A következő megálló: Lisszabon, Portugália. Na jó, azért volt még egy átszállás Brüsszelben, mert nem közvetlen géppel jöttem. Még jó, hogy zakóban utaztam (azt csak nem tehettem a bőröndbe), mert Brüsszel felé tele volt a gép öltönyös ürgékkel, köztük Deutsch Tamással, így nem lógtam ki nagyon a sorból, csak meg kellett jelenni itt már valahogy :). Furcsa is volt a tábori időszak után "normális" ruházatban mozogni. Most nem azok a dolgok kerültek a bőröndbe, mint nyár elején. Ezzel a Szőke kapitány ruha skáláján eljutottam a menedzser szintre, amit a végén említ (gondolom megvan még). A szteccs, meg a csibészes már megvolt, jöjjön hát a menedzser.
Az itthon töltött idő egyébkén hamar eltelt sűrű ásításokkal tarkítva, mert az időeltolódás + hosszú utazás kombót nem nagyon tudtam kipihenni. A pakolás viszont különösen jól ment, mert mikor kész voltam, még akkor is 18,5 kg-ot mutatott a mérleg, igaz most kézinek kisbőröndöt hoztam (+8kg), meg laptoptáskát. Ez azt eredményezte, hogy bekerült még egy-két előre nem tervezett dolog is, nehogy már könnyű legyen a bőrönd.
Rövid alvást követően ismét reptér következett, immáron az utóbbi alig több, mint két hétben hetedjére és nyolcadjára. Még a végén túlzásba viszem. Kezdtem is érezni ezt, mikor a Brussels Airlines maroknyi kis gépe a levegőbe emelkedett. Elég szeles idő volt reggel otthon, ráadásul a brüsszeli leszállásnál még inkább. Nem jók ezek a kis gépek. Ezt most jól megnéztem, és biztosra mondhatom, hogy amelyikkel New York-ból jöttem, annak egy szárnya volt csak akkora, mint ez a gép. A landoláskor még néhány másodperccel a földet érés előtt is nagyokat dobott rajta a szél. Ez volt a leghúzósabb nekem eddig. Viszont nagy meglepetésre teljesen jól letette a végén.
Ez után még jött egy repülőút Lisszabonba, ami már sokkal simább volt. A bőröndre váráskor még hallottam egy két magyar szót, köztük, hogy Stohl 10 hónap letöltendőt kapott, aztán megszűnt ez is. Jöttem az albiba, amit már nyár elején lefoglalóztam, mert szimpatikusnak tűnt a lakás, az ár, és a tulaj is, meg persze időben kellett intézkednem. Megérkeztem, azt kaptam amire számítottam, mivel már képeken és videón is láttam a lakást. Még mindig szimpatikus a tulaj, aki egy 30as évei elején lévő Pedro névre hallgató személy. Jöttek később megnézni egy másik szobát, nekem meg volt néhány kérdésem, s mivel még volt ideje, készségesen körbevezetett a háztömb körül, s megmutatta a fontosabb dolgokat hol találom. Rövid pihenő után már indultam az egyetemre, mert ma kezdődött a portugál nyelvóra. Olyan fáradt voltam, majdnem elaludtam, úgyhogy a következőtől többet remélek. Nagy meglepetésemre az egyik magyar srác is ebbe a csoportba jár, úgyhogy beszéltünk egy kicsit.
Holnap suli, a fenének van kedve most hozzá, aludni kellene egy jót valamikor már. Egyébként az idő jó, meg tetszik minden, csak most még a fáradtság nem a legjobb kedvvel örvendeztet, úgyhogy nem úgy látom a világot. Lassan jönnek majd képek, de most ahhoz sem volt sok kedvem, hogy méregessem őket.. I'll be back..
Utolsó kommentek