My Adventures

Tudom, lezártam a Amerikás részt, de láttam a minap egy videót, amin nagyokat nevettem, igaz közben fogtam is a fejem, hogy mennyire nem tudnak vezetni egyesek. Ez a videó igencsak jól bemutatja, hogy relatíve mennyire gyors és instabil járművek ezek. Ugyanakkor viszont igaz rájuk, hogy elég strapabírók. Mivel én borzalmasan sokat vezettem ezeket (meg amúgy sem tartom magam rossz sofőrnek) elég jól kiismertem őket, s volt, hogy eléggé rongyoltunk velük lefele a bőven sok%-os lejtőkön, de azzal amelyik meg volt piszkálva, még felfele is. Ugyanakkor, a nagy számok törvénye alapján következik ebből az is, hogy mindenkit utolér a baj, vagy ami megtörténhet, az meg is történik. Az instabilitását bizonyítva, volt egy olyan mikor nagyjából 200kg-nyi fémdobozos üdítővel a megszokott módon akartam lemenni a lejtőn. A közepénél elkezdett szlalomozni magától a szerkezet, és éreztem, hogy itt nincs befolyásom, ezért ha akkor nem fékezek vissza óvatosan, akkor a nem kis értékű rakománynak annyi, mi meg valahol a fák között kötünk ki. Lefőttünk. Az instabilitása, valamint, hogy a vezetését meg kell szokni abból adódik egyébként, hogy farnehéz, mivel a motorja hátul van (főleg, ha még pakolunk is rá), illetve csak a hátsó kerék fékezhető. Ez mind látható is a videón. Bandinak is volt valami, de nem ugrik be, hogy mi. Nekem az, hogy métereket két keréken megyünk, mert felemelkedett az egyik oldal, már megszokott volt. Ez már szinte a rendeltetésszerű használat része volt. Mózessel viszont, mikor felborultunk (valójában eldőlésről beszélhetünk), egy balul sikerült manőver okozta a rosszul elsült tolatást, mely a videóban is megtalálható 0:45-nél, igaz a mi esetünkhöz képest lassított felvételnek tűnik.

Ahogy múltkor említettem, lesz itt még mit nézni, úgyhogy jöjjön a következő felvonás. Derüljön tehát fény egy picit a sulira, egy picit a Tavirás kirándulásra (amin bár két héttel később, de mi is voltunk Benedekkel), az olcsó bulikra és boltokra. Ahogy Peti mondaná, a 16 éven aluliak intézzék el folyóügyeiket ez alatt a pár perc alatt, s lehet is indítani a videót.

Na jó, ez talán nem annyira bullshit, mármint sem a gyerek, sem pedig a szám, mint Fluor, meg a Mizu. Azon túl, hogy megmutassam az itteni slágert, a bejegyzéssel nem az a célom, hogy a számot, vagy annak előadóját ajnározzam, csak feltűnt a klip-ben valami. 

Mióta itt vagyok, többen érdeklődtek az itteni lányok iránt, hogy milyenek. A helyzet az, hogy nem miattuk jöttem ide, s ha majd megyek haza azt fogom mondani, hogy nem is miattuk voltam itt:). Hááát, nekem nem tetszenek... Teljesen másak, mint a mieink. Nem azt mondom, hogy nincs egy-kettő aki jól néz ki, de ebben az esetben meg szarul öltözik. Na de ezt úgy értem, hogy tényleg szarul. Vannak meredek dolgok, de lehet, hogy csak nekünk, mert más nép, más szokások, más ízlés. Nagyjából egyetértünk a magyar kollégákkal, még ha talán én jobban nyomatékosítom is a véleményem.  

De miért öltöznek rosszul? Van például, az általunk, magyarok által csak túracipősödésnek nevezett jelenség, mellyel nem csak mi, de még az amerikai lakótársam sem tud napirendre térni, pedig ő itt van már egy kicsit több ideje. Nem tudni miért, de ezek itt élnek halnak a túracipőkért, amik valahogy így néznek ki.

Legyen az alacsony, vagy magas szárú, szürke vagy barna, tökmindegy, szinte már presztízskérdés, hogy van-e valakinek,  vagy sem. Azt mondom, hogy ennek okát nem értjük, nincs is vele baj. De, mikor már imádatuk odáig fajul, hogy meglátsz egy lányt, derékig megnézed, csinosan, jól fel van öltözve, látszik, hogy ad magára, aztán meg lenézel, és egy ilyen cipő van rajta, ami totál nem illik a képbe, az már gáz. 

Vissza a videoklipre, hogy mi szúrt szemet. Gondolom nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, hogy a klipben szereplő közönség. Azok a lányok tuti importáltak vagy ha itt élnek, elég jól elrejtették őket, mert én még nagyon kevés ilyet láttam. Meg, ha már itt tartunk, az énekes is annyira néz ki portugálnak, mint én:). Mert ugye a szőke portugál olyan, mint a száguldó Trabant, inkonzisztens. 

...hogy ez a "rövidke" kiruccanásunk necces lesz itt. 10 napot bevállalni ami közben másfél napot leszünk itt, erős. Emlékszem, mikor foglaltuk a második útra a dolgokat, Peti félőn szólt, de én csak oltottam, hogy jó lesz az... Lesz is, csak milyen áron?:)
Most indul két új tárgyam a második negyedévben, amelyikből hirtelen felindulásból péntekről hétfőre rakták az egyik órát. Az, hogy így hétfőn 8-20-ig vagyok suliban, nem gond, de most az a necces, hogy két hétfőn nem leszünk itt, s ez viszont már gáz. Maradhatott volna pénteken, mert abból legalább csak egyet hagynék ki. Ez a két hét "pihi" még ha vizsgákkal volt tarkítva, akkor is jól jött. Többek között azért is, mert lehetőségem volt majdnem utolérni magam a portugál tudásom tekintetében. Eddig ugyanis el voltam maradva rendesen, mivel nem volt időm igazán leülni mellé. Ezen túl még az is közrejátszik a lemaradásomban, hogy az intenzív kurzus után haladó csoportba kerültem (többi időpont nem volt jó), s olaszokkal, franciákkal vagy olyan arcokkal vagyok együtt, akik fél évig már tanulták a nyelvet. Na most, ezeknek a nációknak eleve könnyebb a portugál nyelv elsajátítása, mint egy magyarnak. A magyar semmire se hasonlít. Szerencsére angolul tanuljuk, így jóval könnyebb. Na de, ma még szerintem a tanár is meglepődött, mert bizony ott voltam a szeren, s bebizonyítottam, hogy a magyar is tud valamit. Szerencsémre amúgy van egy fél kanadai fél portugál csaj a csoportban, aki elég segítőkész, és látta még az elején, hogy nálam bajok lesznek. Ő igazából angol anyanyelvű, s néha gondolkozva, de folyamatosan beszél portugálul. Miért van akkor itt? Hivatalosan azt mondja, hogy a nyelvtanja nem túl jó, ami még talán igaz is, nem hivatalosan meg, hogy kell neki a kredit, mert Ő itt végzi az egyetemet. Szóval neki jóval lazábbak az órák, így ráér engem pesztrálni sokszor, ha nem értek valamit.

Most viszont hol tartunk, amiért nem az utazáson jár még az eszem?

Hétvégén meg kell csináljak egy iparági/piaci elemzést, majd keddig összerakni a csoporttal és csütörtökön prezentálni. A hétfői első órára át kell gondolni egy esettanulmányt, mert a tanár e-mailben üdvözölte a tárgyát felvevő kollégákat, s ha már így, akkor csatolt egy esettanulmányt is a levélhez, hogy azt nézzük már meg első alkalomra. Olyan jó fejek ezek:). Közben otthonról is próbálnak ostorozni, mert csütörtökre 23:55-ig van egy beadandó, illetve Lukács közben kitalálta, hogy legyen neki is, de ő bőkezűbb volt, nála pontban éjfél a határidő:). Ez utóbbival még lehet jól is járok, mert alapjáraton következő hét keddre kellene csinálni amikorra pedig lehetetlen, mert elutazunk. Ha a csütörtökön túl leszek, szabad a pálya, lehet az utazásra gondolni. 

Magyarul, ez a bő egy hét tartalmasan és gyorsan el fog telni, aztán irány Madeira, Madrid, Marrakech. Azon gondolkodtam ma, hogy most hétvégén lesz két hónapja, hogy itt vagyok, s lassan 5 hónapja, hogy vagy itt, vagy ott, de nem otthon hajtom álomra a fejem. De telik az idő... A helyzet az, hogy az utazásból ha visszatérünk, nov. 23-a lesz, miután éppen több, mint 3 héttel megyek is haza. Igen, ha nem mondtam volna, akkor most megemlítem, hogy december 17-én, igaz csak 12 napra, de "otthon" leszek. Az otthon mondjuk elég tágan értelmezhető erre a 12 napra, mert már van néhány programom. Délben száll le a gép, aztán már akkor egyből unokaöcsém szülinapi ebédje lesz, két vizsga Pesten, karácsony Miskolcon... Még valamit esetleg?:) Dec. 29-én jövök vissza, azt megelőzendő, hogy a szilvesztert egy még további helyen töltsem, mondjuk Debrecenben. Na jó, ez csak vicc, más okai vannak, vizsgázni kell, de az is biztos, hogy szilveszterkor sem voltam még külföldön, úgyhogy itt az ideje.

Életem első BL meccse. Ami azt illeti, ha jól emlékszem tavaly a Loki játszott pont a Basel-el BL selejtezőt és volt is róla szó, hogy kimegyek, végül mégsem voltam ott. Szerintem nem árulok zsákbamacskát, ha azt mondom, nem vagyok oda nagyon a fociért. Ellenszenv nincs, de valahogy hidegen hagy, viszont a nagyobb meccsek azért érdekelnek. Bevallom férfiasan, élőben én néhány újvárosi és debreceni meccsen kívül még nem láttam mást. Mikor érkeztem ide, természetes volt, hogy valamilyen mérkőzésre ki kell látogatni a félév folyamán. Pont az elsők között játszott a Benfica itthon a Manchester-rel, úgyhogy mire észbe kaptam (mert ugye, mindenen járt az agyam Amerikában csak ezen nem), már elég drágák voltak a jegyek. Lássuk, kik vannak még a csoportban.. Valami román csapat, azt talán kihagynám, de van ott még a Basel. Természetesen utóbbira szereztünk jegyet, de nem kizárt még, hogy egy hazai csatára, a Benfica - Sporting meccsre is kilátogatunk a hónap végén.

Miért más itt egy meccs? Nyilván nem egy kis múltú csapatról van szó, meg alapjában véve a portugál foci magyar gyereknek csak nem egy hazai elsőosztály. Meg ugye, itt van kultúrája a focinak, mi meg otthon csak szeretnénk, ha lenne. Van azonban még egy nagyon fontos dolog, ami az egész hangulatához rengeteget hozzátesz. Ez pedig nem más, mint a stadion. A Benfica stadionja az Estadio da Luz, avagy a Fény Stadionja. Jöjjön néhány kép és egy rövid videó róla.

Ha már a hangulatról beszéltem, akkor mutatok róla egy videót. Ez most készült szeptember közepén a Benfica - Manchester meccsen, amikor is (elvileg) teltház volt.

A stadion hivatalos adatok szerint 64.000 férőhelyes, ami azt jelenti, hogy szülővárosom teljes lakossága több, mint háromszor beférne. Azért ez elég kemény, de az meg még keményebb, hogy az előző stadion 120.000 férőhelyes volt. Azt az ezredforduló környékén lebontották, mivel közel 50 éves volt már, s a 2004-es EB-re építették a jelenlegit.

A csapatnak egyébként van magyar vonatkozása, nem is akármilyen. Erre talán kapásból rávágják sokan a Fehér Miklós nevet, aki viszont nem, annak a név hallatán mindenképpen eszébe jut a már lassan 8 éve történt tragédia. Tragédia volt ez nekünk magyaroknak, s a Benficának is, hogy mindenki elvesztett egy nagyszerű focistát, mikor 2004. január 25-én Miklós váratlanul összeesett a pályán, s nem tudták megmenteni az életét. A csapat azóta bevonta a 29-es mezt, azt már senki nem viselheti a klubnál. Ezen túl pedig egy szobor található a stadionban róla, illetve egy vitrinben van a meze, amit utoljára viselt. Ezek az alábbi képeken láthatók, sajnos én személyesen nem láttam (még).

Aki pedig elfelejtette volna, annak itt egy videó, hogy felidézze a történteket. Érdemes megfigyelni 2:32-nél a fickó kezén a sast, erről még szó lesz mindjárt.

Na, most már térjünk a tárgyra. Vettünk fasza Benfica sálat, hogy hitelesebb legyen az egész élmény, meg a végén még lehet a funkcióját is be kell, hogy töltse, mert kicsit lehűlt az idő és a szél is fúj. Ha meg mennénk a Sporting elleni meccsre (helyi nagy ellenfél, ráadásul itteni csapat az is) ki kell találjunk valamit, nehogy úgy járjunk, mint Torrente, mikor az Atletico-s sálját a csatornába kellett dugnia a Real Madrid szurkolók elől:).

A poén az egészben az, hogy megbeszéltük a srácokkal, majd a metrómegállóban találkozunk. Én odaértem időre, aztán vártam. Már feltűnt amúgy, hogy miért nem kell használnom a metrónál a kilépőkapun a kártyámat. Aztán jöttek rendőrök minden irányból és elkezdtek intézkedni, az embereket elterelték, illetve sorfalat álltak lent az aluljáróban. Aztán megállt a következő metró és hangos szurkolás törte meg a csendet. Megjöttek a Basel szurkolók. Külön metróval, rendőri kísérettel. Én meg pont lekameráztam őket, de annyit nem ér meg, hogy most egyből fel is töltsem a videót. Egyébként semmilyen rendbontás nem volt, teljesen kulturáltan viselkedett mindenki.

Az előbb említettem a videónál a sast, mely a csapat szimbóluma. Minden meccs előtt elengednek egyet, egy egész komolyat, aminek fehér a feje meg minden, és repked ott össze vissza, majd leszáll a gazdája kezére és kiviszi. Sajnos ezt nem sikerült megörökítenem, majd legközelebb talán. Akit viszont érdekel, itt van róla egy videó.

Na most, amikor bementünk a stadionba, első gondolatom az volt, hogy ez de qrva nagy, aztán a második meg, hogy tök jól lehet itt látni mindent. Az volt ugyanis a félelmem, hogy messze lesz majd nagyon a játék tőlünk és nem látok sokat. Ilyen látvány fogadott érkezéskor.

Sálunk ugye volt, illetve a főszponzor sörét, a Sagres-t ittuk, szóval komolyan vettük itt a dolgokat. A meccs sajnos döntetlennel zárult, annak ellenére, hogy 5 perc alatt egy kifejezetten szép góllal megszereztük (csak nagyképűen:D) a vezetést, de a végét elszartuk, a 64. perc körül kiegyenlítettek, aztán vége volt a meccsnek. Igazából mi is ezt akartuk, hogy izgalmasabb legyen a meccs, de a terv a végére nem az volt, hogy nem változik az eredmény, hanem, hogy majd jól megsózzák őket, amikor az orrunk előtti kapura lövik a Basel-nek a gólokat. Na mindegy, ez ennyi volt, mindenesetre egy élmény. Így nézett ki a magyar ultra:).

Lisszabontól nem messze nyugatra található a Cabo da Roca nevezetű hely, mely egyébként "Európa vége". Ez a legnyugatibb pontja a kontinensnek (a szigetek nem számítanak bele). Hogy mindezt megfoghatóbbá tegyem, beteszem még egyszer a Lisszabonos bejegyzésnél bemutatott térképeket. A második képen Lisszabon mellett ki is van írva a neve, ez van a legnyugatabbra.

Hétfőn ide látogattunk el hárman magyarok. A hely egy magas sziklás rész, ahol körülbelül 100 méterrel az óceán felett lehet szemlélni a tájat. Egy világítótorony, kilátópontok és egy szoborszerűség arról, hogy hol is vagyunk éppen. Ennyi, nem több ami itt található. Erről sokat írni nem is lehet, ezért inkább a képeket osztom meg. 

Először is, örömmel jelentem, hogy a zsiráfsegg 21. századi felhasználási módjával kapcsolatos kérdéseink tovaszálltak. Megtudtuk, hogy mi a termék rendeltetésszerű használata. Aki nem emlékezne, az tekintse meg még egyszer a talány megfejtése érdekében íródott bejegyzést.

Visszamentünk ismételten, s a helyzet az, hogy megint megnéztük, szemeztünk vele, felhúztam a kezemre, próbáltam a fejemre is, de csak nem ment. Megint idegesek lettünk, hogy ez nem igaz, ilyen nincs. Mivel (megtévesztően) egy esernyőket tartó vas szerkezet tetejére voltak ezek felaggatva, így asszociáltunk az esernyőre is, valamint két megfejtő jelölt is gyanakodott rá. Gondoltuk, megnézzük. Én megpróbáltam, ráhúztam egy pingvint alulról, felülről, de semmi értelme nem volt. Arról nem is beszélve, hogy egy pingvin mutat is valahogy az esernyőn, még ha nincs is értelme, de egy zsiráfseggről még ez sem mondható el.
Egyetlen egy felirat volt a címkéjén, mégpedig az, hogy: HEADCOVER, ami "fejtakaró", vagy "fejfedő" vagy valami ilyen magyar jelentéssel bír. Ezután körbenéztünk, hogy mi a fenének lehet feje. Igazából jött az ötlet, de elég jól körbe kellett nézni, hogy lássuk, egy méterrel mögöttünk golfütők vannak. Na, ezek a vackok a golfütők alsó részének a... nem tudom minek nevezzem mijei. Lényeg, hogy ebbe kell belehúzni. Az, hogy kell, mondjuk erős, mert én még ilyet akkor sem láttam, meg nem néz ki jól, akárhogy is. Interneten találtam azért bizonyítékot is, így, hogy már tudtam mit kell keresni. Remélem most már mindenki jól fog aludni éjszakánként.

Újabb kérdés

A zsiráfsegg sok mindenkinek felkeltette az érdeklődését, ezért most egy új, kicsit másfajta kérdés megválaszolásában kérném a segítségeteket. A feladat egyszerű. Először is nézzétek meg az itt látható képet, mely az egyik lisszaboni metrómegállót ábrázolja.

Ha megnézted a képet, akkor csupán annyit kellene tenned, hogy válaszolsz az alább látható kérdésre, majd a "submit" gombra kattintasz. 
Nem kell megijedni a kérdéstől, nem is kell túlgondolni, egy maximum 5-10 másodperc alatt eldönthető kérdésről van szó. Csupán arra vagyok kíváncsi, ha valaki odaképzeli magát a metró megállójába, akkor mit gondol, természetesen arról a metróról, amelyikre a fénykép készítésének oldalán fel lehet szállni.

Tök véletlen jött ez így ki, de ezzel az M, mint Madeirával indított trip két másik M-essel fog folytatódni, amire már céloztam. Az egész úgy kezdődött, hogy én még szerettem volna elmenni valahova egy hétvégére például, valami nagyobb helyre, ha már itt vagyok. A legesélyesebb Madrid volt, de nézegettem én még Marokkót is az az igazság. A helyzet az, hogy Madridba indít fapados társaság járatokat, de Marokkóba nem, mert oda csak Portóból megy. Aztán jött az ötlete a srácoknak, hogy mi lenne, ha elmennénk Madridba, s onnan Marokkóba, mert oda Madridból is indul fapados. Az ötlet tetszett, főleg, hogy valami ismerősüknél meg is tudunk szállni, így barátibb a dolog. Szóval Madeira, Madrid, Marrakesh. Négyen megyünk. A videóblogból a srácok, illetve nekik a nyelvi kurzusról egy olasz ismerősük, Alessandro. 

Bátrak vagyunk, mert (nov. 13.) vasárnap kora reggel elmegyünk Madeirára, kedden késő este visszaérünk, és csütörtökön késő este meg már megyünk Madridba, aztán vasárnap délután Marrakesh-be, s végül szerdán vissza "haza". Kíváncsi leszek a suliban mi lesz ez idő alatt... de arra meg még kíváncsibb, hogy mi a helyzet Marrakesh-ben, szóval az egyetem megvár, tehetnek egy szívességet...

Néhány szót szeretnék ejteni a két célállomásról, még ha Madridot nem is fejtem ki annyira, mivel szerintem az kevésbé szorul magyarázatra, mint Marrakesh. 

MADRID

Spanyolország fővárosa, valamivel több, mint 3 millió lakossal. Részletes terveink még nincsenek, itt előzetes kijelentésekbe nem bocsátkozok, lesz úgyis mit megnézni. Látnivalók mindenhol vannak, főleg egy ilyen nagy városban. Mivel lesz ismerős is, így valamivel előnyösebb helyzetben leszünk azt illetően, hogy mit és hogy nézzünk meg. Pénteken és szombaton végig itt leszünk, aztán vasárnap délután továbbállunk. 

MARRAKESH

Nem árulok el nagy titkot, ha azt mondom, valahogy ehhez a városhoz több reményt fűzök (egyelőre), mint Madridhoz. Talán, mert kicsit más. Ez már Afrika, még ha csak a széle, akkor is. Nem sátorban fogunk lakni, félreértés ne essék, normális város. Na de jöjjön megint a földrajzóra inkább, aztán csak apránként tovább. Először is Marokkó, aztán pedig Marrakesh, nagyjából középen.

Marokkó a legnyugatibb arab ország. Ebből kifolyólag hivatalos nyelve az arab, míg lakóit tekintve 75%-ban berberek, 15%-ban arabok lakják, a maradék pedig egyéb. Pénzneme a marokkói Dirham, váltani csak náluk lehet, máshol nem nagyon jegyzik. Fővárosa Rabat.
Marrakesh a második legnagyobb város, egymillió lakossal. Itt található Marokkó legnagyobb piaca (akkorát fogunk alkudni...), mely egyben (egyes források szerint) egész Afrika legforgalmasabb tere is.

A városnak van egy modernebb része, illetve egy óvárosi szeglete. Az óvárosi tele sikátorokkal, ahol jellemzően árusok mindenfele. Legtöbb fűszereket, teát és szőnyeget árul. 

A kulturáltabb környékek pedig valahogy így néznek ki.

Illetve néhány kép a környékről. Hiába ez még nem az a tipikus sivatagos, azért tevék már vannak.

Így néz ki tehát képeken, illetve itt van a végére egy videó is. Kíváncsian várjuk, milyen élőben.

Gondolom, nem kell bemutatnom a videót, ahonnan a címet idéztem, de van itt néhány dolog az egyetemen, melyet meg kell osszak a közönséggel, "mert már nem bííírom":). Na ez persze vicc, de érdekesek lehetnek az alább leírtak. Ma ugye megint vizsgáztam. Marketing management. Mondhatni, "the same shit as last week", ami a vizsgát illeti, mert, mint mondtam az órákkal nem volt bajom. Itt még az oktatónak a humorát is kifejezetten bírtuk. Egy 30-35 közötti ukrán faszi, Kyryl Lakishyk a neve, szokatlanul sok Y-nal, mellyel porig alázza a ma trendi cycababás neveket is. 
Mi keltett gyanút? Ahogy mondtam ugye, az, hogy a vizsga két és fél órás lesz, igaz kihangsúlyozta, hogy két óra elég rá, csak szeret többet adni. Oké, de két óra akkor is mi?? Aztán a másik, hogy hozzunk számológépet.

Marketing vizsga + számológép = WTF??

Főleg, hogy nem számoltunk semmit, csak a beadandóknál. Oké, ez már nem az a szint, meg itt mindegy milyen órán van az ember, tudni kell mindent, de akkor is. Az utolsó pedig, hogy egy A4-es lapot be lehetett vinni, amire bármit írhatunk. Ennek a naivja még örül először, de ezzel csak az a baj, ha ilyet lehet, akkor rohadtul nem olyan lesz a vizsga, ahol erre szükséged lesz. Így is lett. Jöjjön hát, A Vizsga:

Beültünk. Életem első vizsgája, ahol 6 szék maradt ki két ember között. Megkezdődött a vizsga. Beállítva az időzítő a kivetítőre, két és fél óráról visszaszámlál. Ez már bevett szokás itt. Aztán a felügyelő tanárok jönnek sorba a terem "alaprajzával" amin a padokba bele kell írni a nevet és diákszámot. Na, de ez még mind nem elég, mert ha úgy gondoltad volna, mást küldesz be magad helyett, arra a tanár kiagyalt valamit. Körbement, és nagyjából 10-es csoportokról fotót csinált. Pár pillanatra megálltál, felnéztél, egy mosoly, csíííz, aztán folytathatod. Az kemény. Egy másik magyar srác mondta, hogy ezt a perverzióját egy másik órán is bemutatta, csak ott a jelenlétet ellenőrizte. Pontban 8kor jött egy "snapshot", aztán aki ott mosolygott, az jelen volt, aki nem az nem. Nem szarakodott névsorírással. Laza nem?:) A helyzet az, hogy itt a tanárok egy, maximum két tárgyat oktatnak többnyire, és azt is csak 1-2 sávban, szóval van idejük szórakozni ilyenekkel. 
A vizsgán az A4-es lap semmit nem ért, de a tanár bekérte, hogy lássa, mit gondoltunk, mi lesz benne a vizsgában. A számológép viszont hasznosnak bizonyult. Belerakott egy olyan feladatot az összes pontszám 20%-áért, ami egy közgazdaságtan vizsgán nem lep meg, de itt igen. A feladat nem volt nehéz, és simán ment, sőt, a legkönnyebben, csak, hát akkor is. 
Eltelt két óra. Néztem, hogy állok, és be kellett látnom, hogy nem valami fényesen. 10 perccel a vége előtt a tanár körbenézett, ráncolta a homlokát, s érzékelte, valami nem stimmel. Azt mondta, hogy mivel 2 óra 20 percnél tartunk, és még csak két személy hagyta el a termet, rátesz 20 percet. Igazából szükség volt ebből 15-re, szóval jól jött, de már minden bajunk volt. Majdnem három óra.. Mint egy nyelvvizsga. Szükség van erre? Simán elég lett volna a háromnegyede is. Oldalakat írtam (fölöslegesen hülyeségeket nem szoktam), úgyhogy ha erre nem kapok normális jegyet, akkor semmire.
Apropó oldalak. Azt hallottam még, hogy volt egy tárgyból beadandós vizsgája az egyik ismerősnek. Pénteken adták ki a feladatot és vasárnap kellett leadni. Az egyik delikvens két nap leforgása alatt 68 (hatvannyolc) oldalas munkát adott le. Én azon nyomban a sürgősségire vinném, mert kizárt, hogy ilyen diagnózissal megéli a holnapot, vagy minden rendben zajlik odabent. Ez beteg..
De ha még ez sem lenne elég, akkor jöjjön Ádám és Peti tapasztalata a vállalatértékelés vizsgáról. 2 órás vizsga, 18 oldalas esettanulmány. 15 perc után szól a tanár, hogy most indul a 2 óra, mert már biztos átolvasták, illetve közben még kiosztott egy lapot 4 kifejtős kérdéssel. Hát mi folyik itt a Católica-án?

Ez a bejegyzés most nem rólam fog szólni, hanem két másik magyar srácról. Ádám és Peti egy másik vonalat választott a blog-oláshoz, mégpedig a videoblog-ot, melyet, miután a "kilövési engedélyt" megadták, most közzéteszek itt. Ennek a blogolásnak is megvan a maga varázsa, s ugyanakkor ez is időigényes, de itt más lehetőségek is nyílnak az enyémen túl. Egyébként Ők is itt vannak most, egy helyről jöttünk, s egy helyen tanulunk itt is.
Annak, hogy miért mutatom meg, két oka van. Az egyik, hogy szerintem nagyon jól sikerült eddig amit csináltak (az első felvonás sejteti, hogy van, illetve lesz még), rengeteget röhögtem rajtuk, szóval hajrá. Másrészről, ez talán jobban bemutat, vagy máshogy mutat be egy-két dolgot arról, hogy hol is vagyunk, mit is csinálunk mi itt, s az általuk elmondottakkal én is egyetértek:). Az se kizárt, hogy majd egyszer én is megjelenek valamelyikben. Szóval nincs más hátra, mint előre, kiskorúak kifele, és lehet indítani a videót!