Kereken ennyi bejegyzésen vagyok túl. Nem is gondoltam, hogy már ennyit megírtam. Ebből már egy kisebb könyvet lehetne szerkeszteni:).
Múltkor mondtam, hogy nagyjából 1,2-1,4 naponta írtam bejegyzést. Azóta megnéztem, kereken 1,4, tehát jól becsültem. A blog oldalletöltései hamarosan elérik az 5 000-ret, ami nem sok, de egy mezei blog-hoz képest teljesen jó.
A legnézettebb bejegyzés az "Étkezés/ételek" elnevezésű volt, ezt nézték meg a legtöbben. Ezen felül látok még böngésző és operációs rendszer statisztikákat is, de ez gondolom nem érdekel senkit, bár ennyi idő, és letöltés után már közel normális eloszlást mutathat a minta, úgyhogy valakinek lehet értelme, ha tudja. Rengetegen nézik közvetlenül a blogot, de a látogatók 1/3-ada a facebook-ról érkezik, s néhányan a google-ből is kerestek már. Na ennyit a mögöttes tartalomról.
Jelenleg az utolsó napokat töltjük a gyerekekkel, így elég mozgalmasak a napjaink, mert sok a speciális feladat, illetve most nyalják az utolsókat a gyerekek se... hátsóján. Ez azt jelenti, hogy itt egy kis pizzaparti, ott egy kis hosszabb reggeli csomó hülyeséggel. Ezt tetézi még, hogy majdnem minden este kint voltunk mostanában, és leszünk ma is, így kezdünk elég fáradtak lenni. Csak a vasárnap és a hétfő este maradt ki. Szombaton például a Limerick-ben voltunk Honsdale-ben, ahova a busz vitt minket többször. Valószínűleg ez volt a legutolsó alkalom, de ennek ellenére csak 5-en voltunk a táborból. 5 magyar. Találkoztunk más magyarokkal, és volt egy érdekes beszélgetésem is, melyre a beszélgetőpartner hívta fel a figyelmet. Az illető egy szlovákiai magyar volt, aki a szlovákiai Campleaders vezetőjének az öccse, s aki ideérkezése előtt Lisszabonban tartózkodott egy ismerősénél két hetet. Beszélgettünk Portugáliáról, aztán megjegyezte, hogy milyen kicsi a világ: Ő Szlovákiából, én Magyarországról, s Lisszaboni kerületekről és utcákról beszélünk egy honesdale-i kocsmában Pennsylvania állam szélén, a semmi közepén. Tanulságos volt, de még jobban bírtam a tájszólását, ahogy beszélt.
Kedden Honesdale-ben voltunk Clif-el az italdiszkontban, tegnap pedig a személyzet krémjével egy eldugott helyen nagyjából fél órára a tábortól. Az erdőben mentünk olyan utakon, ahol nem fért el csak egy jármű egyszerre, de szerencsére nem is jött senki szembe. Egy étterembe mentünk, ahol a pizza volt a specialitás.
Az estét viszont megelőzte egy kis malőr, így végül csak 11-en mentünk két autóval a 13 helyett. Nap közben az egyik igazgató szólt Maciej-nek, hogy este kellene neki segítség, mire ő mondta neki, hogy az elfoglaltságunk miatt nem ér rá. Erre lett egy kis balhé belőle, hogy miért megyünk mi, meg mi alapján választotta ki a több, mint 50 emberéből Jason ezt a 10-et. Volt egy tippünk, hogy a nő még jönni is szeretne, ezért majd keresztbe fog tenni nekünk, és akkor nincs sörözés, mármint a tábor pénzére:). Olyan helyre mentünk, ahol Jason-nek megoldották okosba, hogy a számlára nem írták rá az alkoholfogyasztást. Namost Jason-nek se kellett több, bement az irodába, és bár finomabb formában, mint ahogy nekünk vázolta, de kifakadt nekik, és elmondta a véleményét. Elmondta, hogy ezek azok az emberek, akik neki a legjobban számítanak, akik a legkeményebb munkát végzik ebben a ******ott táborban, akik 50 fokban készítik az ételeket több száz emberre, akiknek sokszor szünetük sincs, akik nap, mint nap teherautókat pakolnak le, és keményen dolgoznak naphosszakat, ellenben a saját személyzete legnagyobb részével, s azokkal akik az irodákban klimatizált helyiségben meresztik a seggüket. Eredmény: mentünk este, és volt sör is, bár erről ők nem tudtak, de ez már nem számít. Innentől kezdve viszont természetes volt, hogy a karbantartós srácokat nem vihetjük a plusz autó miatt, így az egyikben 6an ültünk.
Jól elvoltunk. Először az étterembe mentünk, ahol előételnek 3 elég nagy pizzát faltunk be, majd mindenki sörözött, borozott, s rendelt magának rendes fogást az étlapról. Először steak-et akartunk, de kifogytak az adott fajtából, így összevissza ettünk mindenféle dolgokat. Igazából emiatt nem csalódtunk, mert a táborban hetente minimum egyszer eszünk steak-et, ilyen-olyan formában, szóval lassan már a könyökünkön jön ki:). Többen vicceltek a tábori alapkajákkal, hogy azt rendelnek, ami nagy nevetést eredményezett. Végre kiszabadulunk a táborból, és egy olyan helyen vagyunk, ahol van több, különlegesebb, változatosabb étel is, erre Mariusz megszólal, hogy Sajtburgert kér..., Ever meg Meatball-t (húsgombóc), meg Tater Tots-ot (sültkrumpli és a lepcsánk közötti átmenet). Ezekkel nincsen semmi baj amúgy, finomak, de ezeket esszük több hete, úgyhogy ment a viccelődés velük. Miután megvacsoráztunk, elmentünk egy fagyizó mellett, ami még éppen nyitva volt este 11kor szintén a semmi közepén egy útkereszteződésben, ahol volt 4-5 ház. Néhányan ettek fagyit, mi inkább a következő megállónál ittunk még egy kis sört a bárban, illetve biliárdoztunk.
Biliárd minden kocsmában van, s bár kicsit más szabály alapján játszanak az amerikaiak, azért alapjáraton elég jól nyomják. Náluk nincs duplázás, mindig mindenki egyszer jön, viszont ha ő következik, akkor megmutatja, hogy melyik golyót, és hova akarja elrakni. Ha ez nem sikerül, de mégis elmegy neki valami, akkor mintha mi se történt volna, a másik következik. Illetve a végén a feketét bárhova el lehet rakni. Mi kedvünknek megfelelően játszunk, attól függ kikkel, illetve hol. Az asztalok a tipikus régi kis kocsmai asztalok, azok a pénzbehúzós fajták. Otthon ezek már a végüket járják, de itt egytől egyig nagyon jók, és lehet rajtuk rendesen játszani. Tegnap először megvertem Toby-t, a brit srácot. Az összes brit nagyon jól játszik. Első játszmánkra emlékszem: ő kezdett, én következtem, aztán ő befejezte. Szóval valahogy így játszik, és tegnap megvertem:).
Nagyjából egy óra körül érkeztünk vissza a kiruccanásról. Képek sajnos még nincsenek a birtokomban, de fogok majd feltölteni hamarosan. Ezen felül (remélhetőleg) a következő bejegyzésben képekkel bemutatom azt a 10 embert, akikkel tegnap este voltam, s akikkel a legtöbbet dolgoztunk a nyáron. Rajtuk kívül még Cindy, a mosoda főnöke lesz még pluszban, ja meg Nissim.
Utolsó kommentek