Említettem, hogy majd megírom, a gyakorlatban hogyan zajlottak a múlt heti dolgok. Bár minden még nem ment végbe, azért tanulságokat lehet már levonni. Hétfő este megérkeztem, a taxis koma felvett egy fullos Passat-tal. Kedden kocsiba be, lakáskeresés az ügynökséggel. Teljesen korrekt volt, nagyjából 8-9 lakás meglátogatása után a nap végén sikerült egy kis alkudás után megállapodni az egyik tulajjal. Kedden este vacsora, jó fej volt mindenki (remélem azok is maradnak:)). Szerdán elindultam telefonszámot szerezni, meg bankszámlát nyitni.
A telefon simán ment, T-Mobile PL-es lettem, hurrá. Aztán betértem a helyi OTP-be, mert hosszas internetes keresgélés után ott találtam a legjobb számlát, viszont aggasztott, hogy alacsony az angol nyelvi támogatottság. Bár egy kisebb fiókba mentem be, tény, hogy megfőztem őket hamar. Az idősek egy emberként a legfiatalabbra mutattak, hogy majd ő. Ránéztem, és sajnos nem volt őszinte a mosolya. Először telefonált valakinek, én meg kérdeztem, menjek más, esetleg nagyobb fiókba, hátha jobban tudnak segíteni? Azt mondta, nem hiszi. Na mondom, fasza... Nagy nehezen kinyögte, hogy én számlát ott nem kapok (vagy nem ezt akarta mondani), de miután szájába adtam a szavakat, arra jutottunk, hogy 3 hónapig itt kell dolgozzak, vagy suliba járjak, hogy náluk számlát tudjak nyitni. Hogy addig esetleg arannyal fizetnek nekem a cégnél, vagy hogy, az nekik biztos mindegy is, de nekem persze ez így nem járja. Megköszöntem szépen és kijöttem az ajtón. Nagy sóhajjal szétnéztem az utcára kilépve és a túloldalon volt egy Citi Bank. Lerövidítve a történetet így lettem Citi Bank-os itt. Hiába, ott is szabadkozott a srác, hogy csak úgy-ahogy beszéli az angolt, nálam 4/5-re vizsgázott, mivel amit kellett, azt tudta és teljesen készséges is volt. Igaz, a számla megnyitására csak most hétfőn került sor, mivel a lakcímemet eddig nem tudtam megadni. Mindezekkel végezve elindultam szerdán késődélután az orvosi alkalmasságira.
Gyalog, közben nézelődtem, illetve betértem egy nagyobb helyre, ahol bérletet és jegyeket lehet venni. Benézek a pénztárba, 50-es hölgy néz vissza. Bepróbálkozok egy hy, ten tickets please from those which valid for 40 minutes (10-et kérnék a 40 percig érvényes jegyből). Az asszony kaján vigyorral felhőkölt, majd odaszólt a háttérben söprögető fiatalabb kolleginának, hogy majd ő. Ismét. Neki sem volt őszinte a mosolya... Elmondtam a már említett mondatot. Semmi. Fél perc alatt odáig redukáltam az egészet, hogy a 10-et kézzel mutattam, a TICKET-et úgy artikuláltam, ahogy csak lehet, a 40 perces érvényességnél meg már az amúgy teljesen lengyel tájékoztatót használtam. Kicsit úgy éreztem magam, mint a srác a Kontrollban...
Kisebb nehézségek árán sikerült vennem jegyeket. Ezzel egy időben a napi eseményekből levonva a tanulságokat arra jutottam, hogy hamarabb fogok én megtanulni az ő nyelvükön, mint ők legalább angolul. Szerencsére a cég 60 órát biztosít is számomra, mely bár nem sok, de okulva néhány hónapos portugáliai tartózkodásomból arra bőven elég, hogy a mindennapokban ne activity-zni kelljen.
Utolsó kommentek