Azt el lehet felejteni, hogy 8-17-ig tart. Gyakorlatilag sokszor igen, de esetünkben kicsit másabb ez. Globális projekten dolgozni más tészta, mint csak úgy húzni az igát reggeltől estig unottan. Kegyetlen sok olyan dolog van, amikre nem is nagyon gondolna az ember.
Mióta idejöttem, többször volt olyan érzésem, hogy jó helyen vagyok egyáltalán? Persze nem rossz értelemben. A felettesem főnöke azt mondta mikor idejöttem, hogy pár hétig békén hagynak, olvasgassak, tanulgassak, szokjam a környezetet, de utána bedobnak a cápákkal teli mély vízbe ólommal a lábamon. Jelentem, a mély víz múlthét szerdán megvolt, most hét szerdán a cápákat is rám engedték, pénteken meg az ólom is rám került, mert elkezdtem csinálni azt, amiért idejöttem. Végül is eltelt egy hónap. Mondták, hogy eleve a cég sem egy egyszerű történet, nem, hogy még gyártóegységbe jönni, valamint projekt koordinátornak lenni, két személlyel akik "alattam" vannak. Nem megszokott dolgok ezek kezdőként. Valamelyik nap a bostoni globális vezetővel volt ismerkedős beszélgetésünk, aztán kérdezte, hogy milyen pozícióból jöttem ide? Másik nap mentem ebédelni egy kollégával, aki heti egyszer van csak nálunk és még nem beszéltünk. Feltette Ő is ezt a kérdést. Én meg válaszoltam, hogy még csak most kezdtem, de hirtelen :).
Globális projekten dolgozni érdekes dolog, főleg, ha Kínától Amerikáig kell tartani a kapcsolatot az emberekkel. Ez pedig azt jelenti, hogy az e-mailek nem reggeltől estig jönnek, hanem Kínában 7 óra pluszban vannak, így hajnal 1-2 körül beindulnak, Bostonban meg 6 óra mínuszban vannak, így éjfélig még simán írogatnak, de ugye akkor már Kína beindul a következő nappal. Jó mi? Nem nagyon van megállás. Velük mindig sakkozni kell, mert ha a határidő adott nap 18 óra, akkor Kínát már délben sürgetni kell. Ha ezt nem teszem, akkor mire észbe kapok, ők már rég alszanak,mert ott éjszaka van. Ezért is néz ki így az asztal a laptopomon, hogy nehogy elveszítsem a fonalat.
Shanghaitól, Indián át, Európán keresztül Bostonig ott a vekker. Vannak olyan konferenciahívások (heti kétszer), amikor mindenki ott van. Egyszer rosszul lett időzítve, aztán elkezdtek keresni valakit, hogy hol van már?? Aztán rájött valaki, hogy nála még reggel 6 van, úgyhogy ne nagyon várjuk. Bizonyos dolgok miatt egy bostoni fickót kellett keresnem, hogy megoldjunk ezt-azt. Délelőtt volt. Ha Ő 9-re be is megy dolgozni, az nálunk akkor is délután 3 óra :). Érdekes dolgok ezek, nekem tetszik. Van, hogy még azt sem tudom, akiről szó van, éppen férfi-e vagy nő? A legjobb meg, mikor még lövésem sincs bizonyos dolgokról, és a különböző régiós vezetők nekem, mint a projekt koordinátorának írnak, hogy akkor, hogy is kéne ezt meg azt, mert még ők sem tudják.
Utolsó kommentek