Úgy érzem, hogy nem mindenki tudja, vagy nem érzi át kellőképpen a súlyát, hogy mi is történt a napokban, és miért vagyok még mindig itt. Bár leírtam, anyáéknak sem volt tiszta, hogy mekkora súlya volt a dolgoknak, kifejezetten az én esetemben, mikor is tovább kellene utaznom az Erasmus miatt.
Tehát: volt egy hurrikán, melynek neve Irén. A hurrikán nem volt kicsi, viszont mivel több ezer km-es utat tesz meg, ezt nem is lehet kiszámolni, illetve mivel a keleti oldalon, abban a térségben nem gyakori, vagy inkább nincs is nagyon, így még nagyobb az elővigyázatosság. Ennek az elővigyázatosságnak lettünk mi az áldozatai sok százezer emberrel együtt. Több város repterét lezárták a keleti oldalon. Csak, hogy néhányat említsek: Washington, Philadelphia, Baltimore, Atlantic City, Boston, és persze New York összes (3 saját, és további két környező) repterét. New York ami minket érint, mert oda szólt a repjegyünk az utazásunk végén. New York-ban a reptereket 28-án reggeltől 29-én reggelig zárták le. Ez azt jelentette, hogy már 27-én sem indultak gépek oda, s hiába 29-én 06:00-kor indult be a gépek fogadása, a sors pikantériája az, hogy a miénk 06:05-kor érkezett volna oda, viszont nyilván ezt nem lehetett tudni, már jó előre törölve lett. Szóval ez a nagy elővigyázatosság, mely nagy részben indokolatlan volt utólag, egyes értesülések szerint 7 000 járat törlését eredményezte. Ha 100 utas/géppel számolunk (ami amúgy vicc, mert nagyon kevés) akkor 700 000 emberről van szó, de simán mondhatnánk a dupláját, viszont biztos, hogy több, mint 1 millió. Abban az időszakban 1 millió ember ott maradt ahol maradt. Utána vagy meggondolja magát egy része, vagy nem, de az biztos, hogy az élet megy tovább, viszont nem az ő gépével. Annak aki nem jártas a légi közlekedésben, elmondanám, hogy ezek a repterek nem olyanok, mint a miénk otthon, hiába már ott is egyre sűrűbben szállnak le, s fel a gépek. Itt több leszállópálya van, és sorban állnak a gépek felszálláshoz. Éppen annyi időnként szállnak le, s fel, amennyi szükséges nekik a manőverhez. Ahogy leszállt egy, és a pálya végén lekanyarodott, már száll le a másik, és a távolban látszik a harmadik. Magyarul, azt a sok ottmaradt embert nem lehet több járattal eljuttatni. Valamennyire lehet még zsúfolni, de sokáig nem.
Nekünk a vissza jegyünk a Jetblue légitársaság által üzemeltetett gépre szólt, ezért náluk kellett kopogtatnunk, hogy oldjuk meg valahogy a problémát. Azt a problémát, mely annyiból állt, hogy hamarabb visszajussunk New York-ba, mint a hazafele induló járatunk indulása. A hazafele utat a Campleaders rendezte, és módosítani bár lehet, elég rugalmatlan a dolog, rajtuk keresztül tudjuk, s természetesen pénzért, ~30 000 Ft-tól. Szóltak viszont, hogy most jóval több, mert rengeteg embert érint, így felmentek az árak. Erre a Jetblue azt mondta, (ez volt az a 3,5 órás telefonálás, ami alatt viszont tényleg lelkiismeretesen keresték a lehetőséget, s még azt is megkérdezték, hogy félek-e kis gépen?), szóval a Jetblue azt mondta, hogy sajnos nincs helyük, szeptember 4 előtt nem tudnak nekünk helyet adni. Mit jelentett ez nekem?
Több, mint 10 000 km-re otthontól nem viccesek ezek a dolgok, mert ha viszonyítunk, ilyen esetben Pestről még haza is gyalogolnék, de most nem ez a helyzet. Azt jelentette volna ez, hogy Peti az elsejei én meg a másodikai járatomat késem le, továbbá haza se érek addig mikor már el kellene indulnom Portugáliába, valamint ott nem járhatnék nyelvre, stb, stb, illetve a hazautamat módosítani kellene, amit később megtudtunk, hogy Petinek 150 000 Ft lenne. Na erre varrjon gombot valaki.
Ez után következett életem leggyorsabb repülőjegy vásárlása, mert onnantól, hogy elhatároztam, akarok venni, odáig, hogy megvettem, nagyjából 15 perc telt el. Leültem a géphez, és néztem a lehetőségeket, amelyek nem nagyon voltak. Egyet találtam, mely 9 órával a haza induló gépem előtt ér New York-ba, s ez árban sem volt rossz. Ráböktem, mert nem volt más (akkor). Ha nem teszem meg, és várok, azt kockáztatom, hogy az a rengeteg ember rácsap majd ezekre, és nem lesz semmi. Azóta kiderült, hogy a Jetblue visszatéríti a fel nem használt jegyünk arányos részét, így ez a másik jegy nagyjából 30 000 Ft-ba került most. Ez valahogy másabb, mint a 150 000, illetve a felsorolhatatlan számú további kellemetlenség.
Petinek is volt egy megoldás, viszont az rizikósnak bizonyult, ezért mondtam, hogy várjunk még. Másnap reggel találtunk neki egy jegyet, mely tegnap reggelre szólt, szóval ő már New York-ban van. Lett volna még arra nekem is hely, de így utólag (már ha rendben hazaérek így:)) nem tudtam mit tenni, nem várhattam, mert a jövő bizonytalan volt.
A helyzet most az, hogy otthoni idő szerint péntek reggel 7:40-kor indulok el, és szombat 17:45-re érek Pestre, a következő útvonalon, 4 (négy) repülővel: Los Angeles - Charlotte - New York - Róma - Budapest. A járatok között sajnos, de most inkább szerencsére 4-9-4 óra szünet van, így ha bármi kis csúszás lenne, akkor is biztonságosan el lehet érni.
Jelenleg már Pierre-nél vagyok, s itt fogom tölteni még a következő két napot, aztán útnak indulok, s remélem célt is érek:).
Utolsó kommentek