Még szerencse, hogy pont hosszú hétvége lesz a mostani, annyi minden zsúfolódott bele. A szombati nap ad alkalmat az utolsó, s vélhetően egyben a legnagyobb búcsúbulinak. Ezen leszünk a legtöbben, s többnyire azért is, mert ketten búcsúzunk, mivel egy héttel utánam Ricsi (Katona) is elindul meghódítani US and A-t :D. A menü pörkölt és slambuc lesz, amihez az étvágyat pálinkával teremtjük meg, a végén pedig sörrel fojtjuk az egészet. 
Vasárnap pedig lesz egy utolsó tágabb családi összejövetel. Tisztára, mint egy bazári majom, még egyszer utoljára a nagyvilági kalandozásaim előtt a rokonok is megsimogathatják a buksim, sőt csinálhatnak közös fotót is, ha úgy tetszik. Menü, a már jól begyakorlott slabmuc, csak nehogy melléforgassam a bográcsnak, az előző napi sok "étvágycsinálótól" :) A hétfő pedig arra lesz jó, hogy kicsit relaxáljak még a nagy út előtt, és összeszedjem a gondolataimat, szintén kettesben, nyugiban. Remélem mindent elintéztem, mert úgy szeretnék elmenni, hogy nyáron ne kelljen sokat foglalkoznom az őszi erasmusos dolgokkal (repjegy, és szállás is megvan már..).

Tegnap még egy utolsó egyeztetés volt Petivel (aki nem tudná: egyik legjobb barát, újvárosi cimbora, kint lesz Ő is, majd munka utánra együtt tervezzük az utazást) a nyárral kapcsolatban, hogy mi hogy merre hány méter, mert Ő hétfőn hajnalban indul, uh a hétvégén már nem sok intelligens beszélgetést tudunk lefolytatni. Hangolódtunk is a dolgokra, s pontosítottuk a már régóta tervezett utazást, hogy minél egyszerűbben menjenek majd a kinti tennivalók. Egy kicsit hangolódtam én is: a Rammstein - Amerika számmal, azt mondják, hogy "mi mind ott élünk", lehet benne valami, nem is kevés (gondoljunk csak a Mc Donald's-ra, filmekre, zenékre, mindenhova ők nyomatják a dolgokat); illetve megpörgettem az első külhoni bankókat is :)