Írtam tegnap, hogy ez fog következni, mert ma megyünk. Hát mentünk is, de itt nem leszünk visszajáró vendégek. Igazából nem volt baj a kajával, csak szimplán nem volt egy hű de jó. Úgyhogy, Benedek, ha olvasod, lakj jól a képekkel, mert negyedikén nem megyünk az tuti, valami mást kell kitalálni a tényleges búcsúvacsorára.
Kicsit a napomról először. 6 előtt indulás Ferihegyre (nekem már ez marad, az milyen már, hogy Liszt Ferencre, vagy Liszt Ferenc Repülőtérre...). Fél 10-kor indult a gép, Frankfurtban szálltam át. Volt egy kis várakozás, de bírható. Amúgy a frankfurti az nem kis reptér, nem kis gépekkel. Olyan csatlakozások voltak, hogy Mexico City, New York, Bangkok, Peking, Cancun és stb. Valami ilyen helyre mehetett ez a gép is. Na ilyenen még nem ültem, de jó lenne. Ez a Boeing 747-es. Ezen már 500-nál is több férőhely van.
Ettől már csak az Airbus A380 a nagyobb, melynek egyes típusain akár 853 utas is elfér (egyébként a 630 körüli a tipikus). Abból is volt néhány. Itt van erről is egy videó. Sajnos angol, egy érdekessége viszont van. A végén lévő rövid interjú helyszíne pontosan az, ahol a 9 órás átszállási időmet töltöttem, s dekkoltam (New York, JFK), mielőtt hazajöttem volna Amerikából. Ez egy 8 terminálos reptér esetében, ahol egy fél terminál kiteszi Ferihegy 1-2 A,B, X,Y-t együttvéve, jóformán tű a szénakazalban.
Aztán délután már Lisszabonban voltam. Ismét jó idő, a napnak még rendesen ereje volt, 15 fok.
Haladtam vissza az albérletbe, és ez volt igazán fura. Néztem ugyanazt az utat, amin legelőször jöttem végig, mikor szeptemberben megérkeztem. Láttam a pálmafát, amit először megpillantottam, s az volt az első fényképem még innen. Azért annyira más. Tényleg olyan, mintha hazamentem volna Pestről egy hétvégére, aztán visszajöttem. A különbség csupán annyi, hogy most nem 200km-re vagyok Újvárostól, hanem 2650-re, meg az utazás kicsit hosszabb. Bár, ha a nettó utazási időt nézzük és nem InterCity-vel hasonlítom, akkor szinte megegyezik. Tényleg furcsa azért így megszokottan közlekedni valahol, messze otthontól, ahogy eddig még csak kevés helyen. Néhány hónapja még azt se tudtam merre nézzek, most meg fel se emelem a fejem, csak megyek. A buszt nem is tudtam merre visz, mert kicsit átvágtak, mivel hogy nem úgy van az, hogy én nagy bőrönddel helyi járatra felszállok. Hiába bérletem van, hiába ott áll meg a reptérnél és nekem az lenne a legegyszerűbb, fizetnem kell nagyjából 1000 Forintot, és a reptéri transzfer busszal menni, mert a nagy bőröndös emberek azzal utaznak. Hát oké.
Este aztán mentünk megkeresni az éttermet, mert még a pontos helyét se tudtuk. Miután útbaigazítottak minket, bementünk egy lépcsőházba. Ez volt a főbejárat, aztán így tovább felfelé.
Mondta a tag, hogy várni kellene pár percet, most nincs üres asztal.
Aztán elénk rakta a hely színvonalához képest egész kis hivatalos étlapot. Finoman szólva sem volt széles a választék, de az illusztrációk igen tetszetősnek mutatták a dolgokat, így hát felbuzdulva rendeltünk is hamar. Tényleg szép kis képek voltak az étkekről, viszont, mint kiderült, a méretaránnyal bajok vannak.
Amit konkrétan Peti kért, kihozta a faszi négy kanállal. Néztünk rá, mert nem tudtuk mi érkezett, aztán kérdeztük, hogy előétel vagy mi ez? Gondoltuk, hogy ezek is biztos olyanok, mint a kínaiban, hogy hozzák a rákszirmot, aztán valami szokás. Mondja, hogy ők így isznak aztán úgy szokták eszegetni. Egyetértettünk, hogy biztos előételt akart mondani. Befaltuk gyorsan, majd hozta a Juditét, Ádámét és az enyémet. Konklúzió: Peti kajája volt az előétel. Szóval itt jöttünk rá, hogy a képek nem adják vissza a méretet. megettük, rendeltünk még valami mártogatós cuccot, ami igazából elment egynek, de többet nem ennék belőle. Így néztek ki.
Ez az utolsó meg valami mentolos, ánizsos, zabos dolog. A végén hozta ki búcsúzóul. Megkérdeztük, hogy ezt enni kell-e, mert nem volt tiszta, hogy nem-e valami rituálé kellékei. Mondta, hogy igen és hogy hogyan szokták. Szerintem így mosnak fogat (10 percig köpködtem a zabot a számból).
Összefoglalva: Az ételek minőségével nem volt probléma, a mennyiségével viszont már annál inkább. Az ízvilág merőben más az általunk megszokottól, szóval ezek nem restek valóban hozni a hazai ízeiket. Ettől függetlenül viszont minden kaja elég hasonló ízvilágú volt. A legnagyobb problémánk pedig, hogy semmi extrát nem nyújtott, egyszerűen, felejthető. Ettünk ilyet is.
Mától aztán monoton napok jönnek. Futni vagy edzeni bár minden nap akarok, ezen túl 4 nap alatt meg kellene most tanulni portugálul, mert 3-án vizsgázom. Aztán 5-én, 14-én, 16-án, és folytatva a sort otthon 19-én, 23-án, 24-én, meg talán 20-án. Úgy látom már nem lennének annyian a helyemben:).
.
Utolsó kommentek