Múltkor volt egy bejegyzés arról, hogy mit dolgozunk, s vázoltam, hogy nem feltétlen egy leányálom, viszont jobb, mint más egyéb, ezért most elmondom miért jobb, miért tetszik nekem.
A személyzet nagy részének főnöke Jason, ő a foodservice director, hozzá tartozik a konyha, a raktár, az élelmiszerek beszerzése, a menü összeállítása, az emberek a konyhán, és még a mosoda is valami miatt. Ő alatta vannak még a konyhák és a mosoda vezetői a hierarchiában, mi meg mellette vagyunk, mint a jobbkezei. Ezért is hívnak minket sokszor úgy, hogy "Jason's bitches", mert mindent megcsinálunk amit kell. Én nem bírnám pl. a pincér melót, mert nagyon monoton, még ha fix szünetjük is van mindig. Étkezésnél, mint a mérgezett egerek, úgy szaladgálnak bent a konyhán. Alig tudok valahol megállni, mert olyankor mindig rossz helyen állok, és láb alatt vagyok. Azután takarítanak, majd kis szünet és készülnek a következő etetésre. Ez naponta háromszor, és megszorozva még a napok számával, ami kb 63.. hát na azt ne..
Mi itt vagyunk Jason mellett, kiszállítjuk a kajákat lista alapján illetve azonnal, rendezgetjük a beérkezett árukat, illetve bármilyen egyéb helyre szállítunk ezt azt, ha kérik. Sok mindenben eléggé szabad kezet ad az öreg (amúgy 35 körüli kb) és lazán fogja fel a dolgokat. Részben azért is nem írtam most bejegyzést két napja, mert nem volt sok idő. Alumni day volt szombaton, és régi táborozók jöttek el, hogy megnézzék mi a helyzet. Voltak közöttük nagyon idősek is, de mind elég jófajta autóval jött.. vicces itt látni olyan időseket luxusautóban, mint a nagyszüleink. Ezeknek az embereknek mindkét oldalon BBQ sütés volt 50 és 200 főre, plusz a táborlakók és a személyzet is jelen volt, mint mindig. Lent még Bandi is beállt a grillhez kicsit. Ez mutatja, hogy mi mindenesek vagyunk. Volt már, hogy én is felszolgáltam, mert kellett egy kis segítség, aztán leöntöttem magam valami csirkeszósszal. Mutatom Jason-nek, erre csak ennyit mondott: üdvözöl a felszolgálók világában :D. Szóval nagy a pörgés, és gondolkozni is kell. Tegnap például (nem csak tegnap amúgy) kitalálta Jason, hogy ki kellene dobnunk a "garbage area"-ba egy kis ezt azt. A hely a tábor szélén az erdőben egy kis rész, ahol van két nagy konténer a szemétnek. Na ha ilyen mond nekünk akkor tudjuk, hogy vagy valami romlott büdös cuccról van szó, vagy hasonló dologról:D. Ez most valami kaja volt, elég másnapos. Az egyik doboz a raklapon volt kint a napon, nem tudtuk leszedni, és nem is erőltettük, raklapostól dobtuk fel a pick-up-ra. Volt még valami, de azzal nem volt baj. Gondolná az ember, a fene egye meg a hülyeségeit, de valahogy mindig jól sülnek el a dolgok. Amikor odaértünk a konténerekhez, megláttuk a nyár első medvéjét. Lényegében egy kis maci volt, egy közepes méretű kutya nagyságú lehetett. A konténerben kukáznak, és ott lehet legjobban tetten érni őket, de az is megesik, hogy a tábor területén kószálnak, bár én még nem láttam. Mikor odamegyünk mindig dudálunk, és kiugranak a konténerből ha ott vannak, majd iszkolnak el, mert félnek. Ma este vacsi alatt nem volt dolgunk, én meg elmentem medvét nézni, és most is volt egy, viszont ez már nagyobb. Legközelebb majd fényképezővel megyek, és várok kicsit. Ha sok kaját viszünk ki, arra úgyis jönnek. Ja és természetesen csak kocsival járunk oda, nem mintha félni kellene tőlük, mert úgyis elszaladnak, de fő a biztonság. Na ezek az apróságok másoknak nem adatnak meg.
Ami még gátolta, hogy írjak az, hogy tegnap este ismét kimenő volt, amit ki is használtunk, főképp azért, mert az egyik magyar srácnak születésnapja volt, és nagykorúvá vált itt is, így beléphetett a bárba velünk:).
Az, hogy a raktárban vagyunk azt jelenti, hogy ihatjuk az üdítőket, ehetjük az ottani dolgokat, megbonthatunk elvileg bármit, Jason nem szól érte egy szót se. Van joghurt, ami nem olyan mennyiség, hogy a gyerekek egyék, mert egy oldalra nem lenne elég. Vannak így még vitaminszeletek is, powerade, narancslé, csokistej, s egyebek. Mások nem vagy közel sem annyit élhetnek ilyen luxusjavakkal, mint mi. Még a gyerekek is hetente egyszer isznak üdítőket. Uh ez nagy kincsnek számít itt, főleg ha kell egy kis koffein, vagy már mindent un az ember. Íme a felhozatal (a teljesség igénye nélkül):
Többnyire vannak ezek otthon is, kivéve a széles skála, hogy normál, diet és zero. Legjobb mégis a Vanilla, ami volt valamikor otthon is.
Az, hogy Jason és Maciej (főleg együtt) nagyon hülyék és mi sokat vagyunk velük, már csak hab a tortán. Sűrűn szívatják egymást, hülyéskednek. Múltkor a konyhában szőlővel dobálta egyik a másikat, úgy, hogy nem is látta, csak, hogy a hűtő túloldalán van, az egyik táborigazgatóval egyetemben, amit viszont csak mi láttunk, de szerencsére jó helyre talált:D. Legjobb még mikor walkie-talkie-val beszélgetnek 20 méterre egymástól. Vannak élősködők néha a raktárban. Na már most, nem a mókusokra gondolok, őket már megszoktuk, mivel szerencsére nem olyan pofátlanok, hogy mindent felbontsanak, amit megkezdenek azt eszik. Akikre gondolok, azok olyan arcok akik ránézésre nem csinálnak semmit, és van pofájuk bejönni a raktárba, majdhogynem bevásárlókosarat hozni és szedegetni le a dolgokat. Ma Jason-től kérdeztem, hogy ki a franc ez aki bejár sűrűn: nem mondott rá szépeket:D, elég szókimondó, és ezzel még finoman is fogalmazok.
A mai napunk volt talán a legjobb, mivel nyugis volt, nem sok dolgunk akadt, és beszélgettünk kicsit a raktárban. Elmondta Jason, hogy kikkel van, illetve kikkel nincs megelégedve a személyzetben a konyhákon, illetve bárhol. Az ukránok (neki csak oroszok) nem a kedvencei, ha munkáról van szó, bár van egy kivétel, Zsenya, akiről már írtam egyszer egy-két sort. Magyarokat dicsérte, velünk meg van elégedve, úgy ahogy a lengyelekkel is. Jellemzően ezek a nációk alkotják a support-staff-ot, na meg a mexikóiak, akik a chef-ek, ők is jók, illetve a szlovákok, akik viszont magyarok szintén.
Ez jóformán csak egy nap volt, és ennyi minden történt, legalább is amit leírtam, mert sűrűk a napjaink, ma még sikerült úsznom is egyet. Ezért jobb ez a pozíció, mint bármelyik másik.
Utolsó kommentek