Az előző bejegyzés megírását követően lefeküdtem gyorsan, hogy aludjak. A gépem 6-kor indult, ami azt jelentette, hogy 3-kor akartam kelni, lezuhanyozni és menni a reptérre. Éreztem előre, hogy nagy alvás nehezen lesz, mert a beadandók írása miatt az utóbbi napokban 3 körül, de volt, hogy 4kor feküdtem le, meg amúgy sem szoktam korán. Fekvés előtt, nem is tudom miért, talán, hogy hangolódjak a hazajövetelre, kicseréltem a portugál kártyát a telefonomban, s áttettem az itthonit. Két perc múlva jött is két sms: "Üdvözöljük Portugáliában..." valamint "Maradjon okostelefonja külföldön is OKOS! Küldje a..." Hát, oké. Letettem, befordultam, és éjfél után kicsivel elkezdtem aludni. Sikerült is, jó úton haladtam, de nagyjából 20 perc múlva jön egy újabb sms: "Külföldre utazott? Nem kötött utasbiztosítást? Most megteheti! Küldje a...." ÓÓ, hogy azt a rátukmálós k**** eget... Ennyit az alvásról. Jó vagyok abban, hogy pár perces alvással ki tudom pihenni magam, de ilyen esetben legalább annyira elég, hogy ne tudjak visszaaludni. Sebaj, eljött hamar a 3 óra.
Lementem a lakásból. Úgy terveztem, hogy busszal megyek a reptérre, mert 1 percre van a megállója és majdnem a reptérnél tesz le. Ami itt, mivel a városban van a reptér, azt jelenti, hogy nincs messze. Nem olyan, mint itthon, hogy letesz a pesti gyors, aztán lehet menni amerre látok.
Na de, ez ugyan nem jött:). Nagyon nem meglepő, járt már így más is. Éjszakai busz, menetrend szerint kellett volna jönnie. Mégsem. Nem baj. Taxi. Az meg, úgy ment végig velem a városon, ahogy miniszterekkel nem száguldoznak a köztársasági őrezred Audijai. A három sávos úton a legbelsőben ment végig, s azt vettem észre, hogy figyelnek egymásra, mert húzott előle mindenki, hagyták had menjen. Ugyanis, minden taxin van foglaltságjelző, szóval látják, hogy visz-e valakit, vagy csak tekereg. Igazából ráértem volna, de ment ezerrel. Ilyen korán reggel persze semmi nincs nyitva a reptéren, nem tudtam még nézelődni se a boltokban. Na, akkor hallgatunk zenét. Ekkor, hűen szeretett Sony fülhallgatóm jobb oldala, pár napos gyengélkedés után totál megadta magát. Jöhet még valami? Igazából semmi probléma, mert még garanciás, és hát valljuk be, kapott hideget meleget az elmúlt 8 hónapban. Mindenhol ott volt velem, kikapcsolta a külvilágot, úgyhogy megbocsátható. Akkor zenehallgatás sem lesz. Szomjas vagyok. Zárva minden. Veszek valamit az automatákból, azokból nincs hiány. Odaadtam az apróm a taxisnak. Ezek meg nem húznak be papírt... Na, nem volt más hátra, mint, hogy leüljek, s nézzem a németeket a kapunyitásig, mert átszállással jöttem, München-en keresztül.
Az út jó volt, aludtam is egy órát, ráadásul München teljesen fehér volt, ami nekem, mint jó időből jött embernek furán hatott. Szűk egy óra volt az átszállásra, szóval azt észre sem vettem. Felszállok a gépre, leülök és bámulok ki az ablakon. Éppen pakolják a bőröndöket a gép aljába. Jééé ott van az enyém. Na akkor már tuti jön velem.
Nézegetem, milyen szépen pakolnak a fickók. Az én bőröndöm a kis kocsi túlsó szélén volt, s mint látni, olyan vállmagasságban. Már csak az volt rajta, úgyhogy átgyalogolt érte a fickó a másik oldalra. Gondoltam szépen leveszi. Na nem... Megtolta, az meg a több, mint 20 kilójával a betonra zuhant. Nem hittem a szememnek. Borzalmasan ideges lettem. Na nem azért, mert két üveg bor volt benne, meg még néhány fontosabb dolog. Annyira nagyot esett, hogy azt hittem széttörik az a sarka amelyik először földet ért. Az anyja biztos még most is csuklik a fickónak. A képet mellékelve írni is fogok egy szívhez szóló levelet a Lufthansa-nak, hogy Münchenben, német légitársaságnál ez lenne a német precizitás? Első és utolsó utam volt velük. Kíváncsi vagyok, hogy válság idején mit diktál az ügyfélmegtartó politikájuk, s mit reagálnak.
Elővigyázatosságomnak köszönhetően nem tört el benne semmi és a bőröndnek sem lett semmi baja. Jó, karcos lett, de nem tudom hol, mert van már rajta több, ez ezzel jár, nem is kérdés. Biztos tudta, hogy ezzel a bőrönddel megteheti, mert kibírja. DE! Azt nem tudom felfogni, hogy lehet valaki ennyire aberrált, hogy olyan helyen teszi mindezt, ahol az utasok premier plánba látják. Észre sem veszem, ha a színfalak mögött ezt csinálja, de itt??
Ezután még késett a gép fél órát. Terv szerint negyed egyre lettem volna a reptéren. Anyáék itthonról 10-kor indultak el, én meg még fél 12-kor Münchenben voltam. Azért az jó párosítás. Kicsit várniuk kellett. Aztán megünnepeltük, hogy Szabika két éves lett. Mikor találkoztunk, mondják neki, hogy mutasd csak meg mit hoztál megmutatni Gabinak! A kezében volt ez a plüssbagoly. Na mondom, nincs éppen elég, még Te is ezzel jössz.. :D (érti aki érti..)
Aztán este hazatérés, s rádöbbenés, hogy olcsóságon (Lisszabon után) kívül az ég világon semmi nincs Újvároson. Ma meg új nap indult, tanulni kell. Hét közepén irány Pest, kíváncsi vagyok, tudok-e írni valamiről itthon. Aztán ha más nem, a kinti dolgokkal folytatom.
Utolsó kommentek