"Az otthon maradottak nem tudják teljesen átérezni a téged érő élményeket. Kialakul bennük egy kép a határátkelő életformáról – vagy az, hogy az csupa izgalom, utazás és csodás élet, vagy az, hogy borzalmas számkivetettség, ami nekik sosem kellene. Ez nagyon megnehezíti egy határátkelő számára a nehézségei és küzdelmei megosztását."
Tovább is van, katt IDE.
(expat: kiküldetésben, leginkább multi cégeknél, külföldön dolgozó munkavállaló)
...az előző bejegyzés óta (kereken két hónap...). Mentségemre váljék, hogy elég mozgalmas volt az utóbbi egy hónapom, mely annyit tesz, hogy 4 napnál többet nem tartózkodtam egy helyen. Elsején már Németországban keltem, pontosan Walldürn-ben, viszont másodikán este már Lodz-ba értem, ugyanakkor 3-án hajnalban már úton voltam Magyarországra. Majdnem 3 nap után már tovább is álltam Balmazújvárosról és 4 napot voltam a Körös partján, de utána 1 napra visszatértem Újvárosra, hogy utána Pestre menjek és ott töltsek 3,5 napot. Ezután ismét Újvárosnak vettem az irányt, de csak bő egy napot tartózkodtam ott, mivelhogy 17-én Lodz felé tartottam. Ott csak aludtam igazából, mert 18-án délelőtt már Varsóba utaztam, hogy onnan Amszterdamon keresztül Newcastle-be repüljek. Délután már ott sétálgattam, s az elkövetkező 4 napot is ott töltöttem. Ezután 22-én hasonló útvonalon visszafelé repültem és autóztam Lengyelországba, s 23-án már Lodz-ban voltam az irodában. Sikerült hosszú idő után 4 éjszakát "itthon" aludnom, aztán ismét elindultam, két napra Szlovákiába 27-én. Tegnap előtt óta már ismét Lodz-ban vagyok, s feltehetően 4 napnál tovább maradok is :). Mozgalmas időszak van tehát mögöttem, mely alatt részben dolgoztam, részben pedig próbáltam élvezni a megérdemelt szabadságomat is olykor. Anno azt mondtam, hogy Lengyelországból már nem fogok jelentkezni folyamatosan, csak akkor, ha valami történik, illetve ha valahol járok, arról beszámolok. Most voltam pár helyen, s próbálom is tartani magam az állításomhoz, még ha kis elcsúszással is. Szóval hamarosan egy kis Németország és Anglia (mielőtt még Törökország is napirendre kerülne...).
Gdansk Lengyelország 4-5. legnagyobb városa. Történelmi jelentőségű kikötőváros északon. Többen mondták már nekem, hogy az a legszebb lengyel város, ám erről, mivel csak átutaztunk rajta, nem tudtam most megbizonyosodni. Mikor idejöttem Lodz-ba, sokan mondták, hogy ez a top utolsó a legszebb városok között, ezzel szemben pozitívan csalódtam, mert bár van benne valami, sok téren egyedi és megvan a maga szépsége. Ugyanakkor Varsótól nem ájultam el, Budapesthez képest egy erős közepesre vizsgázott nálam, melyben még a lengyelek is igazat adnak nekem. Mielőtt viszont írnék róla, el szeretnék még menni 1-2-szer, mivel meghagyom a lehetőséget, hogy az első látogatásom nem volt reprezentatív.
Gdanskon tehát csak átutaztunk, mivel a felette lévő Sopot nevű kisvárosban voltunk. (Csak csendben megjegyezném, hogy az ország közepéből fel az északi partra busszal bő 6 óra alatt értünk fel, hiába többnyire autópályán haladtunk. Szokták mondani a lengyelek, hogy ha elindulnak nyaralni vagy síelni valahova, akkor csak az országból érjenek ki, utána már hirtelen változik a környezet.)
Sopot kicsit olyan, mint nálunk Siófok, annyi különbséggel, hogy itt a Balti-tenger a Balaton, illetve amellett, hogy meglehetősen hideg a víz, elég sötét is, szemben a tenger szóról eszünkbe jutó szép kék és zöld színekkel. A part viszont homokos, az idő általában jó, az emberek meg még ha nem is nagyon fürödnek, azért elpezsegnek a parton nyaranta. Sokan mondják, hogy a tengerhez mennek lazítani egy-egy hétvégén, illetve a nagyobb fesztiválok is itt találhatóak.
Nekem Sopot-ban három dolog tetszett. Maga a város, mely rendezett, szép, s van egy különös hangulata. Az a furcsa épület a fentebbi képeken, valamint a móló, amit ők is úgy hívnak, hogy molo.
A móló egyébként Európa leghosszabb fából készült mólója. 511,5 méter hosszú, Európában nem fából készült is csak egy előzi meg, igaz az nagyon :). Az 1800-as évek elején építették, akkor még 320 méter körüli hossza volt, majd nagyjából 100 évre rá bővítették ki, s érte el jelenlegi méreteit.
Első nap még elvittek minket egy körre az alábbi képen látható "speed-boat"-okkal, hogy a vízről megnézzük Gdansk-ot. Na már most, ez meglepetés volt, s nem tudtuk mi fog történni, de valami nagyra számítottunk, mert az ebédnél már nem engedtek másik üveg bort rendelni a szervezők... Azért kissé túlaggódták, mert az én, néhány extrém sporttól már megedződött idegeimnek meg sem kottyant ez a majdhogynem csak hintalovacskázás.
Aztán a nap végén jött az igazi csapatépítés, amiben nekem furcsa volt, hogy nem lengyel vodkát iszunk, de ennyi hiba legyen az egészben máskor is...
Valamelyik nap kattintgattam a fényképezővel néhány képet, aztán eszembe jutott, hogy a télen csináltam néhány hasonlót, így össze tudom hasonlítani őket. Szembetűnő a különbség, eléggé bezöldült minden. Anno írtam, hogy Európában itt a legnagyobb a városon belüli parkos-erdős területek aránya. Ezeken a képeken talán látszik, hogy milyen is. A legutolsó képen a távolban konkrétan egy erdő látható, pedig arra a városközpont van :).
Tegnap egy újabb európai legleg-el gazdagodtam, mert csapatépítésen voltunk Gdansk mellett. Írok majd arról is pár sort. Ha már egyébként nem nagyon van időm, a minimum az, hogy ha kimozdulok, azt leírom ide.
Hétfőn egyedül jöttem, így unalmamban volt időm a tájjal foglalkozni. 660 km, egy kis szintkülönbség, valamint hőmérséklet ingadozás volt ellenem. Tapasztalataim szerint az utak a három országot (Szlovákia, Lengyelország, Magyarország) tekintve nálunk a legjobbak. Aztán Lengyelország talán egy picivel lemaradva, mert itt a városban olykor vannak furcsa viszonyok. Szlovákiában pedig többször találkoztam necces utakkal ezért gondolom utolsónak. Eddig 3-szor tettem meg a távot, 3 különböző útvonalon, szóval a véleményem nem alaptalan, nincs sok okunk a panaszra az otthoni utakkal kapcsolatban (átlagosan).
Csak, hogy egy ilyen is legyen, mert még nem volt. Paradicsomos, mozzarellás penne bacon-el és bazsalikommal. Olaszos ebéd, a receptért köszönet Ricsinek :). Szeretem az egyszerű, gyorsan elkészíthető dolgokat, meg eleve az olasz konyhát. Sajnos időm az nem sok, de ha van, akkor elbíbelődök ezzel-azzal. Gondoltam, most megmutatom mit alkottam. A képek nem túl jó minőségűek, de ez van.
Hozzávalók:
- paradicsom
- penne
- mozzarella
- egy cserép bazsalikom
- bacon
- fokhagyma
- esetleg sajt
Mennyiségek: érzéssel...
A paradicsomból szendvicseket csinálunk, két szelet közé kis fokhagymadarabot teszünk.
Betesszük a sütőbe 180 °C -on sülni. A légkeverés az jó ötlet lehet, had száradjon/fonnyadjon.
Cirka 40 perc (+/- 5 perc) után kivesszük, ha már így néz ki.
Mialatt a paradicsom sül, a pennét meg lehet főzni kényelmesen, illetve a bacont is meg lehet sütni.
Ha ez elkészült, zsírjával együtt hozzátesszük a pennéhez (ez néz ki a legjobban:)).
Ha a paradicsom elkészült, hozzátesszük azt is és összekeverjük. Talán nem túl gusztusos, de szétesik a kavarás során úgyis.
A bazsalikomleveleket lecsipkedjük, s széttépkedjük kicsit, majd mehet az is bele.
Végül jöhetnek rá a mozzarellagolyók.
Aztán már csak össze kell keverni és jó étvágyat :).
...hogy nem írtam. Ilyen még nem volt, de ez is megesett. Nem nagyon volt időm, ami mégis akadt, azt mással töltöttem. Mivel a legrosszabb időszakban kapcsolódtam a csapathoz, így az utóbbi bő egy hónap volt a legneccesebb része az évnek, s nagyjából még két ilyen hét lesz. Jellemzően 11-12 órákat dolgoztunk, de volt, hogy főnökeimmel még 9-kor lementünk vacsorázni. Szerencse, hogy a gyár étterme 06-22-ig nyitva van. Mindezen idő alatt történt néhány érdekes, s nem várt dolog is. Jellemzően céggel kapcsolatos dolgok, ami viszont itt nem téma.
Voltam otthon húsvétkor, s utaztam haza villamossal - vonattal - repülővel - autóval. Vissza pedig Varsón keresztül autóval. Március 29-én a fene gondolta, hogy majd azért fog késni a repülő egy órát, mert jégteleníteni kell a gépet.
Mikor megérkeztem a reptérre Varsóba, két órával a tervezett indulás előtt, még ilyen volt az idő. Aztán elkezdett szakadni a hó, s nem túlzás, ha azt mondom, hogy vagy 20-25 hótoló takarította és sózta az egész repteret folyamatosan. Ciki. Március 29-én.
Ettől már csak az volt cikibb, mikor Április 1-én megérkeztem Lodz-ba. Magyarországon akkor már nem volt semmi hó, Szlovákiában itt-ott a hegytetőkön látszott valami, Lengyelországban már-már voltak fehér foltok, míg Varsóban már istenes hó fogadott. Még az a szerencse, hogy az utak tiszták voltak és nem pont a hóesésben jöttem, mert mikor Lodz-ba érkeztem, ez fogadott.
Bár az alsó kép már április másodika, a lényegen nem változtat. Akkora hó volt, hogy ilyen egész télen sem, ráadásul mikor megjöttem, kicsit össze is volt már esve, mert 0°C volt.. A helyiek is ki voltak akadva, mert nem megszokott.
Szerencsére ez viszont már a múlté, jobb az idő itt is. Ennek köszönhetően, az utóbbi időben volt szerencsém autóval is közlekedni itt. Többnyire reggel időben mentem és este sötétben jöttem. Mindez azért fontos, mert egyszer feltűnt, hogy mi a fenéért van felkapcsolva mindenkinek a fényszórója reggel, mikor már nincs is annyira sötét. Kicsit felhős borongós nap volt, gondoltam engedek a nyomásnak. Másik nap viszont úgy voltam vele szép napsütéses időben, hogy ha a fene fenét eszik, akkor sem kapcsolom fel városon belül szép világosban. Figyeltem a kocsikat, 30-40-ből volt 1 talán amelyik lámpa nélkül ment. Kezdett gyanús lenni a dolog. Egyszer csak elhalad mellettem egy Renault jelentős sebességkülönbséggel, úgy, hogy én sem mentem lassabban a megengedettnél (egyébként itt a nem túl diszkrét gyorshajtás egyáltalán nem tabu). Mikor elmegy mellettem, látom, hogy szemben jön egy rendőrségi kocsi. Na mondom, szép volt, vajon nagyot néznek-e a zsaruk. Erre mit látok? Utána sem néz a gyorshajtónak, még nekem integet a fakabát. Ekkor már szinte biztos lett ami addig csak gyanús volt, ezért a munkahelyre érve az első dolgom a lengyelországi közlekedési szabályok áttekintése volt. Bár kiugró, nagyon szokatlan eltérések az otthoni dolgoktól nincsenek, valóban, a fényszóró használata éjjel-nappal, városon kívül-belül kötelező. Különös. Ezen felül a városon belül megengedett 50 km/h 23h-05h között 60 km/h-ra módosul (okos). Vannak érdekes kereszteződések itt a városban, melyekkel még nem találkoztam máshol, pedig jártam már itt-ott. Furák. Meg az, hogy amikor elengedi az embert csak jobbra a lámpa, az nem jelenti azt az otthoni rendszerrel ellentétben, hogy balról a védett útról nem jön senki. Több helyen meg lehet lepődni. Amerikában ez az alapeset, ehhez zöld lámpa sem kell, ott a jobb szélső sávból bármikor (ha piros akkor is) el lehet kanyarodni jobbra, ha ezzel senkit nem zavarunk.
Múlthéten falat másztunk a srácokkal. Nem volt még hozzá szerencsém, de elég jó volt. Azért nem vicces, hogy 3-4 emelet magasságban 5-10 centis kis gubacsokon ügyeskedik az ember, főleg elsőre, mikor még nem tudja, hogy biztosan megtartja-e aki alulról "fogja" a kötél másik végét :).
Panaszkodtak sokan otthon. Én meg mondtam nekik, hogy erre varrjanak akkor gombot. Ismét két időjárásos kép. Éjszaka -18 fok volt az internet szerint, igaz ami igaz, az én hőmérőm az erkélyen csak -15-öt mutatott. Valamelyik tévedett :).
Látható, hogy hó is van még rendesen. Egyébként panaszkodnak a helyiek is, mert itt sem normális ez az idő, ami ugyanolyan szinte minden esetben, mint otthon, csupán több hó esik ha esik, illetve 5-10 fokkal hidegebb van. Itt fehér húsvéttal számolnak, viszont az előrejelzés alapján akkor már éjszaka sem lesz mínusz, úgyhogy megnyugodhat mindenki remélhetőleg. Az egyik gyárunk amielyikkel dolgozunk Brazíliában van Manaus-ban, ami konkrétan az Amazonas kellős közepe. Na ők nem panaszkodtak az időjárásra mikor beszéltünk:).
Valamelyik nap néztem a naptárat az irodában, aztán láttam a névnapokat. Akkor jutott eszembe, hogy nekem is most lesz. Pedig, most először megtörtént volna, hogy elfelejtem, ha nem nézegetem akkor a naptárat. Aztán meglepődve tapasztaltam, hogy ott van az én nevem is, csak valami lengyel verzióban, amit olykor az én esetemben is használnak, ha lengyelül beszélnek rólam.
Furcsa egyébként, mert kevés országban létezik olyan, hogy névnap. Itt viszont többnyire ugyanazok a dátumok, mint nálunk. Amikor például Ágnes nap volt otthon, itt is akkor volt Agnieszka nap (sz-et s-nek ejtik, s-et sz-nek!).
A hét elején volt egy 1:1 beszélgetésem az egyik Newcastleben lévő kollégánkkal, aki a régiónk kapcsolattartója a projektben. Mivel a régiót, vagyis Európát mi képviseljük innen a gyárból, eddig más földrészekkel ellentétben neki nem volt dolga. Most viszont lesz és informálódni akart, hogy hol tartunk. Többször hallottuk már egymást konferenciahívások alkalmából, így ismertük már egymás hangját, de sosem beszéltünk még 1:1-ben. A meglepő fordulathoz hozzátartozik még, hogy a vezetéknevében "X" is van és maximum brittnek vagy amerikainak lehet belőni, a keresztneve pedig Eva, ami nem feltétlenül magyar, csak ha ékezettel írjuk, de jelzem, így sem mutatja hibának a blog:). Hárman lettünk volna a hívásban a főnökömmel, de Ő mondta, hogy nem ér rá, uh menjek, mondjam el neki mi a helyzet. Oké...
Elkezdtük a beszélgetést, majd a köszönés után tisztáztuk, hogy a főnököm nem tud jönni, ezért nem kell várni, majd rákérdezett a hölgy, hogy beszéljünk esetleg magyarul? Én meg, mint akivel viccelnek (ilyen névvel magyart még ember nem látott, nem mondta senki sem, hogy magyar lenne) kérdeztem még mindig angolul, hogy tudsz magyarul? Mire Ő mondott egy kicsit fura igent. Sosem beszéltem még magyarul munkát illetően, úgyhogy kicsit meg is zavarodtam és továbbra is angolul folytattam a faggatózást, mert azt hittem, hogy csak tud egy-két szót és azzal próbálkozik. Aztán belekezdett magyarul egy monológba, hogy: XY vagyok a férjem nevét használom, 8 éve Newcastleben élek. Jaaaa, aziiigen.. én meg csak ültem, hogy ez nem lehet igaz... hooogy?? A projektünk szempontjából ebből az emberből 4 van a világon: Ázsia, Európa, Észak-, és Dél-Amerika. Mindenkivel beszéltem már többet, de vele még nem az előbb említettek miatt. És ő pont magyar... Elég komoly.
Széles mosollyal mondtam a kollégáknak, hogy Eva magyar, ti tudtátok??? Nem-nem-nem. Jött a válasz. Senki nem tudta. Mondtam neki, hogy az én nevemből a hülye is megmondja, hogy magyar vagyok, de róla lehetetlen. Múltkor az egyik fickónak mondtam, aki Brazíliában van, de Costa Rica-ból származik, hogy én egyébként nem lengyel vagyok. Azt mondja, igen, látta is a nevemen, mintha magyar lenne. Azért egy Costa ricaitól ez nem kis teljesítmény.
Ezután már csak az egyik kollégám kontrázott rá a történtekre, hogy ismer egy "Cásár Gábort, aki az MKB Vesprémben kézizik", ha már a magyar neveknél tartunk. Tisztáztam vele, hogy az Császár Gábor lesz és MKB Veszprém (amint említettem, fordítva ejtik az s-sz párost), de le a kalappal előtte. Kérdeztem, hogy szabadidejében kézilabdások nevét magolja vagy honnan tudja? Válasz: szeretem a kézilabdát... Ügyes...
Ui.: 5 nap múlva megyek haza :)
Ennek oka többnyire, hogy időm nagy részét az irodában töltöm. Részben mert még betanulok, ami valószínű, hogy eltart egy darabig, mivel egy éves folyamat koordinálásán dolgozok. Ha havi zárásban vennék részt, akkor már legalább kettőn túl is lennék, de ez nem így van, csak, hogy ne legyen mindig minden olyan egyszerű. Másrészről pedig mert van dolog. Múltkor a főbérlővel beszéltünk meg egy találkozót, azt mondja, találkozzunk munka után 5-kor. Gondoltam magamban, ha orosz idő (+3 óra) szerint gondoltad, akkor tökéletes. Igazából nem panaszkodom, mert inkább csinálok 10+ óráig olyat ami tetszik és ott ahol jó érzem magam, mint fele ennyit ellentétes körülmények között.
Tekintve, hogy a projekt amin dolgozunk, a következő országokban lévő városokkal kooperál: USA, Mexico, Brazília, Lengyelország, Németország, Oroszország, India, Kína, Malaysia, elég színes egyveleget alkot a társaság. Na meg a cég úgy ahogy van. Múltkor pl. szükségmegoldásként és jófejségből azon dolgoztunk, hogy az árazó csapatunk egy teljesen más európai gyárnak a termékét árazni tudja, hogy azok szállíthassanak Kazahsztánba. Mindezek sok kommunikációt igényelnek, de azt is megannyi nemzet szülötteivel. Egy idő után már megvan, hogy ki milyen akcentussal beszéli a nyelvet, ha nem tudnám ki beszél, akkor is meg tudom mondani az esetek nagy részében, hogy mi az anyanyelve. Volt azonban valaki, aki túltesz mindenen. Személy szerint én ilyent még nem hallottam. Első hívásom mikor volt vele (szerencsére többen voltunk), 5 perc kellett, mire ráálltam a beszédjére és kezdtem érteni. Francia. Ha valaki ismeri az angol és a francia nyelv hangzását, de nem ismer egy szót sem a két nyelvből, az azt mondaná, hogy franciául beszél a fazon... Nagyon jó... Fellépésekre lehetne hordani. Ilyet keresve is nehéz találni. Ráadásul, ezt még tetézte az, hogy ugyanúgy beszél, mint a Kincs ami nincs című filmben Anulu (természetesen a magyar szinkronban), úgyhogy csak tovább nehezítette a helyzetemet, hogy folyamatosan őt láttam magam előtt:). Itt egy kis emlékeztető.
Kicsit a Március 15-ről. Csütörtökön napközben mondtam a munkatársaknak, hogy otthon ma már vége a hétnek, holnap ünnep van, munkaszüneti nappal. Nagyon nem bántam, de fura azért azzal a tudattal itt lenni, hogy otthon pihengél mindenki, én meg dolgozunk. Lesz ez ám fordítva is :).
Aztán eljött a csütörtök délután és este. Akkor már elkezdett esni a hó, meg volt az a nagy baleset is. Ekkor már zordult az idő. Pénteken reggel bekapcsoltam a gépet, megnéztem mi a helyzet, s akkor már annyira sem bántam, hogy itt vagyok. Két okból. Egyik, hogy inkább dolgozok, minthogy ilyen időben otthon legyek "szabadnapozni". Itt legalább jó időben lesznek majd munkaszüneti napok :).Másik pedig, hogy megint mi van már? Ki a hibás, ki mit nem csinált, hogy meg miért kellett volna másképpen (ráadásul még igaz is). Többnyire követem a híreket és híradót is nézek. Folyamatosan ez van, mindig ezekkel van tele a hírek. Valahogy most ezt viszont jobban észreveszem, mert nem vagyok otthon, nem látom, s főként, mert egy olyan közegben vagyok (P&G) mely nagyon nagy százalékban cél- és eredmény-orientált, pozitív, cselekvő és tenni akaró egyének tömörülése. Így bő két hónap után visszanézni a saját levében fővő Magyarországra, kicsit másabb.
Személyes vélemény: Igen, én is megkaptam Pintér sms-ét (lásd alább). Ami nekem az eset folytán a hírek aktív követéséből lejött, az az, hogy mindenki tette a dolgát, kivéve az, akinek ez a hivatása lett volna (tisztelet a kivételnek). Ez az sms meg, mint halottnak a csók, mivel az elküldés pillanatában - ahogy a képen is látható - annak akinek szüksége lett volna a biztatásra, már nagy eséllyel lemerült a telefonja, de aki megkapta, az is hiába, mert nem jött a segítség. Amit én gondolok, az az, hogy 50 méterenként szalagkorlátot kellett volna vágni, mert azzal egyetértek, hogy sok-sok km-es sort ilyen hóból kiszabadítani lehetetlen néhány óra alatt. Ha a végét kezdik, az eleje szív és fordítva, ezért kellett volna 100 helyen korlátot felvágni és mindenhol csak 100 métert kiszabadítani. (Talán könnyű innen okosnak lenni)
Egy kis nyelvlecke. Lehet vannak, akik tudták, de annak akik nem, elárulom, hogy úgy, ahogy mi sem Polska-nak hívjuk Lengyelországot, úgy ők sem Magyarországnak és magyarnak minket. Történetesen Magyarország = Węgry, magyar = węgierski. Sose hallottam ezelőtt. Következésképpen itt van hát egy magyaros öntet a boltból.
Néhány napja hivatalossá vált az itt tartózkodásom és kaptam egy dombornyomott kemény papírt az útlevelembe, melynek borítója a lengyel útlevél mása, a belseje meg tanúsítja, hogy tisztes európai uniós állampolgárként bejegyezve élek itt. Igen, EU van meg minden, de "hosszú" távon így hivatalos, főleg, hogy nem schwarz-ba dolgozok itt.
Nálatok otthon helyenként 20 fok is volt ma, eközben itt ez a helyzet, és ez várható...
Utolsó kommentek