Gondolkodom. Éppen a Los angeles-i reptéren ülök a gépem kapuja előtt, melynek hamarosan nyitják az ajtóit a felszálláshoz.
Tudatosult bennem, hogy most már haza megyek, s elkezdtem visszagondolni az elmúlt két és fél hónapra. Azokra a pillanatokra, mikor búcsúztam Ferihegyen, mikor megérkeztem a táborba, a nehéz munkanapokra, a nagy hülyéskedésekre, a jó bulikra, a találkozásra Petivel, az utazásra, a Grand Canyon-ra, Vegas-ra, Los Angelesre, s persze a Niagara-ra is.
Elmúlt, vége, de örömmel fordítok hátat az egésznek, mert tudom, hogy életem egyik legjobb döntése volt, hogy a nyarat itt töltöttem. Nincs mit mondanom, csak egy tanácsom van a végére: Ha teheted, Te se hagyd ki, mert utólag már bánhatod, bár van egy jó hírem, bánni talán nem fogod, mert nem tudod előre, hogy mit hagysz ki:).
Sok pénz? Nem.. Az elején igen, de csak hajszálnyival kell többet fizetni, mint amennyit a nyár alatt felélnél. Én a fizetésemet utaztam el, s láttad hol meg nem fordultam.
Ja, egyébként már hazajöttem, minden rendben volt, csak egy kicsit fáradt vagyok. Íme az első kép. Los Angelesből indulás, New Yorkban átszállás látható a ruházatomon is:).
Mentem egy kört itthon kocsival. Mi kihalt itt minden basszus, semmi élet. Peti mondja, hogy de jó, hogy én megyek tovább, mit kezd Ő itt most magával. Hát igazad van.. Nem tudom, úgyhogy kitartást:).
Utolsó kommentek