Ilyen alapból, de persze nekünk kevesebbre futotta, s a kép csak illusztráció. Az az igazság, hogy az a golfkocsi, amelyikről nemrég beszéltem, mégis megadta magát, így két napja megkaptuk a negyediket (az elsőt csak lecserélték, azt nem elhasználtuk). Amit most kaptunk, az teljesen újnak tűnik, de ha nem is az, nagyon keveset futhatott. A motorteréből enni lehetett volna mikor megkaptuk, annyira szép tiszta volt. Minden rendben van vele, csak a sebessége nem volt az igazi. Ezen ma segített Jeff, a karbantartós srác azzal, hogy majdnem teljesen kiiktatta a fojtást. Most már halad rendesen, nem is nagyon adnám olyan kezébe, aki nem vezette őket, mert tudnak instabilak lenni. Amikor belülről meg lett piszkálva, jöhetett az esztétikai tuning, ami csak egy típusjel cserét jelentett (Yamaha leragasztva, GMC feltéve), de szakad rajta mindenki mikor meglátja. Most csak ideiglenesen ragasztószalaggal van feltéve, talán ezt továbbfejlesztjük még. Íme a mű:
Bár nem sok időt igényelt, azért ilyeneket nem sűrűn csináltunk a nyáron. Most volt idő rendesen. Az első napokat leszámítva nem emlékszem ilyen semmittevős napra. Tegnap kiürült a tábor, 100 embert olyan könnyű etetni már:). Elpakoltuk a gyerekek cuccait. Én csak délután dolgoztam. Délelőtt kiszedték a bunk-okból a cuccokat, összerendezték őket, aztán fel a focipályára, és ott 10 sorba kerültek, a szerint, hogy milyen körzetbe viszik őket a kamionok. Ezt követően jött egy istenes nagy rendes kamion, illetve 6-7 kisebb, ezeket már nem számoltam. A cuccok minimum 40 méteres sorban voltak, néhol fejmagasságban, beszámozva, felcímkézve. Egy fél focipályát beterített, úgy, hogy a sorok között volt annyi hely, hogy a kamionok eljárjanak. Rengeteg cucc. Gyerekenként 1-2-3... Amelyiknek 3 volt, annak csuklott az anyja rendesen... Van valahol kép róla, de nem nálam, ha lesz majd felteszem, és jelzem. Nap végén jött a fickó, ahogy a tábor elején, és hozta a borítékokat, megköszönve szépen a munkát, amellyel több éves rekord dőlt meg, mivel ennyi idő alatt még nem lett kész sosem. Szerencsénkre időben fejeztük be, mikor elkezdett esni az eső. Vicces, hogy olyan órabérért dolgoztunk (~3 000HUF), amennyiért otthon fizikai munkával fél napot kellene lehúzni.
Volt még idő egy kis takarításra a raktárban. Lelomoltam az asztalunkat, ahol az egész nyári listák nagyjából fele össze volt gyűjtve. Van olyan A4-es, ami tele van írva mindkét oldalon. Sőt, mi az, hogy van, a lány oldalon leginkább akkorák voltak a listák, s még a pick-up-ra is neccesen fértünk fel olykor.
Arra is volt időm, hogy olvashassak egy kis újságot. Ha nemzetközi sajtó, akkor interneten mindig NewYorkTimes, de újság formájában még csak egyszer fogtam az egyetemen, az is csak valami heti kiadás volt. Na de ez itt van, meg ez a tegnapi lap, azért csak nem ugyanaz. Belenéztem, és értesültem kicsit a krízisről, mert nem sok hírekre van időm amúgy. Láttam, hogy Portugáliának is elkezdtek segíteni állampapírok felvásárlásával, és, hogy az olaszoknál is van egy kis dzsingó. Találtam egy idevágó cikket is, hogy az amerikaiak mennyire fontosnak tartják a gyerekeik speciális tevékenységekre (nyári táboroztatás, különböző sportra járatásuk, meg zeneórára, meg ami tetszik) járatását, amit meg is tapasztaltunk itt rendesen.
Utolsó kommentek