Azért csak lájtosan, de végre a pozíciómban csináltam ezt azt. Ahogy már leírtam, (legalább is úgy emlékszem) Bandival ketten leszünk a delivery guy-ok, s a raktárból a két (lány-fiú táborrész) konyhába kell az alapanyagokat kiszállítani. Egyébként Bandi most jött meg, a körülbelül 140 visszatérővel, akikkel teljessé vált a személyzet, s elértük a 280 főt. Na de hamar vissza az elejére. Tegnapi pakolás után meg volt az izomláz kicsit, de semmi vészes. Reggeli után jelentkeztem Macsek-nél a főnöknél, hogy itt vagyok, élek virulok, tegnap pakoltunk, de most már a lovak közé csaphatunk. Nem nevetni a nevén, tényleg így hívják, lengyel az arc. Mondta, hogy takarítsam ki a raktár előtti részt. Tiszta gedva volt, meg ládák össze vissza, gaz, falevél, szemét, dobozok, kötegelők. Mondtam, hogy oké, nem probléma, valahol el kell kezdeni. Sajnálom, hogy nem csináltam képet előtte, mert akkor lehetett volna előtte-utána képet mutatnom, de a változás szembetűnő volt, mivel mikor meglátta Macsek, éppen az álla nem esett le, de mondta, hogy "goood job, really good job, it has never been so good like this ever before", szóval, sose volt még ilyen jó. Egyből kérdezte is, hogy nem e vagyok szomjas? Kérek valamit? ott a narancslé, igyam nyugodtan. El kell mondanom azért ez már fejedelmi "vállveregetés" volt, mert 100-an kapunk vagy 3, max 4 gallonnal (kb 15 liter) a 100%-os narancsléből, én meg csak igyam. Éreztem, tényleg tetszett neki a raktár előtti rész:D. Lássuk akkor miről is van szó ( a képen Zsenya is látható, ő is jó arc ukrajnából, ma volt időm vele is agyalni kicsit, olyan magas, hogy le kell hajolnia, hogy benézzen a szekrény tetejére, tisztára Klicsko jut eszembe róla):
Miután megvoltam a délelőtti melóval, következett az ebéd. Tök okosba megkevertek minket:). Asztalonként (kb 16 személyes) kiírták a hónapokat, és mindenkinek oda kellett ülnie, ahol a szülinapja van. Így legalább megismertem egy újabb britt srácot, illetve beszélgettem többet Moses-el a mexikói konyhás sráccal, jó arc;). Délután már hoztam paprikát a konyhára, uh meg volt az első szállítás:D. Na jó, volt egy kis FAIL, mert mondták, hogy "gríín pepper plíz" én meg hoztam nekik "grind" borsot. Aztán néztek is mint... szóval zöld paprika kellett:) belefér, minden kezdet nehéz, de ahogy mondtam ezek nem stresszesek, egy szót nem szóltak, csak hozzam ami kell. Ez után szaladgáltam a golfkocsival a két konyha és a raktár között lomokkal, majd újabb feladat következett Macsek megbízásával: Csináljak helyet a raktár adott pontjain egy-két mobil polc felállításával, és rakjam ki rá a dobozok tartalmát, majd a dobozokat szállítsam el. Jesszokéé... Mikor kész voltam, és vissza jött, megint valahogy nagyon úgy csinálhattam ahogy ő gondolta, mert megdicsért, és kérdezte, hogy szeretem az epret? Hát ki ne szeretné? :D Mondta, hogy hol van, szolgáljam ki magam. El kell azért mondjam, hamarabb tudtam, mint hogy mondta volna.. de naa :D Jó arc eddig a Macsek.
Az itteni eprekről szót kell ejteni. Most még kiemelem, hogy itt ezek is nagyok, de már nem sokat fogok a mérettel foglalkozni. Láthatjátok a tenyeremben, elég kemény. Viszont nagyon finom volt. Délben csokiszirupot raktak ki mellé, úgy ettük gyümölcsként/desszertként. Nem tudom, az eper finom volt, a csokiszirup is, de nem együtt:). Az, hogy az eprek mennyire génkezeltek, nem tudom, de tény, hogy finomak. Lásd alább, ízleld képzeletben:)
Volt még egy funny jelenet ma. Igazából több is, csak ez meg lett örökítve. Bementem a raktárba, aztán hallom, hogy valami motoszkál. Közelebb mentem, és kidugta a fejét egy Chipmunk a müzlisdobozkákat tároló dobozból. Látta rajtam ő is, hogy ez így nem pálya, uh iszkolt, de időnként meg-megállt. Egy müzlis dobozka bánta. (itt a müzli úgy van mint otthon a joghurt, letéped a dobozka tetejét, ráöntöd a tejet és eszed, nincs szarozás végül is vele, nem kell kiönteni meg minden, dobod ki, nincs mosatlan). Itt a videó róla:
Vacsora után megjelent a legnagyobb főnök. A kisebbik szót kért, spanolt minket, birom bennük ezt.. kérdezte, hogy jó napunk volt?? igen, NEM HALLOOMMM!!! IIIIIGGGEEENNNNN... üvöltés, jól laktatok??? IIIGGGEEEENNNN... mindenki tapsol. Folyton hangsúlyozzák, hogy egy csapat vagyunk, és sok múlik rajtunk, mindenkin. Nem egyszerű azért 280 fős személyzetet irányítani, tudnak vmit:). Volt ma egy kis mozgás is, vacsora előtt kosaraztam Balázzsal, meg Jacek-kel a lengyel szobatárssal, vacsora után pedig Gall-al az izraeli sráccal teniszeztem kicsit. Jó nap volt/lesz ez is.
Napközben csináltam pár képet a tábor szélén amikor golfkocsival mászkáltam, nézzétek (de először a jéggép /elengedhetetlen/:
Utolsó kommentek