A hétvégi csomaghalom tartalmazott többek között 30 darab piros pöttyöst is. Nem tudom mennyire ismeretes tény ez másoknak, de túró rudink csak nekünk van, a külföldiek meg többnyire szeretik. Ilyen indíttatással szerettem volna adni nekik egy kis kóstolót.
Furcsa volt, hogy a horvát főnököm bár anno dolgozott közel egy évet Budapesten, mégsem ismerte, pedig rengeteg dolgot tud, ami Budapesttel, illetve Magyarországgal kapcsolatos. Vele szemben viszont volt több munkatársam, akik ismerték, és még a nagy fogyókúrában lévő kollegina is azt mondta, hogy bár nem eszik csokikat, ebből enni fog, ugyanis Budapesten is szokott, ha éppen céges ügyben arra jár.
Vittem az informatikus srácoknak is, a jófejség mellett taktikai szempontokkal vezérelve, mert kezdőként igencsak a segítségükre szorulok számos dolgot illetően. Mindenkit meginterjúvoltam, hogy tudja-e, mi ez? Az egyik info-s srác meg mondja, hogy persze, mikor Hajdúszoboszlón volt, akkor egy csomó túró rudit hozott haza. Egyébként, voltam már Hajdúszoboszlón a fürdőben? Gyorsan megbeszéltük, hogy én majdnem onnan való vagyok, de ez lehet ki sem derült volna, ha nem rudizunk itt.
Mások meg egyáltalán nem is tudták mit adok nekik. Csak húzogatták a szemöldöküket, hogy túúúrróóó(??), de nem egy volt, aki repetázott is azért.
# Frissítés:
Ma, azaz a rudizás után két nappal az egyik srác rám írt, mert éppen Varsóban volt valami továbbképzésen és az egyik kollégája jövőhéten megy Budapestre, aztán, hogy mondjam már meg, mi a neve annak a csokinak amit én hoztam, mert hozat vele. Ezt nevezem sikeres marketingnek :).
Utolsó kommentek