Végre valami értelmes dolog, s végre strand. Eddig mindig rossz idő volt hétvégén, úgyhogy nem bátorkodtunk kimenni a strandra, de be kellett látnom, hiába nincs messze, ott jobb az idő, mint itt a városban.
Pénteken kora délután indultunk el a Costa da Caparicha elnevezésű partszakaszra, ami Lisszabon alatt található. Nagyjából 40 perc után meg is érkeztünk a helyszínre, ahol lementünk a strandra kicsit hangolódni a környezetre, de előtte még megkínáltak (értsd: töltöttek pár kört) minket sangria-val, hogy testben és szellemben is könnyű legyen a hangolódás. A nagy melegben így mindenki széles vigyorral sétált lefele a partra.
Kis strandolás után jött az ürge, aki megpróbált az elkövetkezendő 3 óra hosszában szörföst faragni belőlünk. Mindenekelőtt leszögezném, hogy ez nem a windsurf, hanem a sima surf, tehát vitorla nélkül, csak deszka. Nem tudom magyarul hogy hívják. Mentünk felvenni a deszkákat, illetve a ruhát, mert itt a víz nem olyan meleg. Pontosabban fogalmazva kifejezetten hideg, de attól belementünk, itt megszokták már az emberek szerintem. Hosszú ideig viszont nem nagyon lehet benne tartózkodni, ha nincs nagyon meleg.
Elkezdődött az oktatás. Ahogy az lenni szokott, az elmélet megelőzte a gyakorlatot. Bemelegítés, futkorászás, aztán biztonsági eligazítás (cápa nincs, de azért előfordulhat egykét dolog a deszka miatt). Majd elmondta, hogy mi a lényeg, s ezek a következők: Megfelelő méretű deszka, aztán ráhasalva, mint a pingvinek, tekersz a vízbe befele. Lábaddal a deszka végét tartod, a kezeddel evezel. Bent megfordulsz a part felé nézel, és vársz. Vársz a hullámra, aztán mikor látsz egy megfelelőt, akkor 10 m-re tőle nagyjából elkezdesz evezni, ahogy még a pingvinek se tudnak. Miért? Mert így tudsz "felkapaszkodni" a hullámra. Ha nem teszed, akkor nagy hullám átmegy feletted / maga alá forgat, kisebb meg csak megemel és elmegy alattad. Szóval kell a lendület, aztán érzed, hogy gyorsulsz, mert akkor már a hullám is segít. Ha ezt érzed (nehéz nem érezni, mert olyan, mintha 100 kutya kergetne), akkor első lépésként felemeled a felsőtestedet a kezeddel a deszka közepére támaszkodtva, s húzod a hátsó lábad felfele kicsit, majd jóformán felugrasz és szörfölsz. Találtam egy videót, a kolléga be is mutatja:
Na most, ez így nagyon szép és jó, de a valóságban ez qrvára nem ilyen egyszerű. Kezdjük ott, hogy itt jó kis tanulóhullámok voltak, de jött egy két nagy is. Viszont nem volt mindig megfelelő, úgyhogy ott fetrengtünk a deszkákon bent, és vártuk, hogy jöjjön egy. Ha jött, akkor meg eleinte vagy sikerült elkapnunk, vagy nem (inkább nem). Ha elkaptad, akkor meg az, hogy felállj a deszkára, hát, hogy is mondjam, nao facíl (nem könnyű), csak hogy fitoktassam kicsit a portugál tudásomat.
Először csak úgy próbáltuk, hogy nem állunk fel, hanem csak a törzsünket emeltük fel és kitámasztottunk. Úgy ment viszonylag jól. De itt be is fejeztük tegnap (szombat), mert elfáradtunk rendesen. Ma viszont már szabadon ment mindenki. Felvettük a cuccokat, aztán csapattuk neki délután. Nagyobbak voltak már a hullámok is, ami nem mindig volt előny. Kettő-három annyira maga alá forgatott, hogy 10-15 métert vitt, aztán ott keveredtem ki a víz alól, s volt, hogy jött a következő. Sós víz folyt mindenhonnan, a deszka meg valahol körülöttem, mert az a lábamhoz van kötve, hogy el ne kószáljon, ha nem a tervek szerint mennek a dolgok. Ezek már majdnem kedvem szegték, de a végére sikerült! Nagyjából 10 métert siklottam. Másoknak volt több felállás, mint nekem, de ők nem tudtak utána menni, csak vagy 2 métert és kész. Én meg legalább mentem normálisan, hiába csak egyszer, de a tanár is pont látta és mutatta, hogy fasza volt. Szóval, nem lehetetlen, és lehet megyek majd John-nal valamikor.
Kicsit vissza még az időben. Szombaton sötétedéskor fejeztük be az első megmérettetést. Naplementét megnéztük, aztán körbeültünk nyújtani, meg meditálni a parton a homokban. Később vacsoráztunk, és buli volt még. Teljesen jó volt minden, kitettek magukért. Aztán irány a hostel, alvás, reggel vissza, és strand, röplabda, szörfözés. Aztán végeztünk, és jöttünk vissza.
Képekből ennyi van, de majd jelzem, ha feltettem a szervezők által készített fotókat is. Amúgy írtam néhány plusz sort az egyetemről írt bejegyzéshez az anyagiakról, érdemes belenézni.
Összefoglalva elégedett vagyok a hétvégével. A portugálokról, csak annyit, hogy szervezni azt nem tudnak, de ettől eltekintve minden szinten felüli volt, ahhoz képest, hogy mennyit fizettünk az egészért. Itt van például egy kép a hostel-ről, ami magáért beszél, s egy hostel-hez képest nagyon durva.
A német srácoktól kérdeztem, hogy ők hogy bírják ezt a sok késést, csúszást, szervezetlenséget, amihez ráadásul maximális nyugodtság társul? Hát.. nehezen. Az, hogy itt sorba kell állniuk a bevásárlásnál, a metrók, a minden, ez nehezen emészthető nekik. A német ugye az a fajta, amelyik precíz, pontos és ami itt van, az valahogy nagyon nem ez, de majd írok egyszer erről is részletesebben, hogy mik a tapasztalatok, mert gyűlnek már a történetek:).
Utolsó kommentek