Négyen mentünk. Peti, Ádám, Alessandro (továbbiakban csak Ale) és természetesen én. Mindenki kényelmesen megérkezett a reptérre, s az átvizsgálás után megtámadtuk a vámmentest valami jóárasított alkohol beszerzése céljából, hogy szponzorálja a madridi jelenlétünket. Este 10 körül érkeztünk meg, s Maria várt minket a reptéren. Az a Maria, aki a legutóbbi videóblogban szerepelt már, s egyébként a srácok nyelvkurzusos csoporttársa volt a nyáron. Ő madridi, de itt tanul Lisszabonban, és most pont otthon volt pár napra. Elindultunk a központ felé, ahol Csilla lakik. Nála húztuk meg magunkat abban a néhány napban (ismételt köszönet érte ezúton is). Már akkor út közben elmentünk a Real stadionja mellett, s kicsit távolabbról láttuk a Atletico Vicente Calderon-ját is. Hű Torrentésként meg is dobogott a szívem, s kérdeztem is egyből Mariat Torrentéről, mire csak mosolygott, de nem túl elismerően vélekedett róla:). Gyors elszállásolás után elmentünk meginni egy sört, majd hazatértünk. Az első napban több már nem volt, másnapra terveztünk be egy gyorstalpalós városnézést.

El is indultunk hamar, legalább is spanyolhonban az hamarnak számított, mert mint megtudtuk, ott délelőtt nincs élet, aki teheti, az nem kel fel korán. Ebédelni délután 3-4-kor szoktak, vacsora meg este 10 előtt nincs. Ez utóbbi azért volt fontos, mert megbeszéltük, hogy amiért ott lehetünk Csilláéknál, főzünk nekik vacsorát, de ez majd később. Szóval fél 10 fele (időben) elindultunk, hogy megnézzük a várost. Nagy szerencsére a lakás eléggé a központban volt, úgyhogy gyalogszerrel is elég hatékonyak voltunk.
Első körben lovagoltunk, avagy "bevettük Madridot", aztán a királyi palotát néztük meg kívül-belül. Tetszett.

Ide még el lettünk engedve, úgyhogy csak négyen voltunk, később viszont csatlakozott hozzánk Maria, s vele folytattuk tovább utunkat. 

Később egy nagy park felé vettük az irányt. Rengeteget sétáltunk, lejártuk a lábunkat, de láttunk elég sok mindent. Csilla el se nagyon hitte, hogy olyan sok helyen bejártuk.

Igen, a mókus most sem maradhatott el, bár ezért a képért sokáig kellett kergetni... Benéztünk még valami elit piacra is, ahol szép dolgok voltak, de úgy döntöttünk, a vacsorához nem ott vesszük meg az alapanyagokat. Cserkó kilója cirka 9 000-ért milyen? Ennéd?

Elindultunk hát valami értelmesebb helyre, hogy megvegyük a vacsorához valót. Kicsit paprikás, kicsit tejszínes csirke valami jó kis tésztával, jó nem? 11-12 emberre kell főzni, már csak meg kell venni. 
Úton a bevásárlóközpontba, láttunk egy irgalmatlan hosszú sort a központban. Nagyjából 100-150 méter hosszú lehetett. Karácsonyi lottó! Nehogy azt hidd! Nem hajléktalan kajáltatás, mint a Blahán Pesten. Hirtelen ezeket a képeket elevenítette fel bennem. Lényeg, hogy itt nagy hagyománya van a karácsonyi lottónak, és van ez a hely, ahonnan már többször vettek nyertes szelvényt, ezért mindenki itt akarja venni és türelmesen várnak a sorukra. Több helyen meg voltak szakítva, hogy el lehessen járni, vagy egyáltalán be lehessen tőlük menni valahova, és frankón őr intézgette a sort. Azon gondolkoztunk, hogy ez öngerjesztő folyamat ám, mert minél többen veszik innen, annál nagyobb az esélye, hogy innen vásárolt szelvényt húznak ki. Erről fénykép nincs, mert nem fért rá a sok ember, összeállni meg nem akartak a fotó kedvéért, így hát mentünk bevásárolni. Láttunk sonkákat, de legjobban a 426 Euróson akadt meg a szemünk. Az mit tudhat?

Megvettünk szépen mindent, aztán indulás haza elkészíteni. Ádám a főszakács, én a segéd+okoskodó, Peti a poharunkat töltötte+dokumentált, Ale meg mosogatott.

Egy biztos, nekem ízlett a kaja, de a többiek is hasonlóan vélekedtek. Elég nemzetiségi vacsora lett ebből, mivel képviselte magát Spanyolország, Svájc, Németország, Fülöp-szigetek, Olaszország és természetesen Magyarország. Ezt követően pedig készülődtünk, hogy csak ki kellene mozdulni valamerre.

Igaz ekkor már volt vagy éjfél, és talán 1 körül elhagyhattuk a lakást is. Sebaj, itt ez a menő. Haza is értünk nagyjából 7 előtt kicsivel, egy kis reggeli, aztán fél 8-kor lefeküdtünk. A helyzet viszont az, hogy talán valamelyik amerikai buli sikerült ilyen jól, vagy talán még az sem, szóval hosszú idő után ez most igen jó volt.
Másnap, vagyis aznap délután kettő, hasunkra süt a nap. Irány, tovább, vár még a város. Elmentünk izmoskodni egyet azoknál a nemtudomhogyhívják ferde épületeknél.

Bár csak kívülről, de megnéztük a Real Madrid stadionját, majd gourmet-skodtunk is kicsit.

Ezzel vége is lett a második napnak, amikor már nem akartunk kicsapongani, úgyhogy otthon maradtunk XBOX-ozni. Másnap kelés után elmentünk venni egy kis souvenirt, egy gyors ebéd és irány a reptér.

Összegzés. Madrid nagyon tetszett mindenkinek. Végre kiszabadultunk az istenverte macskaköves környékről, mert ugye itt Lisszabonban az utak 70%-a és a járdák 90%-a az. Tisztább a város, újabbak az épületek, tágasabbak az utcák. Egyedül a reptér nem tetszett, de azzal sem lett volna gond, ha úgy építik meg, hogy a reptér öleli körbe a terminálokat, nem pedig a terminálok a repteret. Gyalogolni kellett egy "kicsit". 

Amikor ott voltunk, pont a választás hétvégéje volt, úgyhogy mindenfelé kameráztak, riporterek voltak, s talán emiatt még többen voltak az utcákon. Mert ott bizony rengetegen voltak. Millió turista, a főtér szó szerint tömve, az utcákkal egyetemben. Hatalmas élet volt. 
Ami viszont feltűnt hamar, hogy borzalmasan sok az utcai "életművész". Van az a kategória, aki szobornak tetteti magát, és bizony voltak nagyon nagyon komolyak. Ez rendben van. Vannak a tényleg tehetséges zenészek, ők is jók. Vannak még esetleg táncosok, meg valaminek beöltözött emberek, még az is belefér. De, van egy pont, ami után már sok. Egyszer csak azt hittem, hogy az utca közepén egy macska vinnyog. Mikor odaértünk, egy babakocsit láttunk, ami le volt takarva egy takaróval, és alatta egy fickó ült, a babakocsiban meg egy baba volt, aminek a feje a fickóé volt és ott visított. Ha dobtak neki pénzt, akkor táncolt a "baba" meg vinnyogott, valami idegesítő hangon. Erről van videó, meg kép is, de nem, ezt nem. Számomra ez annyira mérhetetlenül idegesítő és legalja szint volt, hogy mondtam a fiúknak, nem kell sok, hogy szétrugdossam babakocsistól a köcsögöt. Valamiért megértettek... Aztán haladunk tovább, ott egy másik. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjünk, ezeket bizony futtatják. Akkor derült rá fény, mikor megláttuk, hogy öltöztetnek egy fejetlent, és hát abból is volt vagy 10 mindenfele. 

Igen, volt fejetlenség. De erre is azt mondom, hogy ügyes, ennek ott a helye. Volt még néhány nagyon gáz, de tényleg nem is sorolom, mert azok nagyon nem érték el az itt említésre méltó szintet.

Sajnos hamar eltelt ez a 3 nap amit ott töltöttünk. Szívesen maradtunk volna még, de menni kellett. Sőt, már kicsit sietős is lett a vége, de kiértünk időben az a lényeg. Itt viszont már gyorsan kellett átfutni a duty-free boltot alkoholért, mert annyira nem voltunk azért eleresztve idővel. Nem vagyunk alkoholisták, de Marrakech-be elengedhetetlen volt valami jó erős alkohol, hogy fertőtlenítse a bélést, úgyhogy megvettük a legjobb ár/érték arányú, de még minőségi alkoholt. Sajnos a nevére nem vagyok büszke, de már ismertük, azért vettük meg. A neve nem más, mint "Gay Rum" (buzi rum...). 
Ekkor egyébként már kicsit untam a banánt, fáradt voltam.

Mikor viszont megérkeztünk a gépünk kapujához, volt egy istenes sor, úgyhogy maradt egy kis idő, hogy oktassunk kicsit. Megmutattuk, hogy kell torreádorkodni. (Milyen peckesen állok...:)).

Sajnos volt még időnk, mert késett kicsit a gép, úgyhogy várhattunk. Mint később kiderült, azért kellett várnunk, mert elmentek szavazni a kollégák (pont ekkor, vasárnap volt a szavazás), ezért késett a csomagok bepakolása a gépbe, s emiatt az indulás. Azért ez is laza. Na mindegy, egy óra késéssel, de elindultunk Marrakech felé...

folyt. köv.