Vannak itt is olyanok, csak a nevük Health Inspector, és ha nem is annyira, mint otthon, de itt is félnek tőlük:).
Már hetek óta fejemben volt ez a bejegyzés, hogy meg kell írni, de úgy voltam vele, hogy várok még, kell az információ, és a megfelelő pillanat. Hát ma eljött. A raktárban ültünk, olyan délelőtt 10 óra lehetett. Ott volt Jason, Maciej, Bandi és én. Volt vagy két dolog, amit csinálni kellett, egyet 10 percen belül, mert visitorok érkeztek, és a welcome centert fel kellett tölteni gyümölcsös tállal, jégkrémmel, és ilyen kis müzliszeletszerűséggel. Pont ezt kezdtem el, mikor valaki felszólt walki-talkien Jason-nek valamit, amiből én csak annyit hallottam, hogy Gentleman, amit még sosem hallottam walki-talkien. (a táborban vannak fix pontok, kb 40, ahol van telefon, de kb 30 embernek van walkie-talki-ja is. Van közös csatorna, de eltérőt használnak a biztonságisok, illetve a konyha-raktár, és stb. ezeken megy viszonylag gyorsan az eszmecsere, mivel térerő nincs errefelé, meg amúgy is könnyebb ezekkel, uh folyamatosan zúgnak, hallani rajta mindent, ki mit beszél, hol van, mit csinál, mit akar.) Lényeg, hogy letette a beszélőt, és megfagyott kicsit a hangulat. Vagy Bandi, vagy Maciej kérdezte, hogy healt inspector? Mire Jason igennel felelt. Maciej azzal a lendülettel elszaladt le a konyhára :) gondolom nem kell részleteznem miért, de azért mindjárt fogom. Nagy sürgés-forgás lett úrrá rajtunk, Jason mondta, hogy hívjuk azonnal a lánykonyhát, ahol először azt hitték, hogy csak vicc, ő elkezdte kitölteni a hűtők hőmérsékletadatait az utóbbi 10 napra, mert hát volt egy kis lemaradás. Nagy izgalmában még a ma estit is megmérte hirtelen:D. Bandi rohant a fagyasztó előtti térbe kihúzott húsokhoz, és levitte a konyhára. Én gyors kidobtam a lejárt tejeket a hűtőből, amiket amúgy sem használtunk volna fel, csak valahogy nem jött ki a lépés eddig, hogy levigyük a szeméttárolóba. Ezután a fagyasztóban raktam rendet, mert elvileg semmi nem lehet a földön, amit nagyrészt be is tartunk, de a visiting-day-en már bemenni alig volt hely, nem hogy elférni normálisan. Szaladgáltunk, mint a mérgezett egerek. A fickó egyedül volt, szimpatikusnak tűnt, és teljesen jóindulatúnak. Jasonnel beültek egy golfkocsiba, megnézték a konyhákat, a raktárat, meg amit még akart. Elvileg a fagyasztóba nem mentek, mert beadták neki, hogy a lányoldalon ami van, az van csak. Hát nem is tudom, ha elhitte, akkor biztos nagy borítékot kapott.
Nagyjából 11 óra lehetett, mikor végzett, és leült a raktárba megírni a jegyzőkönyvet, ami itt laptopon zajlik, és elég sok tököléssel jár. Elég beszédes fajta volt, rengeteget beszéltek Jason-nel mindenről. Eltelt egy óra, még mindig ott ült. Gondoltam, ez még ebédre is maradni akar. Még egy fél óra múlva már Jasonnek is mennie kellett kis időre, úgyhogy mi tartottuk szóval.
Beszélgettünk vele. Nem az az átlagos buta amerikai volt, aki keveset tud a világról. Tudta, hogy a magyar nyelv elég egyedi, nem hasonlít semmire és hogy nagyon nehéz. Ez a téma többször előkerült már itt, s én valahol azt hallottam, hogy a harmadik legnehezebb a kínai Cantonese és Mandarin után. Nem tudom mi az igazság, mindenesetre nekünk ez nem tűnik fel, beleszülettünk. Mondta a gulyáslevest, és, hogy valamikor dolgozott együtt Philadelphiában egy Hajdú István nevezetű személlyel, és ismert egy Szarka Zoltánt is. Kicsi a világ. Nagyon ráérős volt a fickó, de érdekes dolgokat beszélt, viszont egy negyedóra után már mi is mondtuk, hogy menni kellene, mert dolgunk van.
Körülbelül ennyi volt itt egy ellenőrzés. Az igazat megvallva, ha otthonról jönnének ide az ellenőrök, menten bezárnák az egész kócerájt, ha meglátnák már csak a raktárat is. Bár lehet nem, mert előtte szívrohamot kapnának. Két élű a dolog. Egyik az, hogy vannak hajmeresztő dolgok, de semmi nem vészes, máskülönben én sem enném meg amit csinálnak, mivel én mindent látok, én adom a kezükbe, szóval tudom hol tároltuk, milyen körülmények között. Másrészről, nem is ez a probléma, hanem velünk van otthon. Otthon van nagyon eltúlozva minden. Annyi hülyeségre kitérnek, amik itt is megvannak, csak nem annyira eltúlozva és részletesen. Tele a hűtő hőmérőkkel, itt is vezetni kell a mérési adatokat, és stb, stb. Az, hogy a földre nem lehet rakni valamit, hű de nagy szabály, betartjuk amennyire tudjuk, de mind hiába, mert a raklapok a raktárban csak osonópályát jelentenek a mókusoknak, hiába van a müzli két méter magasan, kibújik a dobozból a kis zsivány és az ellenőrre mosolyog. Nem is próbálunk ellene védekezni, nincs értelme. Rafinált kis jószágok, meg amúgy is aranyosak. Bárhol bejönnek, úgyhogy lehetetlen védekezni. Ha nem vagyunk ott, még az ajtón is bejön.
Az élelmiszerek tárolásával igazából nincs probléma. Az, hogy egyszer egyszer hogyan szállítjuk őket, az már más dolog. Gondolom nem kell senkinek bemutatni már a kék Pick-up-ot. Azzal visszük ki a szemetest a garbage area-ba, és azzal viszünk mindent. Na ezzel vittük egyszer vagy 6-8 tálcán a pácolt gombákat is. Nincs azzal baj, de ha otthon lennénk, egy ilyen helyen az élelmiszer szállítására speciális jármű kellene az fix. Ha bármi kiborul, lejár a szavatossága, megcsócsálja valami, természetesen megy egyből a kukába, de ettől érdekes nézni az ellentéteket, hogy tudom, otthon nem ilyen lazán működnek a dolgok. Melyik a helyes? Részemről ez itt, és szerintem nem vagyok egyedül.
Nagyjából két hete, hogy a fagyasztó fölött halljuk, valami kapirgálja a plafont, ami csupán egy fa lap, szóval elég vékony. Hallatszik, hogy nem egér, mert elég isteneset kopog a járása. Ugyanakkor sosem látunk semmit. Egy biztos, nagyobb, mint egy mókus. A fagyasztó egy épületben van, ahol nyitva van az ajtó (sőt, szerintem nincs is), van egy kisebb előtér, aztán egy másik nagyobb, és ott kezdődik a nagy ajtó mögött a fagyasztó. Az előtérből nyílik még egy szoba, amiben van egy lépcső az emeletre, szintén minden ajtók nélkül. Jason meg Bandi irtózik a hangoktól, ahogy azok motoszkálnak, így a karbantartósokat megbízta Jason a feladattal, csináljanak valamit. Nem nagyon erőltették meg magukat, így nem változott semmi, míg nem 4 dobozban kb 80 kg csirkemell kint nem maradt éjszakára, hogy másnapra felengedjen. Hopsz, ottfelejtettük:D. Történt már ilyen, de jellemzően a konyhákra visszük le. Na mármost, a kis állatunk úgy gondolta, hogy jó lesz az neki éjszakai nasira, úgyhogy megbontotta a dobozt, kinyitotta a zacsit, és egy húst egy méterre találtunk, majd a lábnyomát a kis lépcsőn, és a nagy lépcső előtt még egy húst. Mutattam Jason-nek, hívta is egyből a karbantartósokat. Elemeztük a lábnyomot, azt mondják mosómedve. Nem tudom, mert sosem látjuk, mindenesetre egy macskáétól nagyobb a lábnyoma. Szóval ilyenek vannak. Természetesen az a doboz hús a szemétrészlegen végezte. Megtálaltunk a medvéknek hozzá. Pár óra múlva már nem volt ott semmi.
Apropó medvék. Én már többször láttam, úgyhogy nem újdonság. Viszont a személyzet 80%-a még egyszer sem, ezért többször csinálunk kirándulós utakat a tábor szélére munka után, mikor mi is végeztünk, ők meg jönnének át velünk a másik oldalra. Ma csak Bálint tartott velem, illetve Javier, hogy jönnének át. Mondtam, hogy oké, de vinnem kell két kukát a Canteen-ba ami a szemétlerakó előtt van nemsokkal a tábor szélén. Körülbelül 7 óra lehetett, teljesen világos. Kitolattam a Canteen-tól, miután leraktuk a kukákat, és elindultunk lefele. Mondtam, is, hogy biztos látunk, én még csak itt láttam medvét. Aztán egyszer, szinte nem is hittünk a szemünknek, mikor nagyjából 60 méterre tőlünk nemes egyszerűséggel a rétről SÉTÁL egy igen termetes példány. Majdhogynem a szánkat tátottuk, s folyamatosan haladtunk, bár levettem a gázról a lábam. Az csak cammogott az út felé, és átment rajta, nagyjából 20 méterre tőlünk, mintha ott se lennénk. Átment az úton, s 5 méterre attól az erdőben megállt, mi meg mellette az úton. Nézett ránk, nagyjából 10 méterre lehettünk. Kicsit lefagytunk, mire észbe kaptunk, hogy fotózni kellene, és Javier elővette a telefonját, már továbbsétált. Ez volt a legközelebbi találkozás. Este még kimentünk vagy 10en, de sajnos nem láttunk semmit. Láttam (és hallottam) a srácokon, mennyire tetszik nekik, hogy kimentek kicsit a táborból, és valami olyat csináltak ami kimozdítja őket a mindennapokból. Mondták, hogy erre menjünk, nézzük meg arra mi van:). Na ezért jó a mi sorunk, mi naponta járunk arra is. Nem szól senki, ha 10 perces szemétlerakásból 20 perc lesz, és még Bandi egy cigit is elszív, mert úgy tartja kedve. Ha konyhás vagy, ezt nem teheted meg.
Utolsó kommentek