy, ők tudják. Első problémás esetem akkor volt, mikor e-mail-t írtam több embernek és szóltak, hogy megtévesztő a megszólításom, mivel akinek írok, ő Alekszandra Anna, úgyhogy Olá. Szóval ha én Ania-t írtam megszólításba, akkor csak egy valaki van a címzettek között, aki Ania, így bár értik, de megtévesztő. Becenévnek azért nem tekinthető, mert ezt használják mindenkire, míg otthon ha dolgoznék valahol, akkor egy idősebb Sándort nem biztos, hogy csak úgy lazán leSanyiznék:). Egyébként a női nevek tekintetében a Katarzyna - Joanna - Agnieszka - Anna elég komoly számban van jelen.
Kicsit technikai dolgokról. A villanykapcsolók fordítva működnek. Ha lefele kapcsolom, akkor van felkapcsolva a villany és fordítva. Holnap lesz 6 hete, hogy itt vagyok, s mondhatni, kellett hozzá 5 hét, hogy átálljak. Folyamatosan kapcsolgattam össze vissza, bosszankodtam egy sort, de mostmár megy. Akkor leszek megkavarva, ha hazamegyek.
A konnektorok kicsit másabbak, mert kiáll a közepükön egy pöcök, ami miatt bizonyos csatlakozókat nem mindegy milyen irányból pászítunk.
A kajákról, ahogy eddig már Amerikában és Portugáliában is tettem, itt is majd külön beszámolok, de egy-két kivételt most teszek. Meglepő volt számomra, hogy a répalevet mennyire szeretik.
Van frissen "facsart" és üveges is. Én szeretem a különleges dolgokat, s bár ez kicsit fura, azért nem rossz. Eléggé szeretik még a céklát, a málnaszörpről nem is beszélve. Nem tudom miért pont málna, de az van mindenhol. Ott van a cégnél a konyhában, a szórakozóhelyen is. Azzal isszák a nők a sört is, amit kipróbáltam és tényleg nem rossz.Van egy olyan "koktél" is, hogy vodka-málnaszörp-tabasco szósz. A vodkát lehúzza az ember, utána jön egy gondolatnyi édes málnaszörp, majd a csípős szósz. Érdekes.
Nekem meglepő, hogy szinte akárhol vagyok, van normálisan használható ingyenes wifi. Legyen az szórakozóhely, étterem, de a központban még az utcán sem nehéz találni olykor, ami nem jön rosszul, ha éppen el vagyok veszve.
Suzuki annyi van itt, mint otthon Ferrari, talán kicsit több. Mikor egy hét után megakadt a szemem egy Swift-en, akkor figyeltem fel rá, hogy alig látni egyet-kettőt.
Utolsó kommentek