Megint eltelt néhány nap, és nem volt időm gépnél lenni úgy, hogy írjak ide. Elnézést a hűséges olvasóktól, igyekszem most tartalmas bejegyzést írni. Lehet sokan azt gondolják nem tart sokáig ez a blog-írásosdi, ki kell ábrándítsam, mert ahhoz, hogy ilyen színvonalon (videók, képek) menjen nem egy csúcsteljesítményű internettel, az meló. Na de mindegy, nem sírunk, inkább nézzük miből élünk.
Először egy zene az olvasáshoz. Kedvencem lett a napokban, mert Mózesék ilyeneket nyomatnak a lánykonyhán. Ipod-hifi kombóval bömböl a zene.

Végre készült egy kép a mosómedvéről. Feltehetően ez az egyik, amelyik a fagyasztó fölött lakik. Mózes csinálta este a szállásuk mellett, elég sötétben, úgy, hogy messze is volt, sötét is, de utómunkával sikerült láthatóvá tenni, íme a kis zsivány:

Apropó fagyasztó. A napokban irgalmatlan meleg volt itt is, mint otthon múlt héten. New York, Washington környéke volt a legrosszabb, de ide is jutott azért. Ezt nem bírták a hűtők, fagyasztók se szó nélkül, úgyhogy a fagyasztónk kicsit megenyhült, így a felpakolt cuccok is "vesztettek kicsit a tartásukból", melynek következménye ismét egy "logistic fail" lett. Szerencsére a hétvégi menü alapanyagai voltak, ezért nem kellett nagyon rendet rakni, csak kihordtuk folyamatosan.

Csütörtök... Szokás szerint egyedül voltam, viszont jövőhéten cserélünk, mert Bandinak kedden van programja, nekem meg csütörtökön. Nem is akármilyen, de ez még ráér néhány napot:). Na jó, itt egy kép, ízelítőnek. Vajon mi lehet?? Kedd éjfélig a helyes megfejtők cukorkát kapnak.

Szóval egyedül voltam. Megint beraktak egy medencés bulit a személyzetnek. Ez most azt jelentette, hogy nem Bandival szívunk, csak én. Mondtam, ha lesz még ilyen, akkor beszélni kellene valakivel, hogy ez nem poén most már, adjanak több pénzt. Másnap mondtuk Jason-nek, mert egyből pénteken volt egy kisebb. Kicsivel később mondta, hogy mehetünk, megoldják ők. Úgy bizony, bár nem ők tehetnek róla, azért több pénzért megcsinálnánk, mert nem nehéz. A csütörtöki csak tortilla chips-es volt, sajtszósszal és salsa szósszal, meg üdítők. Amikor végeztek, a maradékot feltettem a golfkocsira, aztán a dohányzóban még csináltam egy rögtönzött nacos bulit, majd a netszobában is ugyanígy:). Kicsit mintha barnultam volna, most látom...

Péntek. Semmi extra. Ekkor és hétfőn jön Dick (Richard), a zöldséges-gyümölcsös.

Egyszer azt hiszem említettem már, úgy, hogy a vicces szakállú sofőr. Meg is van, neki borult össze az áru, amit lefényképeztem és felraktam múltkor. Na ő az. Kecskeszakálla van, de csak két oldalt lefele vagy 10 centi hosszan, fején kendő átkötve, meg néhány tetkó. Laza a fazon. Bandi jellemezte jól: ő az, aki feldobja a napunkat egy fél óra erejéig, viszont ne legyen se rokonunk, se más hozzátartozónk, mert nagyon hülye. Így is van. Elég beszédes, más nem is beszél velünk ennyit, csak még a helyi kenyeres, meg a nagy kenyeres. Most egyedül voltam mikor jött aztán beszéltem vele vagy negyedórát miután bepakolt, vagy még többet is. Nem egyszerű élete volt. Adtam neki két Dr Peppert, mert tudtam, hogy azt szereti, de nem, hogy ennyire. Csak azt issza. Nem iszik tejet, kávét, teát, vizet, más egyéb üdítőt, semmit! De egyáltalán semmit. Csak Peppert. (annak aki még nem ivott: colához hasonló üdítő, kicsit fura ízzel, van ki szereti, van ki nem, otthon is van, de itt sokkal jobb). Az utasfülkében is összeszámolta, hogy hány van. Elment az orvoshoz, mert hallotta, hogy aki ennyire betegesen issza a cukros löttyöket, annak lehet azért problémája. Azt mondták nincs semmi baja, de el se hitték neki, hogy tényleg csak azt issza. Én elhittem neki. Ha látja az ember, akkor tudja, hogy nem viccel, van annyira hülye. Bő egy éve nem iszik alkoholt sem már. A bátyja akkor balesetezett ittasan és két és fél évet kapott. Azóta nem iszik egy kortyot se, bár előtte nem vetette meg. Csütörtöktől vasárnapig ivott anno:). Elvált kétszer, az első feleségének még gyémánt gyűrűt vett, berendezte a házat, aztán az meg lelépett. A második meg a munkatársával. Igazából nem is csodálkozom, nem egyszerű eset. Most még barátnője sincs, mondta nem kell, csak a motorja van, egy Harley Davidson, az nem beszél vissza, és nem is lép le.
Majd csinálok vele egy fotót valamikor. Ő az a fuvaros, akit a legkevésbé fogok elfelejteni.

Tegnap eljött az első, s vélhetően utolsó itteni nyiratkozás ideje is. Utólag is ismételt köszönet Beának a hajnyírásért, teljes mértékben meg vagyok elégedve az eredménnyel:). Csináltam előtte-utána képet, bár csak telefonos, ezért nem a legjobb lett, azért jobb mint a semmi.

Ez után pénteken este akartam megírni ezt a bejegyzést, de Clifton-al (továbbiakban csak Clif) elmentünk Honsdale-be egy italdiszkontba este 10 körül. Vettünk ezt azt, majd visszajöttünk a tábor mellé az erdőbe, és megittuk, beszélgettünk a kocsiban. Clif floridából jött, kocsival, a karbantartósokkal dolgozik, 19 éves, de külsőre először nem hittem el, és még gondolkodásban sem mondanám feltétlen annyinak, azt hittem annyi mint mi. Jó fej, csak kár, hogy a kora miatt nem jöhet be egy kocsmába/bárba/szórakozóhelyre sem.

Végre van medvés fotó, és videó is. Javier-nél van jó videó, de nem tudom merre császkál, pedig ilyenkor itt szokott lenni, úgyhogy ezt most nem tudom feltölteni. Most két nap alatt sokat láttunk. Volt egy mikor a pick-up-al vagy 10-en mentünk ki, és kettő volt a konténereken és nem mentek el. Akkor készült a fotó. Fosztogatták a konténert, és nem zavartatták magukat előttünk. Sajnos nem mehettünk közelebb, mert a platón ültek vagy 8-an, aztán fő a biztonság.

Szombat. Nem történt semmi különös ma, mígnem dél körül nem pakoltuk a fagyónál a kocsit. Egyszer csak az egyik fejessel beszélt valaki, odanéztem, és meg se ismertem hirtelen. Alex volt a Campleaders-től. Táborokat látogat egész nyáron. Érdekes volt látni valakit otthonról, az ittenieken kívül, aki magyarul szól vissza. Ő meg mintha haverok lennénk úgy jött oda. Csak Magyarországról 700 embert hoztak ki, és hozzájuk tartozik Szlovákia és Lengyelország is, ami összesen 1200 fő. Velünk annyit foglalkoztak, hogy mindenkit ismernek arcról és névről is jóformán. Vacsora után a lányoldalon beszélgettünk vele bő fél órát néhányan. Elnevetgéltünk. Beszélgettünk a táborról, ő is mesélt, hogy mit csinál most. Két és fél hónap alatt nagyjából 90 tábort látogat meg. Építi a kapcsolatokat, hogy még több embert tudjanak kihozni, illetve újabb helyeket is néznek. Kocsival jött, este már el is indult, hogy keres valami szállást a környéken, de előtte még adott nekünk néhány campleaders-es pólót. Nagyjából ennyi volt, ami történt a napokban. Folyt köv.