Látni kell. Csináltam még az első héten egy videót a buszsofőr mögül, mikor bowlingozni mentünk Hancock-ba. Talán ezen lehetne láttatni legjobban mire is gondolok, ha látszik jól.
Néha olyan nagy a páratartalom, mintha az őserdőben lenne az ember. Minden tiszta zöld, és sokkal érintetlenebb a vidék, mint akár otthon.
Igazából én még nem különösebben jártam ilyen helyen otthon, és a környező országokban sem. Ez az érintetlenség abból fakadhat, hogy a legközelebbi kisváros fél-fél órára van egyik és másik irányba. Közben kis tornácos házak állnak magukban, vagy csak farmok. Ja és minden fából, ahogy itt a táborban is. Egyedül a raktár és a mi "szállásunk" épült tégla felhasználásával. Lényeg tehát, hogy ezen a környéken alig lakik ember, csak elszórtan néhány, nem úgy, mint otthon, vagy bárhol máshol a legtöbb helyen EU-ban. Ezért lehet az is, hogy itt összevissza naponta lát olyan állatokat az ember, amiért otthon az állatkertbe kell menni. Lánykonyhára menet szaladt már át előttünk róka, szarvas, láttunk már nem egy medvét, és borzok is vannak szép számmal, de én szerencsére még nem találkoztam eggyel sem, csak a szagukat érzem néha. Mókusok meg olyan sokan vannak, mint otthon a legyek. A nyúl az otthon is megszokott, úgyhogy az nem említésre méltó, de van. Néhány fura madarat is felfedezni véltem már, és a tábor bejáratánál lévő kis tóban teknősök is élnek. A szentjánosbogarak meg folyamatosan villognak este. Tudom vannak otthon is, de ott még sose láttam villogni őket. Feltehetően ezek nem lennének már, ha belakták volna a vidéket.
Készült egy igazán szép kép vagy két hete, melyen a tavunk látszik. Igaz két lengyel csaj is rajta van, de valahogy mégis ez lett a legjobb, a háttér a lényeg, szerintem magáért beszél...
Utolsó kommentek