A mai napom érdekesen telt. Kicsit az az érzésem, mintha temetni vinnének:) Elköszönök itt, elköszönök ott. Egész nap csak méláztam, gondolkoztam, ami látszott szerintem gazdagon kívülről is. Nem nagyon lehetett velem mit kezdeni. Folyton csak a nyár meg a "mindent bepakoltam?" érzés volt előttem. Igazából az ősz ami jobban foglalkoztat, mert van még vele kapcsolatban mit elintézni. Nade, sebaj Tóbiás, lesz ez még így se, uh nekiláttam a bepakolásnak:
Így nézett ki alapjáraton a szoba már napok óta. Nem viccelődni, a medve meg a delfin Szabika játéka, ők nem jönnek velem:). És a karton cigi miatt sem izgulni, nem szoktam rá, az más célt szolgál (nem, nem csempészek semmit). Lényeg, hogy sikerült bepakolnom, és lazán elférek, 18-19kg-al. Megnyugodtam. Holnap még egy kis finomítás, és indulás Pestre. Aztán éjszaka/hajnalban kell kimenni a reptérre, uh sok alvás az már nem lesz. Holnap késő este jövök majd egy részletesebb bejegyzéssel az utazást illetően, utána meg már csak kint jelentkezek, amint lesz módom.
Visszatérve az elején elindított gondolathoz, elmélkedtem még azon is, hogy miért kérdezték meg többen tőlem mostanában, hogy miért utazom. Még Amerikát meg is emésztik, de, hogy mi a rossebért kell nekem még ősszel is. Netán be van sózva a se.. khm, a hátsóm? Hát nem is tudom. Fel kellene rázni az eddigi unalmat, úgy voltam vele. Aztán a minap a kocsiban hallottam egy régi kedvenc számot, ami megadja a választ a kérdezősködőknek, csak szimplán, egyszerűen ennyi a válaszom:):
Hát van még a világon, uh mennem kell, még mennem keeeeell! :)
Utolsó kommentek