My Adventures

Majdnem percre pontosan ennyi ideje vagyok itt. Eddig minden nap írtam, de most valahogy nincs ötlet. Ami van azt még korai lenne kifejteni, ezért várok vele, kell az információ (jó munkához idő kell). Nézzük hát, mi volt ebben az egy hétben, ami eddig kimaradt, illetve ma mi történt röviden. 

Első két nap még pihenés volt, kevés melóval, szoktuk, hogy minden máshogy van itt, mint otthon. Hogy pontosan mik, az is megér majd egy misét hamarosan:). Nem telt el olyan nap, hogy ne legyen meeting a személyzetnek. Folyton kihangsúlyozták a szabályokat, melyek nagyon szigorúak itt. Lány oldal: csak lányok, éjjel fél egytől a gyalogos hídra se mehet már fel fiú. Azonnali kirúgás jár érte. Lány lehet ideát, lakik is egynéhány, de fiú a másik oldalon csak akkor lehet ha dolgozik. Mi delivery guy-ként all access-el rendelkezünk, tehát bárhova mehetünk, de amint belépünk még csak a saját személyzetünk lányszállására, és meglátja valaki, irány haza. Nem tervezünk ilyet, de már a tábor elején mikor még költöztek a csajok is csak engedéllyel léphettünk be segíteni egy ágyat áttenni. Érdekes, mivel ott járunk el nap mint nap. Ugyanígy a dohányzás, vagy csupán az alkoholnak bármilyen nyoma is a hazaútra szóló repjegy módosítását vonja maga után. Gyerekek előtt semmi nem lehet. Baráti ölelés még megengedett, de semmi több. Ez sem fenyeget engem, de van egykét pár akik párként jöttek ide, s biztos vagyok benne, hogy lesz néhány aki úgy távozik, figyelniük kell. Az előadásokat vagy a director-ok valamelyike, vagy a scheriff, vagy a tulajok tartották. Apropó tulajok. Nem kis biznisz ez a táborozósdi azt számoltuk Bandival, főleg, hogy az egyik legnagyobb (gyerekarányosan) költségvetésű táborában vagyunk. Richie és Sheryl a tulajok (férj és feleség). Folyton hangsúlyozzák, hogy egy család vagyunk. Bármelyik meeting-en, mikor újabb személyzet érkezett, elhangzott a jelmondat: üdvözlünk a családunkban, most már közénk tartoztok. Richie, hogy szemléltesse ezt, arcon puszilta a több éve a biztonsági személyzetet vezető izraeli srácot, Nissim-et, aki éppen beszédét tartotta:). Annyit mondják, hogy kezdem elhinni. Első nap mikor megjöttek a tulajok, már a konyhában velem is pacsizott Richie, pedig hol vagyok én itt a táborban a legalján a dolgoknak, Magyarországról, és hol ők a legtetején, New Yorkból. Látszik is rajtuk, de jó fejek nagyon, itt lesznek végig a nyáron.

Ahogy a személyzet elérte a maximális létszámot, kezd egyre jobban működni a gépezet. Lassan már mindkét konyha (úgy látom) automatikusan működik. Legjobban a mexikóiakat birom, mindkét oldalon az a chef. Nálunk többnyire a saját zenéjüket bömböltetik a konyhán a hifibe, s ettől jó oda bemenni dél körül. Reggel még lapos a hangulat, este meg már lefelé ível a hangulati görbe, de délben nagy a pörgés :D.

Ahogy teltek a napok, a mi feladataink is tornyosultak. Lassan kezd alakulni a készletünk, így mostantól bár folyamatosan, de "csak" szintentartó szállítmányok jönnek. Ma mikor az egyik meeting-en ültünk már vagy fél órája, egyszer kiment Bandi. Láttam elhúz a pick-up-al. Nemsokkal utána látom jön a főnök, pásztáz a szemével, na mondom húzhatok végre én is erről az unalmas s***ról. Úgy bizony, mondta, hogy irány fel a raktárhoz, mert 3 kamion áll sorba. Aha.. kint meg esik az eső. Gyors kukazsák (esőkabát) fel, golfkocsiba be, aztán irány pakolni. Kicsit kivételesnek érzem magunkat, hogy ilyen hülyeségeken nem kell mindig ott lennünk, bár remélem jó dolgokból nem fogunk kimaradni a pozíciónk miatt.

Ma a raktárban volt a konyhák vezetőinek és a chef-eknek egy külön meeting. XXX aki közvetlenül a mi főnökünk, alá tartozik a konyha és a teljes élelmiszerellátás. Valljuk be, közel 1000 ember nyári ellátása nem kis feladat napi 3 alkalommal. Elmondta az elvárásait, mit akar, hogy akarja. Tipikus filmbeli vezető: láb az íróasztalon, káromkodva beszél, hülyül végig, de nagyon kemény. Mi lényegében csak figyeltünk, ránk nem tartozott, mi csak az ellátásért felelünk, az élelmiszer előállításért/biztonságért a konyhán nem.

Ma is esett az eső, de szerencsére csak akkor szakadt, amikor meetingeken voltunk. A mókusok még mindig szeretik a müzlit, de szerencsére a lejártat találják meg. Kis szemetek, ahogy kizavarom, már pár perc múlva megint bent csócsál. Apropó müzli, abból ma ipari mennyiség érkezett. S ha már itt tartunk az állatoknál, bejelentem, találkoztam végre én is Mickey-vel, az egerünkkel. Hiába voltunk 5en a szobában, égett a lámpa, zaj volt, pofátlanul végigsétált előttem az ablak felett :D.

Már csak két nap, és érkeznek a kölkök. Addig még lesz egy lazulós esténk, mert holnap este kivisznek minket, illetve szombaton walmart-ozunk.