Mikor végeztünk tegnap este (péntek), jöttem fel a netszobába, hogy megírjam az előző bejegyzést. Éhes voltam, így odamentem a fagyasztóhoz, ahol a legközelebbi telefon van, és felhívtam a lánykonyhát, mert tudtam, hogy pizzapartijuk van, aztán Mózesék csinálják. Azt akartam, hogy hozzon egy kis maradékot, de mondta, hogy azon már túl vannak, így nincs, de lesz pénteki "zsidóvacsora", 10:30kor, Nissim-mel, úgyhogy menjek ha akarok. Nekem se kellett több, előkerítettem a lámpás golfkocsit, aztán mentem a bejegyzés megírása után. Minden pénteken megtartotta Nissim ezt a lakomát, amire el akartam menni már, de nem jött ki a lépés sosem.
Mikor odaértem, mondta Zita, hogy segítsen már neki valaki a milk-bar-ban, mert egyedül van. Úgy voltam vele, miért ne, kipróbálom egyszer. Minden este volt ez a gyerekeknek, amikor is különböző kekszeket, és csokis vagy normál tejet kaptak lefekvés előtt. Egy kis bódé ez, a gyerekek meg jönnek sorban, aztán adni kell nekik amit kérnek. Na most én kicsit beletrafáltam, mert a milk-bar előtt a nyárról készült filmvetítés volt a lányoknak, így a tábor elhagyása előtt fél nappal, ami betette náluk a kaput rendesen. Majdnem mind sírva jött. Na mondom, ez szép. Volt amelyik bőgött, de úgy rendesen, mintha valami tragédia történne. Biztos jól sikerülhetett a videó, amit egyébként két fazon csinált. Egész nyáron itt voltak, és örökítették meg a pillanatokat. Szóval ennyit a milk-bar-ról, ezt is kipróbáltuk.
Ezt követően siettünk be a konyhára, s mivel ránk vártak a vacsorával, kezembe vettem az irányítást.
Ezután kimentünk az étkezőrészbe, és kezdetét vette a "szertartás". A vallásos hátteret nem ismerem, szóval nézze el nekem mindenki, csak abból táplálkozok, amit itt tapasztaltam. Péntekenként ilyen szent vacsorájuk van, amikor is nem esznek kenyeret, csak kalácsot. Minden pénteken a gyerekeknek is ez jött. Lány és fiúoldalanként egy-egy kalács egészben volt, a többi szeletelve. A két egészet törik el a vacsoránál. Nissim késő este minden pénteken csinált ilyet, és szeretettel várt bárkit akinek kedve volt hozzá. Nissim-et nagyon nem részletezem, mert a következő bejegyzésben írok majd róla is, valamint már részben írtam a Security bejegyzésben.
Az étkezőrészben helyet foglaltunk az asztalnál. Pontosabban, mindenki oda állt a helyéhez. Ilyenkor Nissim felveszi a kipáját (amúgy senki nem visel a táborban), s e célból nekünk is (fiúknak) fel kellett tenni a fejünkre egy szalvétát. Elővett egy kis imakönyvet, elkezdett héberül mormolni ezt azt, majd befejezte, és megemelte poharát. Ivott egy kortyot, aztán továbbadta nekem, mint a második legidősebb férfinak, aztán így tovább, majd jöttek a lányok, szintén idősebbtől a fiatalabbig. Ezután leültünk, s kettétörte a kalácsot, majd darabokat tépett le belőle, és mindenkinek dobott egyet, amit el kellett kapni, és megenni. Mivel új volt a móka, ezért tetszett, hiába a pizzára kopogott már a szemem:).
Utolsó kommentek