Mondhatjuk akárhogy, ahogy csak akarjuk, egyet jelent. Vagy mégsem? Szerencsére nem volt dolgom velük sehol sem (remélem nem is lesz), de látni láttam mindenhol őket és szemet szúrt egy-két dolog.
Az az érzésem az otthoniakkal kapcsolatban, hogy nincs tekintélyük, tisztelet a kivételnek persze. Valahogy a kinézetük alapján sem. New Yorkban az egyik metrómegállóban voltak olyan nagydarab, elég izmos, sportos rendőrök, hogy azokkal tuti nem kötözködne senki. Ráadásul, teljesen normálisnak néztek ki. Ilyeneket itthon csak ritka kivétellel látok, ott meg a nagy többség ilyen volt. Ezzel egyetemben a portugál rendőrök is, ha bár annyira nem, de tekintélyt parancsolóan néznek ki. Van néhány lovasrendőr is, aminek értelmét viszont nem látom, főleg egy átlagos helyen, egy nyugodt délutánon. Egy biztos, arról nem beszélhetünk, hogy a társadalom szemében milyen pozíciót képviselnek, mert azt csak az otthoniakról tudom, bár én pártatlanul mondom most el a véleményem. Igaz, az említett helyeken, mindenképpen jobban megbecsülik őket, de a lényeg, a megállapításom arra alapozom, amit első ránézésre láttam, észrevettem, nem amit tapasztaltam hosszú idő alatt.
A Port Authority-nél, mely New York legnagyobb buszállomása, volt az épületben két konkrétan háborús szerkós katona gépfegyverrel. Azért ez fura, mert máshol nem látni, ott meg teljesen természetes volt. Kíváncsi lennék mekkorát néznének az emberek, ha a Keleti-pu-n állna két gépfegyveres fazon. Szerintem nagyjából akkorát, mint én, mikor megpillantottam ezeket:).
És akkor két videó, hogy lássunk, illetve nevessünk. Igen, beismerem, nem reprezentatív a minta, mert a mieinkről vicceset, a brittekről meg egy határozottat mutatok, de azért lehet látni miről beszélek. (az elsőben megállítanak két személyt, s amikor meg akarják motozni őket, az egyik el akar rohanni, mert drog van nála)
Utolsó kommentek