Arra, hogy miért nincs tömeg a metrón, buszon. Megnéztem gyorsan az adatait Budapestnek, illetve Lisszabonnak. A népessége utóbbinak csak 500 000 fő, mellyel alig több, mint a negyede Bp-nek. A nagy talány viszont, hogy a népsűrűsége közel duplája, szóval nem értem én ezt mégse, hogy akkor, hogy csinálják. Ráadásul a lakótársam, Pedro azt mondja, hogy ez csak a városnak magának a lakossága, de a környező területekkel összesen itt is laknak vagy 2 millióan. Valóban hosszan elnyúlik a város, de akkor tényleg nem tudom, hogy hol vannak az emberek, mivel közlekednek. Négy metróvonal van. A leghosszabb 17 megállós, illetve van két 13 megállós és egy 7-es. Ez semmiképp sem mondható rossznak. Buszokból is van sok. A baj csak az, hogy sok számú, nem ugyanolyan számúból sok... Ma megint felidegesítettem magam, mert vártam egy csomót. Bullshit az egész. Bár, tegnap este óta inkább vissza veszek kicsit, mert beszélgettem Tamással, hogy mi a helyzet Taiwan-ban, és megtudtam, lehet azért ez rosszabb is:).
Szó mi szó, jól érzi magát nagyon, de ez a közlekedés téma ott még sarkosabb pont. A helyzet az, hogy nem beszélnek nyelveket a sajátjukon kívül az emberek, így lehetetlen megértetnie magát. A megállók csak kínaiul vannak kiírva, így messziről jött embernek még a saját megállója nevének megkülönböztetése is nehézkes a többiétől. Szerencsére Ő egy egyetemvárosban lakik, ahol minden van. Szerencsétlenségére azonban ez a város szélén van, úgyhogy ha menni akar, vagy menni kell, akkor nincs mese:). Olyannyira, hogy múltkor úgy indult el, hogy a buddy-jai felírták neki, a megállót egy papírra. Pontosabban azt írták fel, hogy "szóljon ennél, s annál a megállónál neki, hogy szálljon le". Ő meg felszállt a buszra, az elindult, aztán odanyomta az üveghez a sofőrnél. Még így is akkorát röhögtem, nem hogy ha láttam volna élőben:D. Aztán a sofőr, mint valami első osztályost, aki most megy először az iskolába, leszállította szépen a megfelelő helyen. Érdekes dolgok vannak ott is az az igazság. Jó, hogy eljutott oda.
Vissza Lisszabonba most már akkor. Mondtam előbb, hogy nem tudom, merre vannak itt az emberek, mert, hogy nem közlekednek semmilyen járművel, az biztos, de papíron meg léteznek a népességi adatok szerint. Na mármost, úgy érzem, szombaton megtaláltuk őket. Fellelhetőségük: Bairro Alto, és környéke, időpont: esténként, de leginkább szombat... A helyet ilyen kis macskaköves, sikátoros labirintusnak kell elképzelni, ahol egy autó elfér azért kényelmesen. Láttuk, mi, hogy az emberek mennek valamerre, de jönni nem jött visszafele senki, mi meg nem tudtuk, hogy hajtják őket arról vagy tudnak valamit, úgyhogy csatlakoztunk és sodródtunk az árral. Néhány perc séta és lépcsőzés után elértük A Helyet.
Bairro Alto... A kis sikátorokban aprócska kis bárok vannak, ahol megy a zene, de bent alig van valaki, maximum csak annyira, hogy megvegye az italát, aztán megy ki egyből. Tömegek vannak az utcán mindenfelé. Mentünk sokáig egyenesen, aztán lekanyarodtunk, majd megint másfele, de mindenhol tömeg volt. Én több ezresre teszem a létszámot. Bár sok volt a turista, lényeg, hogy megvannak az emberek. Ezeket itt eszi a fene:).
Hogy kicsit színesítsem a blogot, töltök még fel egy-két képet, mert mostanában eléggé ellaposodott itt a hangulat. Először is az utcám. Rua Francisco Sanches-nek hívják az ürgét, akiről a nevét kapta. Ja a Rua jelenti az utcát itt.
A hely nem a legpatinásabb környéken van, de ha Pestre visszagondolok, akkor a Keletihez képest viszi a pálmát. Lényeg, hogy a metrómegálló két percre van a lakástól, illetve 5 perc alatt mindent el lehet érni ami fontos lehet (Supermarket, zöldséges, ATM, "kenyérbolt", gyógyszertár, éjjelnappali... etc.).
Ma felsétáltam a néhány utcával feljebb lévő magaslatra, hogy szétnézzek. Majd írok egyszer a városról, magáról is, de most előjáróban megemlítem, hogy ez az egyik domb a hét közül, melyekre a város épült.
Utolsó kommentek