Ezért külön köszönet mindenkinek aki eddig kitöltötte. Meglepődtem, mikor rögtön az első 10 kitöltőből 8-an névvel együtt válaszoltak, mert nem számítottam rá. Többen írtak buzdító szavakat, kisebb kommentárokat az erre hivatott résznél. Ezeket is köszönöm, s bár egy-két személlyel már beszélgettem ennek kapcsán, mindenkivel nem tudok azonnal. Ami azt illeti, ezután is ki lehet még tölteni, sőt, viszont ennek a helyzetjelentésnek az eredményén nem változtat már.

Először néhány szó arról, hogy miért is voltam kíváncsi, miért csináltam ezt a kérdőívet. Bár negatív kritika - néhány baráti viccet leszámítva - nem ért, a célom nem az volt, hogy dicséretet kapjak. Mint mondtam, név megadása nélkül nem tudom, hogy ki tölti ki, ezért nyugodtan oda lehetett volna mondani, ha úgy tetszik. Nem tetszett. Ez persze jó. Na, de, az alapvető oka az egésznek egy idézetben rejlik. Sajnos nem tudom pontosan, de valahogy így szól: "minden hozzánk vágott kő leendő bölcsességünk szobrának talapzatát alkotja". A lehetőség itt volt, de nem jöttek azok a kövek, a bölcsességem szobra pedig még nincs kész, úgyhogy majd legközelebb. Hibáiból tanul az ember, ettől diszkrétebben pedig nem lehet megadni. 
A másik fontos ok az volt, hogy meg akartam tudni, ki mit gondol arról, mennyibe kerülhetett ez az egész. Tartottam attól, hogy egyesek nagyon sokban és elérhetetlenben gondolkoznak. Szerencsére ebben nem lett igazam. Ebben persze nagy szerepe volt annak, hogy sokan informáltak voltak a dolgaimat illetően, illetve, ha valaki hűen olvasta, lejött neki, hogy mi újság. Nyilván nem konkrét összegekkel, de erre is hamarosan fény derül a kiértékelésnél.
Legutolsó sorban pedig, kíváncsi voltam, nagyjából milyen arányban olvasták a blogot rokonok, barátok, ismerősök és olyanok, akik eddig nem ismertek. S persze ha már ezek megvannak, akkor jöttek még az ötletek, amik belekerültek. Nézzük is akkor.

Jöjjön egyből az első kérdés, s annak kiértékelése is. Szívesen betenném az összesről - a google által automatikusan - készített diagramot, de némelyiknél az elnevezés elcsúszik, vagy lemarad a fele, nekem meg most nincs időm belenyúlkálni, mivel csak képként tudom kezelni. De, az első még vállalható, úgyhogy nézzük.

Az olvasók 75%-a szerint jól írtam arról, ami történik velem, s ez átjött nekik is. 71% szerint sok érdekesség is volt a saját történeteimen túl. Igyekeztem is, hogy ez meg-valósuljon, örülök neki ha sikerült. Hellyel közzel azért kíváncsiak is voltatok arra mi van velem (58%), illetve poénosnak is tartottátok (50%). Alapjáraton nem gondolom, hogy egy vicces gyerek lennék, de azért néha visszaolvasva egy-egy bejegyzést még én is felnevetek. Talán azért is, mert megéltem, így más, mint leírás alapján átélni. Annak viszont nem örültem, hogy a kakukktojásként betett "nyári szünetre ment a barátok közt" többet kapott, mint az, hogy "tök jók voltak a képek". Igyekeztem pedig:). Pár napon belül lesz egy bejegyzés a blog indulása óta készült, általam legjobbnak tartott képekből. 20-21 db, 5 556 db-ból kiválogatva, szinte mind különböző helyről. Remélem az tetszeni fog.

Amúgy meg... 29%-ban rokonok olvastak, 33%-ban haverok, barátok, 17%-ban ismerősök, s 21%-ban ismeretlenek. Fura volt nézni a kitöltéseket, s látni, ebben a sorban azt a választ, hogy: "nem ismertelek eddig, csak ráakadtam a blogra". Volt tehát jó pár ilyen is. 

A következő kérdésnél meglepett, hogy nem jött negatív minősítés. Leszámít-va azt az egy-két baráti viccet, melytől megtisztítot-tam a mintát, hogy torzítá-soktól mentes legyen. 79% szerint sok újat mutatott a blog, s 71%-kal a részletes alapos kidolgozás lett a második helyezett. Továbbá, itt már feljebb tornázta magát a vicces kategória a dobogó legalsó fokát kapva 63%-kal. Tanulság: részben poénossága miatt csak 50% követte a blogot, de 63% gondolta viccesnek. Ami az első két helyezettet érinti, igyekeztem rendesen. Nem győzöm felsorolni azokat a részeket, mikor elkanyarod-tam kicsit a témától, hogy jobban alátámasszak valamit, vagy csak úgy kanyarítsam, hogy egy normális történet legyen belőle. Fene gondolta az elején, hogy ezek így fognak sikerülni... csak jött magától. Ami biztos, hogy ezekhez sok időráfordításra volt szükség. Nem szeretek valótlant állítani, ezért minden egyes szám mögött áll valami, hasra sosem ütöttem. Azt például, hogy mennyit utaztam ez alatt az időszak alatt (leszámítva az egy helyen tartózkodáskori ingázásokat) 30-40 perc alatt adtam össze. Az csak egy szám. Nem kicsi, de szerintem +/- 500 km-es pontosságú a becslés. Még nem szerepel sehol. Majd fog.

Arra a kérdésre, hogy Te belevágtál volna, 50%-ban az a válasz jött, hogy talán. 37% mondott igent, míg a maradék nemet. Azért, ezt megkérdeztem volna az elején is. Utólag, így, ahogy én megéltem, lehet más a hangulata. Ebbe más is belevágna szívesen:). Nem mindenki így élte meg például a nyarat sem. Bátorság kell hozzá, az biztos. Mindjárt kitérek még erre.

A következő kérdésre adott válasz konzisztens az előzőekben adott válaszokkal, úgy érzem. A blog írásába csupán 21% vágott volna bele, míg 79% nem. Azért ez beszédes. Nem egyszerű, így ahogy én csináltam. De két oldala van. Rengeteget tanul az ember. Mind új ismereteket, mind helyesírást, s ha nem akarja elunottá tenni, akkor egy kis választékos beszédet is minden bizonnyal. Arról persze nem is beszélve, hogy milyen mennyiséget írtam. Szerencsére nálam ez nem probléma, mivel vakírok, szóval gyorsabban tudok írni, mint gondolkozni azon, hogy mit írjak le:).

Azok közül, akik ismertek korábban, 70% gondolta úgy, hogy a blog olvasása során ezt várta tőlem, de emellett egy új oldalamról is megismert. Hát, nem is tudom, ideje volt lassan 25 év után. Bár, lehet csak én titkoltam jól. A maradék pont ezt várta tőlem.

Paulo Coelho-tól idéznék a következő kérdéshez. "Az utazás soha nem pénz kérdése, hanem bátorságé". Hát, persze, sokan fellázadnak most. Olyan ez mint a "pénz nem boldogít (csak amit veszel rajta)". Esetemben viszont most igaz. Pénz nélkül nem megy semmi se ez tuti, de én azt kérdeztem, mennyibe került az egész. Amerikát illetően, mint már mondtam, nulla. Nem nagyon mondtam senkinek sem, hogy mennyit kerestem Amerikában, csak annyit, hogy nézze meg hova jutottam el belőle. Az úgy gondolom mond valamit. A kikerülés költsége volt valamennyi. Ez egy olyan összeg volt, melyet ha itthon maradok, felélek. Sőt, ha például elmentem volna itthon nyáron egy "fesztiválra", vagy a haverokkal pár napra valahova, esetleg egy hétre, akkor többet költöttem volna itthon a nyár alatt.
Ami Portugáliát illeti, már másabb volt a helyzet. Szerencsés vagyok (igaz, magamnak is köszönhetem persze), hogy nem kis összegű ösztöndíjat kaptam, amellett, hogy helyet is. Ha nem kerülök a Corvinus-ra, mindez csak álom marad. Nincs másik egyetem ilyen sok kapcsolattal. Itt is számolgattam egy kicsit. Az jött ki, hogyha ez alatt folytatom a budapesti tanulós féléveimet, akkor összeszámolva minden utazást, repülőutat (karácsonyi hazanézőst is) annyival került többe az ittlétem, mintha otthon heti két alkalommal Budapesten nyelvtanárhoz jártam volna ez idő alatt. Lehet osztani szorozni, nem az a lényeg. Hanem ismét, hogy "mit kapnál érte". Ennek kapcsán a helyes válasz az volt, hogy egyáltalán nem jelentős összegbe került ez. 75% erre voksolt. Jó próbálkozás volt, a semmibe, még fizettek is, de az kicsit kisarkított volt. Valószínűleg sokan ezért is találták el jól, mert a válaszokból érezhető volt.
Tanulság tehát, hogy lehetőségek vannak, ha él velük az ember, s van szerencséje, amellett, hogy le is tud tenni valamit, mellyel adott esetben kiválasztják, támogatják, akkor nyert ügye van, ha mindenek előtt van bátorsága belekezdeni. :) "Csupán" ennyi. Csak pénzzel is lehet, de az úgy sokba kerülne...

Jókat mosolyogtam az utolsó résznél a kommentárokon. Többen írtatok oda valamit, még ismeretlenek is. Az meg olyan fura, mint mikor a sötétből szól valaki, de nem tudom ki az és honnan jön a hang:). Az viszont jelentkezzen már légyszi, aki ezt írta a kommentbe, hogy: "nőkről, kokainról és szeszről mégmégmég!" a név rovatba pedig csak ennyi volt: "Úgyis rájöttél.." Hát, gondolkoztam, de nem tudom, hogy viccesen fogjam fel, vagy félig komolyan, mert akkor különböző személyekre gondolok:).

Ennyi lenne hát a kiértékelés. Köszi a válaszokat.