Most örülünk, mert megcsinálták az internetet, és kb fél kettőtől 5ig szünetet kaptunk. Alig, hogy megkaptuk az új golfkocsit, már ki is adta a parancsot a főnök, hogy nyírjuk ki, mert egy kalap szar, és adnak majd újat, az csak jobb lesz (itt ez a módja annak, ha szeretnél újat. Rossz? adunk másikat!). Egyetértettünk vele, kicsit jobban igénybevettük a délelőtt folyamán. Reggel mikor beindítottam, kb kondenzcsíkot húzott maga után. Később találkoztam a rasztás néger komával, akiről már szóltam pár szót, és mondta, hogy eszi az olajat, az ég benne, azért kojtol úgy, mint a kétütemű trabantok anno, uh le fogják cserélni. Egy pillanat alatt megoldódott a golfkocsi probléma.
Tegnap este 8 után végeztünk, de még elkaptak ketten, hogy vigyem már át őket a másik oldalra golfkocsival. Ez után, kb 9kor végeztem, és mentem be a szobába villany nélkül. Ledobtam a pólóm az ágyra, majd néztem, hogy mi a fene van az ágyamon…??...
Hát ez volt:
Meg voltam lepődve eléggé, de csak lefotóztam, aztán kivittem a dohányzóba, és körbeültük. Finom volt:D. Aztán agyaltam mindenkivel, de senki nem látta. Sokan lányra tippeltek, de mondtam, hogy nem, mert nem tudják hol lakunk, vagy ha igen, azt végképp nem, hogy melyik az én ágyam. Végül este fény derült a nagy titokra: A lengyel szobatársak elmondták, hogy ők, illetve az egyikőjük barátnője volt. Az ok: Martha-nak kibicsaklott a lába, én meg odaadtam neki azt a kenőcsöt, amit anya az utolsók között adott ide, hogy jól jöhet, hát jól jött, meg egyszer kétszer átvittük a másik oldalra, hogy ne sétáljon, illetve a srácokat is, ezért volt minden. Azt nem értettem, hogy a szivecske miért van a törölközőmből hajtogatva, de értékeltem a tettüket:D. Szóval ennyit ér itt az, hogy segítünk a másikon, de legfőképpen, hogy szállítjuk őket.
Van itt még egy kép ami ma délelőtt készült a raktárban, a kukazsákokból készült „ágyon”. Itt aludtam el vmelyik nap az egyik üres 10percben. Most szünetünk van, este pedig ismét night-off. Különösebben nincs kedvem kimenni, de azért illene. Jó lenne aludni egy hosszabbat. Talán majd legközelebb, lassan kezdhetjük kivenni a szabadnapjainkat:).
Utolsó kommentek