Nem sok ez egy falusi gyereknek? Dehogynem... Még leírni is. Fel se fogjuk hol vagyunk, nem hogy egy napon belül. Egyszer viccelődtünk, mikor elmentünk egy tábla mellett. Mondtam Petinek, hogy figyelj már wazze.. olyan természetességgel közlekedünk már itt, mintha Pestről mennék haza, aztán a táblára ki lenne írva, hogy Debrecen 165km, de itt meg az van, hogy Los Angeles 467, meg Las Vegas 100. Nem vicc, tényleg nem fogjuk fel. Ehhez még idő kell.
Ma reggel felkeltünk, aztán reggeli után elindultunk a motelből. A tulaj valami fél indiai arc volt. Vele reggeliztünk meg. Ő is tudta a gulyáslevest, és járt is Magyarországon. Legjobban a nőket emlegette, hogy tetszettek neki, úgyhogy tessék pirulni hölgyeim. Utolsó mondata az volt, mikor léptünk ki az ajtón, hogy jó tanulást fiúk. Tudta hova megyünk, honnan jöttünk. Nem értettük, s ezt látta Ő is, ezért hozzátette, aki utazik, az lát, s tanul. Gazdagodjatok hát ti is. Megköszöntük, és továbbálltunk.
Nagyjából 2,5 órás út vezetett a Grand Canyon Village-ig. Ez az egyik olyan pont a néhány közül, ahol kilátókkal teli részen lehet bóklászni. Nagyjából 8 km széles, végig korlátozva. Gyorsan leparkoltuk az autót, és elindultunk a már-már kaktuszos, érdekes növényes környezetben, hogy meglássuk azt, mely oly magasra tette a lécet, hogy nem igen lesz ehhez fogható még egyszer. Nincsenek rá szavak. A kép nem adja vissza, ezt látni kell. A Niagara vízesés ehhez képest semmi így utólag. 2100-2200 méteren voltunk, és nagyjából 1-1,5 km volt alattunk. Nem is láttunk le rendesen az aljára. Hattttalmas. Ismét voltak magyarok... Csináltunk sok képet, s ott volt Alvin is (zsebemben virít), ahogy a Hoover gátnál is, és mindenhol:). Bizony, a következő állomás, nagyjából 4 órás autózás után a Hoover gát volt. A gát az 1930as években épült, s máig szenzáció a méretei miatt.
Ahhoz, hogy behajtsunk a látogatói övezetbe, meg kellett állni egy ellenőrző ponton, ahol benéztek az autóba, s úgy engedtek át. Elég szigorú intézkedések voltak, elvégre nem egy jelentéktelen helyen voltunk. A Grand Canyon után már a "csak ennyi" érzés volt bennünk, de azért néhány perc után láttuk, hogy nem semmi ez sem, főleg, hogy 80 éve építették. Rengeteg szobor, emléktábla az építés során elhunytaknak, elismerés, kitüntetés, technikai paraméterek, minden amit el lehet képzelni az ott volt. Áthajtottunk autóval is a gáton, valamint gyalog is császkáltunk kicsit. Egyik oldala Arizona államhoz tartozik, másik meg már Nevada-hoz.
Körülbelül fél óra után meguntuk, mert kicsit meleg volt még így este 7 óra után is. Valamelyik nap töltöttem fel Facebook-ra egy Las Vegas-ra vonatkozó időjárás előrejelzést. A következő napokra 41-44 fokot mutatott. Na most a gát egy órára volt csupán Vegas-tól, és meg kellett tapasztalni, hogy az előrejelzés nem csal. Száraz, pirító meleg volt. Még este, mikor elértük Vegas-t, akkor is sütött a levegő, hiába be volt sötétedve. A hotelt nem volt nehéz megtalálni, mivel a legmagasabb egész Vegasban a tornyával, de a gps is segített persze.
Vegas, Vegas, a bűn városa. Azért itt már átjött jobban az érzés. Nagyon messziről láttuk már a magas épületeket. Mikor beautóztunk egyből a hotelhez jöttünk, mert a Strip (Las Vegas Boulvard, avagy főucccaa) szélén van. leparkoltunk, aztán besétáltunk tudatni, hogy megjöttünk. Hogy érzékeltessem a hotel méreteit, kicsit beszélek a paraméterekről. Nagyjából 100 métert kellett sétálni az épületben a nyerőgépek, rulett asztalok és black-jack asztalok között, hogy a recepcióra jussunk. Ott a reptérről jól ismert terelősorok voltak a bejelentkezéshez, és 6 személy csinálta egyszerre, bár volt vagy dupla annyi pult. Hamar ránk került a sor. Egy fiatal srác fogadott minket. Mondtuk, hogy mi a helyzet, szobát akarunk. Erre ő elkezdte intézni a dolgokat, s ment végig a formalitásokon. Egyszer csak elérkezett ahhoz a részhez, amikor úgy érezte, megkérdezi, hogy egy, vagy két ágyas szobát szeretnénk-e?
Mondtam én Petinek tegnap, hogy hidd el, sokan buzi nászutasoknak néznek minket. Mászkálunk itt összevissza, fotózkodunk, és még egy szaros mókust is hurcolászok.
Na tessék, nem igazam lett?
Oké, formalitás, nincs probléma, nem szándékos. Adtam is a választ egy kis morfondírozás után, hogy KÉT ÁGYAS. Aztán egyből Petire néztem és annyit mondtam, hogy ÉDES (honey) egy kis kacsintással. A srác elpirult, aztán röhögtünk mindannyian. Mondta, hogy sajnálja, ő csak a munkáját végzi, én meg mentegetőztem, hogy csak vicceltem, hosszú napunk volt, jó volt ezt elsütni. Nagyjából még 5 percet töltöttünk ott, de a poén oly hatásos volt, hogy többször beröhögött valaki hármónk közül. Aztán a srác még a végén bocsánatot kért ismételten, hogy ő tényleg csak a munkáját végzi, neki ezt meg kell kérdeznie, nem gondolta, hogy melegek vagyunk. Én meg szintén mentegetőztem, hogy ne parázzon, csak vicceltem, nem őt akartam rossz helyzetbe hozni, csak gondoltam tegyük vidámabbá a napot. Erre Ő mondta, hogy jó sztori lesz ez majd... Hát lett is, remélem nevettek egyet rajta:).
Mikor bejöttünk a hotel-be, első szavam az volt, remélem térképet is kapunk majd. Hát kaptunk. Nem nehéz eligazodni egyébként néhány kör után. Mi a 16. emeleten vagyunk. 8 lift van, s olyan borzalmasan gyorsak, hogy 4 szinttel előtte kezdenek lassítani. A toronyba még nem mentünk fel, holnapra tartogatjuk. Elmentünk inkább egy körre a kocsival, aztán körbenéztünk a főutcán. Fények, pompa, tömeg mindenfele, s emlékek a régi jó filmekből. Hangover, Oceans, stb.. Még így éjfélkor is elég meleg volt. Túlzás nélkül kb 30 fok.
Visszajöttünk a hotel-ba, fáradtak vagyunk azért már így a nap végére. Peti elaludt, én meg úgy voltam vele, írok, kibeszélem magamból, mi is történt ma:). Holnap visszavisszük az autót délelőtt, másikkal megyünk tovább Los Angeles-be. Miért? Mert csak, így lesz jó;). S amikor azt mondom, hogy így lesz jó, akkor tényleg így lesz. Három napja indultunk el, s ez szerencsére így volt eddig. Az, hogy előző nap azt mondom, hogy a Grand Canyon-tól kettőkor indulunk el, s több órás autózás után, meg nézelődés végén, így is lesz, valamint, hogy Vegast szürkületben, naplementekor szeretném elérni, és sikerül, már csak hab a tortán, hogy gallonos tankolás és mérföldes távolságbecslés után egynegyed tankkal akarok Vegas-ba érni és az is sikerül... Még az, hogy. Ezt figyeljétek! Nem csalás, nem ámítás, ez akkor készült, mikor leparkoltunk a hotelnél:). (jobb oldali kis mutató)
Egyébként azért, mert nehogy már fizessük a benzint a kölcsönzőnek, ha nem számít mennyivel adjuk vissza. A negyed tank pont elég arra, hogy az esti kocsikázásunkat és a kölcsönzőbe visszavitelt fedezze. Tudom, hülye szokás, de én ilyen vagyok. Nem tudok vaktában elindulni, úgy, hogy majd lesz valahogy. Mikor a kamuszlovák lányok meglátták a táborban, az excel táblát a foglalásokról, és a költségkalkulációról, kicsit meglepődtek. Mondtam, hogy számviteles vagyok, MSc-n immár, én számokból élek, s nélkülük nem érzem jól magam. Ők is nagyjából ezt az utat fogják bejárni, mint mi, de egy kicsit más megközelítésből láttak neki a tervezésnek, megvalósításnak.
Holnap tehát visszavisszük az autót, felteszünk néhány dollárt a feketére, de még az is lehet, hogy a pirosra, attól függ, hogy kelek. Megnézzük a wellnes részleget, és felmegyünk a toronyba is, kipróbálni a Big Shot-ot, amiről volt az utazásos bejegyzésben már videó. Hogy mi lesz később, azt még én sem tudom (na jó, de), viszont amint lehet, beszámolok. Vége a fecsegésnek, jöjjenek a képek.
Utolsó kommentek