Ezekben a percekben már javában Ferihegyen voltunk egy hónapja. De telik az idő. Ez alatt az egy hónap alatt eljutottunk a tetőpontra abban az értelemben, hogy a Visiting day-t letudva már csak könnyebb lesz minden. Túl vagyunk rajta. Nem volt egy egyszerű nap, de szerintem az előzőek miatt voltunk fáradtak. Külön bejegyzést nem ér meg, csupán pár sort néhány képpel, ezért a héten történt egyéb dolgokból szemezgetek még.
Délelőtt 9kor kezdtek el jönni a szülők, autókkal. Az úton irányították a forgalmat, és csak szakaszokban engedték be őket. Sorra jöttek a BMW-k, Mercik, Acura-k, Dodge-ok, Porche-k, volt Bentley is és Mustang. Láttam egy Genesis-t amiről még nem is hallottam, de nem nézett ki rosszul. Egy biztos, borzalmasan sok autó volt, ember meg annál több, alig tudtunk tőlük közlekedni. Sajnos a munka sok volt, nem volt időm vinni magammal fényképezőt, de azért sikerült egynéhány képet csinálni. Mindkét oldalon irgalmatlan sok gyümölcsből készült gyümölcssaláta, és oldalanként 3 helyen volt jégkrémes asztal. Ezekkel kellett sokat babrálnunk. Voltak akik szállíttatni akarták magukat velem a golfkocsival. Nemet kellett mondanunk, ez volt a parancs. Volt egy-két kivétel, néhány elég idős nagyszülővel, akik menni alig bírtak, aztán a kocsijukig vittem őket, az meg hát nem mondom milyen volt... Egy fullos ACURA. Bandit a tegnap esti füves eset miatt folyamatosan szivatták ilyen dolgokkal: "Bandi, ha ráérsz, gyere már le a szállásomhoz, mutatni szeretnék neked ott valamit..., kicsit mintha furán nőne a fű :):)" vagy, Jason: "ezt és ezt kell még csinálni, de persze miután felgereblyézted a füvet". Pár napig még biztos téma lesz. Délután volt két óra szünetünk, amiből egy órát aludtam, de utána úgy keltem, hogy azt sem tudtam hol vagyok. Bóklásztam egy fél órát, aztán magamhoz tértem. Hosszú hét volt, a holnap lazább lesz, mert később van a reggeli, nem kell korán kelni. Jöjjön akkor pár autós kép, aztán más.
Valamelyik nap jött egy láda Habanero paprika, csak a mexikóiaknak lett rendelve, saját célra, hogy csinálhassanak belőle szószt maguknak. Rendel néha Jason ezt azt csak saját használatra. Elvileg erősebb mint a Jalapeno. Mondta Bandi, hogy nem merem megkóstolni. Hát, persze.. olyan is vagyok én. Levágtam még a raktárban egy darabot belőle, de semmi ereje nem volt. Aztán nem hitték el a konyhán, mikor kivittük nekik, és ott is tettünk egy próbát. Hát az már nem járt olyan sikerrel:). Nem mindegyik erős ugyanis, így a raktárban szerencsém volt. A konyhán viszont már volt ereje. Két tejet ittam meg, és még úgy is zsibbadt a szám fél óráig. Salátát csináltak belőle másnap, apró darabokra vágták. Úgy már jobb volt, de volt akit megvicceltek még úgy is.
Valamelyik nap hozott egy kamion 4 új salátabáros pultot. Ez volt a legnagyobb kamion eddig. Csak a rakodórésze biztos, hogy vagy 2 méterrel hosszabb, mint az otthoniaknak, azt néztük Bandival minden elfogultság nélkül. Az, hogy hogyan parkolt be, le lett kamerázva, nem volt egyszerű mulatság, de a heti dock-hoz parkolást ő nyerte.
Annyit beszéltem már a mókusokról is, de nekem még nem sikerült egyszer sem lencsevégre kapni őket. Dávidtól kaptam most egy fényképet, így most már láthatjátok mikhez van szerencsénk itt. Így néznek ki.
Zárásként még egy jól sikerült kép a tóról.
Utolsó kommentek