Elkezdődött. Tegnap a fiúoldalon, ma délben pedig a lányoknál is. Egy lista alapján mindkét oldalon az összes gyereket két színbe sorolták: piros vagy szürke, illetve kék és szürke. A listák (elvileg) véletlenszerűen készülnek, és nagy felhajtással teszik közzé. Olyan naggyal, hogy tavaly helikopterről ugrott ki néhány ejtőernyős, és ők hozták a listát. Most feltehetően az esős és nagyon párás felhős idő miatt maradt el a helikopteres móka, viszont a fiúknál a tűzoltókocsi hozta a meglepetést a lányoknál meg.. na azt nem tudom. A karbantartósok főnöke, Nate, és egy másik karbantartós arc, Denis a környék önkéntes tűzoltói másodállásban. Néha nap közben is beülnek az autóba, mert baj van, és akkor rohanniuk kell. Ők hozták a tűzoltóautót, ami szintén megérne egy misét. Nem nagyobb, mint egy otthoni, de ahogy kinéz... valami irgalmatlan brutális monstrum, ami bármin átmegy. Tele van olyan felszerelésekkel, amilyennel az otthoniak nem. Sok csörlő és egyebek. Kár, hogy nem fotóztam le.
Színháború. Gondolom megvannak az olyan filmek, amikben amerikai diákok körül forog a történet, s a középiskolások baseballoznak, amerikai fociznak, vagy bármi mást csinálnak, aztán éppen mindig a jófiúknak mutat többet az eredményjelző. Az az eredményjelző, ami pontosan abban a formában megvan itt is. Teljesen, mint a filmekben. A gyerekeket korcsoportok alapján mérettetik meg minden sportágban. A lényege, a végén, összetettben a szürkék, vagy a pirosak, illetve a szürkék, vagy a kékek nyernek-e? Én még sokat nem láttam belőle, de azt mondja Bandi a tavalyi tapasztalatok alapján, hogy kemény harcot vívnak, és amelyik csapat nem nyer, ott bizony sírás a vége, és nagyon komolyan veszik.
A háborút egyébként egy kis ágyúval indították el. Nagyjából fél méteres lehetett, hármat durrantottak vele. Megvártuk mi is a lánykonyhánál, de vagy 30 méterre voltunk és úgy is akkorát robbant... A gyerekek meg mit sem tudtak, csak sunyiba az épületen kívül 4 fazon felszerelte az ágyút amikor ebédeltek bent a gyerekek, aztán mielőtt majdnem végeztek, elkezdték lődözni kifele a tárat. Az egész személyzet kiszaladt, mi meg csak röhögtünk:D Nagyjából, mint a petárda, csak sokkal mélyebb a hangja, és jobban beleremeg minden.
Ebből kifolyólag a mai napunk, illetve az egész hetünk kicsit zavaros volt/lesz, mert sok extra feladat, és plusz munka vár ránk. Ez rá is nyomta a bélyegét a mai napunkra, kicsit felidegesítettek, mert mindig volt mit csinálni, míg mások meg nem nagyon csináltak semmit. Közrejátszott viszont az is, hogy este kimenőnk volt, és miután visszajöttünk a konyhán vegyes társasággal (amerikai, ukrán, magyar, lengyel) úgy gondoltuk, hogy felelsz vagy merszet játszunk. Nagy sikert aratott, de ezzel megint meg kell váni a tábor végét, és a már sokszor emlegetett utolsó bejegyzésben mesélek majd erről is, valamint lesznek képek is. Lehet, hogy többet kellett volna aludni 4 óránál... Örömmel pillantottunk viszont a menüre, mikor kezünkbe adta Jason a következő hetit, hogy vigyük le a konyhákra, mert a szombati reggeli után üres a táblázat. Nincs tovább, vége. A gyerekek utolsó étkezése a szombati reggeli lesz. Jó, attól mi még fogunk enni, de ahhoz nem kell menü:). El se hisszük. Már csak 5 és fél nap velük, aztán nagyjából 800 emberrel kevesebben leszünk. Nem kevés terhet vesz le ez a vállunkról, vicc lesz már csak bő 100 embert kiszolgálni. Lesz még churc-camp, de csak 150-200 emberrel, az sem sok munkás téma. Ma osztottunk szoroztunk Bandival, és az jött ki, hogy a nyáron mi ketten összesen 110 tonnát mozgatunk meg. Az fejenként 55. Az eredmény nem hivatalos, majd részletesen leírom szerintem egy külön bejegyzésben, hogy milyen elven számoltuk. De azt el lehet gondolni, hogy egy négy tagú család egy evésre 1 kg körüli húst eszik meg. Ez csak egy evés, és csak hús. Ez 1000 emberre 250 család, vagyis 250 kg/nap, és csak egy étkezés, köret nélkül, meg minden nélkül. Azt az árut le is kellett pakolni egyszer a beérkezéskor, szóval minimum kettővel lehet szorozni is. Nem folytatom, ettől lényegesen részletesebb a számításunk, melynek eredménye magyarázat lehet arra, miért vállasodtunk a nyáron:).
Zárásként egy videó a 2008-as color war-ról. 10 perces, az utolsó két percet kivéve érdekes, megéri végig nézni, a zenék is jók alatta. Hát itt vagyunk most. Mondjátok, hogy a kosármeccses rész nem ugyanaz, mint a filmekben. A mentalitás, a környezet, minden...
Utolsó kommentek