Ma Pierre nem volt itthon, mert suliban kellett lennie majdnem egész nap. Ezért kitalálták, hogy tudjak találkozni Charlotte-al is (ötőjük közül, akik Pesten voltak tavaly, ő a harmadik, aki itt tartózkodik, de még nem találkoztam vele). Suraj, az indiai srác akarta meglátogatni ma, úgyhogy felvett engem délután, hogy menjünk el Charlotte-hoz. Titokban mentünk, nem tudott róla, azt viszont tudta, hogy itt vagyok, csak a vizsgája miatt nem tudtunk eddig találkozni. Ma volt valami komolyabb vizsgája, aztán mikor érkeztünk, éppen valami ismerősével szaladtak el valahova, úgyhogy a szülei fogadtak. Leültünk a nappaliban, beszélgettünk pár szót, elmondtam a szövegem, hogy miért vagyok még itt, meg ki vagyok, bár sok helyen tudják, mert hallottak rólam, hogy együtt mozogtam velük Pesten. Nagyjából 20 percet vártunk mire visszajöttek. Tátva maradt a szája mikor meglátott, bevallom én is meglepődtem volna, mert a többiek akikkel most nem tudtam találkozni, először csak kételkedtek, mikor Pierre megosztott egy fotót rólam, azt hitték csak valami vicc. Meglepődött nagyon, hogy a lakásukban várok rá:).
Ott voltunk még egy fél órát nagyjából, aztán elindultunk bóklászni. A srác vezetett tovább, akivel visszajött. Mikor kimentünk a házból, nem hittem a szememnek. Mondtam is neki, hogy mond, hogy Te jöttél a Lexus-szal. Igen volt a válasz. Kedvenc márkám, s bár ez a legkisebb modelljük, sosem ültem még benne, most meg ezzel indultunk útnak. A kép csak illusztráció, de ugyan ilyen az övé is.
Elmentünk bóklászni több helyre. Először valami bevásárlóközpontba, ahol szinte mindenből volt minta, s tele volt egészséges jó minőségű zöldség-gyümölcs és egyéb dolgokkal. Összekóstoltunk mindent ott, ez volt a cél amiért mentünk. Na jó, még hülyültünk egyet a medvékkel is.
Ezután még mentünk egy másikba is, amiben csak ázsiai termékek voltak. Mármint élelmiszerek. Egy fél TESCO-nyi hely, és minden kínai betűs. A sör, a kenyerek, a fűszerek, a sütemények, minden. Megérte körülnézni ott is.
Ezután vacsorázni mentünk. A döntés, hogy hova is menjünk, érdekes volt. Először is, Suraj hindu, ő nem ehet húst, úgyhogy nem mindegy, hogy hova megyünk. Felvetették a sushi-t, úgyhogy az jó volt mindenkinek. Gyorsan körbenéztek interneten, hogy mi van a közelben. Talált egyet Charlotte valamilyen éttermeket összegyűjtő oldalon. Suraj csak annyit kérdezett: Milyen az értékelés? 5-ös, Hányan értékelték? ~300-an. Oké, mehetünk. Ennyi:). Utólag mondhatom, hogy hihettünk az értékelésnek, mert igaz volt. Egy kisebb családias étterem volt, természetesen japánokkal. Felfrissítettem a pálcikával evési tudományomat, s remélem most már bármikor menni is fog. Miután megettük amiket rendeltünk, még kihoztak két kanyarral ezt-azt, mint a ház ajándéka. Nem kérdeztek semmit, csak hozták. Nem volt sok minden, csak ilyen kóstolóféleség más fajta dolgokból. Aztán a végén még megkérdezték, hogy megkóstolnánk-e a zöld-tea fagyijukat? Miért ne. Hozták hát azt is. Én mint hozzáértő mondhatom, hogy megállná a helyét.
A vacsora után még bóklásztunk egy kicsit, és elmentünk egy fagyizószerűségbe. Ilyen jégkristályos, gyümölcsös, fagyis, rizstésztás tálat készítettek, mely 4 személyre elég volt. Ezt ettük még meg, s ezután jöttünk vissza az albiba.
Érdekesség, hogy Charlotte pénteken indul Svájcba. Meglátogat ott valakit, aztán megy Párizsba, Belgiumba, Amszterdamba, s végül Koppenhágába. Most végzett, egy hónap múlva dolgozni fog, itt ez a módi, hogy még egyszer jól kiutazzák magukat előtte. Jó szokás, mit ne mondjak:).
Utolsó kommentek