My Adventures

Vagy ahogy tetszik, lényeg, hogy itt vagyok már 3,5 hete (hogy repül az idő...) de még nem nagyon írtam a városról úgy általánosságban. Ezért most ez fog következni. Szinte kizárólag a Wikipedia-ra fogok hivatkozni, úgyhogy azon felül semmi több nem várható. Aki úgy érzi régen volt már a földrajzóra, annak itt egy kis bemelegítés, aki nem, annak belátására bízom, hogy átugorja-e az első két képet.

Amint az látható is, Lisszabon Európa szárazföldi területének legnyugatibb fővárosa. Ahogy így elnézem, a legdélebbi címet minden bizonnyal Athén birtokolja, de majdnem az is itt díszeleg. Lent vagyunk, ez érződik is, kicsit másabb az időjárás.

Éghajlat

"A város klímája mediterrán. Lisszabon az egyik legmelegebb európai főváros. A tavaszi és a nyári hónapok általában naposak és a maximum hőmérséklet júliusban és augusztusban körülbelül 30 °C és a legalacsonyabb hőmérséklet 15 és 20 °C között váltakozik. Az ősz és a tél tipikusan esős és szeles néhány napfényes nappal; a hőmérséklet általában a téli hónapokban 5 °C, de gyakran marad a 10 °C körül. Átlagosan évi 3300 napos óra, valamint 100 esős nap van Lisszabonban, melynek klímáját erősen befolyásolja a Golf-áramlat."

Népesség:

"A Lisszabon városban élő lakosok száma 489 562 fő, míg a főváros vonzáskörzetének 2865 km² területén közel 2,8 millió ember él, az ország lakosságának 27,7%-a. A Lisszaboni régió Portugália leggazdagabb térsége, az egy főre jutó éves bruttó hazai terméke (GDP) az Európai unió átlagánál is jelentősen magasabb, az ország bruttó hazai termékének 37%-át termeli. Lisszabon az ország politikai központja, itt található a kormány székhelye és a köztársaság elnökének rezidenciája is."

S amit meglepődéssel olvasok, hogy itt található két európai uniós hivatalnak is a székhelye, ezek pedig a következők: Kábítószer és Kábítószer-függőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA) és az Európai Tengerészet Biztonsági Hivatala. 
Ami nekem szemet szúrt, az az első. Hogy miért? Lehet, hogy megfigyelik, mert van mit, de tenni nem tesznek, vagy ez itt eltűrt kategória? Mikor először voltam a Baiiro-Alto nevű környéken, ahol az a nagyon sok ember van, 10 perc alatt akartak eladni nekem kokaint, meg hasis-t. Múlthét szombaton, délután fél kettőkor egy forgalmasabb helyen is bepróbálkozott még egy arc. Azért az laza.
Többször mondtam már a blogban ezt, hogy "azért az laza", s egy toplistát is tervezem felállítani, amin ez simán az első 5-be kerülhet a jelenlegi versenyzőket szemlélve.

Ha már Bairro-Alto-nál tartunk, néhány szót arról is érdemes ejteni.

Bairro-Alto

"A Bairro Alto vagy Felsőváros szomszédos a Baixá-val. Szűk, kockakővel borított utcáin főleg lakóházak állnak jellegzetes kőkeretes ablakaikkal, francia-erkélyeikkel és díszes öntöttvas korlátaikkal. A földszintjükön hagyományos kiskereskedések, boltok nyílnak. A 80-as évektől kezdve vált a lisszaboni éjszakai élet legismertebb negyedévé számtalan éttermével, bárjával. Kedvelt találkozóhelye Lisszabon fiataljainak, szórakozóhelyei és utcái az éjszakai órákban turisták valamint helyi lakosok tömegeivel telik meg."

Hidak

Található még itt két híd is. Mindkettő érdekes valamilyen oknál fogva. Az egyik a Vasco da Gama híd, mely Európa leghosszabb hídja, a maga 17,2 km-es hosszával. Igaz nagy része, csak cölöpökön van a vízen, de akkor se mondható rövidnek.

A másik pedig a Golden Gate replica híd. Ha már nem tudtam elmenni nyáron San Francisco-ba, legalább ez kölcsönöz egy kis hangulatot, mert ugyanúgy néz ki. Ez sem kicsi egyébként.

Lássuk csak, mi van még. A közlekedés. Hmmm, na most, azt hiszem ez megér majd egy külön bejegyzést, szóval ezt kicsit napoljuk:). 

Sport

"Lisszabon legnépszerűbb sportja a labdarúgás. A legkiemelkedőbb labdarúgó klubok az SL Benfica "Sport Lisboa e Benfica (SLB)" és a Sporting CP "Sporting Clube de Portugal (SCP)" amelyeket röviden "Benficá"-nak és "Sporting"-nak neveznek. A két csapat a legrangosabb hazai és nemzetközi tornákon játszik:

• A Benfica, amelynek pályája a 65 000 férőhelyes Luz stadion ("Estádio da Luz") már kétszer nyerte meg az UEFA Bajnokok Ligáját, a legnevesebb európai csapatok címét és szerepel a bajnokok ligájában is ahol eddig hét alkalommal jutott a döntőbe. Leghíresebb játékosaik Eusébio, Rui Costa, Nuno Gomes és Simao Sabrosa.

• A Sportingnak az 51 000 férőhelyes José Alvalade stadion ("Estádio José Alvalade") a hazai pályája. Európa kupa nyertes és UEFA kupa döntős csapat. Leghíresebb labdarúgóik Luis Figo és Cristiano Ronaldo mindketten Aranylabda és "Az év játékosa" díjak kitüntetettjei."

Szóval ezek nem kis stadionok, az az igazság. A Sporting-ét suliba menet látom mindig, a Benfica-é meg két metrómegállóval van lejjebb a sulitól. Nyilván nem szeretnék hazamenni úgy, hogy ne menjek el valamilyen meccsre, úgyhogy a Benfica - Basal BL meccsre éppen még nincs megvéve a jegy, de menni fogunk az biztos. Ami még esélyes, az egy Benfica - Sporting.

A Fado.

"Lisszabon hagyományos zenéje a fado, egy melankólikus zenei műfaj ahol az énekest (portugálul "fadistá"-t) spanyol gitáron és a tizenkét húros portugál gitáron kísérik. Egy népszerű magyarázat szerint a műfaj mór eredetű. A mórok Lisszabon keresztény visszahódítása után is jelentős számban maradtak a főváros "Mourariá"-nak (azaz mór negyednek) nevezett kerületében és a fadó-ra is jellemző szomorúságot, vágyódást énekeik örökítették meg.

A legtöbb fado-ház élő zenés éttermekben található az "Alfama" nevű negyedben. Lisszabon legjobb fado-házai azok, amelyeket a fadisták maguk tartanak fenn. Itt inkább hallható eredeti fado, mint a nagyobb, turistáknak berendezett házakban. Fado vadio (vándorfado) előadásokkal találkozhatunk kisebb éttermekben és kocsmákban. A kevésbé színvonalas, ám népszerű eseményen a zenei kíséretre a közönség soraiból lép fel egy vendég egy fado előadására."

Végül pedig még néhány kép...

Mostanában, mintha kevesebbet írnék. A helyzet az, hogy van mit, mert legalább 5 bejegyzés van a fejemben, de időm az nem nagyon van sajnos. Vannak néhányan akik rossz eredményre jutnak a következő egyenletből:

Erasmus + ?????? = nincs időm   /- Erasmus

?????? = sokat bulizok

Rossz megoldás:S

Na hát sajnos ez nincs így. Nem azért, mert bulizni akarok minden nap, inkább, hogy legyen időm több, értelmesebb dolgot is csinálni. Az, hogy hétvégén elmentem szörfözni szép és jó, de onnantól kezdve, hogy hazajöttem, nem volt normális 1-2 órám amikor csinálhattam volna bármit is. Már akkor este prezentációt csináltam, hétfőn csoportmunka az egyik tárgyból, meg órák. Kedden csoportmunka egész délután egy tárgyból, utána másikból estig. Esténként meg ezeknek az egyéni részét kéne csinálni. Ezek mellé meg bejön még két otthoni beadandó. Egy keddre, egy meg csütörtökre, szóval utóbbit még ma este csinálom. Holnap már szerencsére nyugodt napom lesz előreláthatólag. Hétvégén meg megint nem leszek itthon, úgyhogy azért nem fogok tudni írni. Azt megfogadtam, hogy a hétvégéimet nem húzzák keresztbe, ha törik ha szakad, akkor vagy menés lesz valahova, vagy csak azt mondom, hogy megyek, mert egy-két tárgyból képesek lennének ezek még hétvégén is összeülni. Hogy most hova is megyünk, azt majd elmesélem utólag, nem mond semmit se a neve, de itt egy kép, a környék ilyen:

A képek, s elmondások alapján jónak ígérkezik, utólag majd leírom milyen volt.

Még valami, ha már a sulit emlegettem annyira. Csináltak a mesterképzésben részt vevő hallgatók egy kis videót a félév elején. Feltehetően akkor, mikor én még nem voltam itt, a nyitóhét keretében, bár a többi magyart nem látom (ti lennétek maszkban??). A videóban ugyanis minden diák szerepel, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiségű, vagy milyen program keretében tanul itt. Ebből kifolyólag, aki a lányoknál nem tipikus portugál-barna hajú, illetve a fiúknál meg, aki nem portugál-fekete hajú, az külföldi. Szó mi szó, a videó jól sikerült. Itt az egyetem, és környéke:

Végre valami értelmes dolog, s végre strand. Eddig mindig rossz idő volt hétvégén, úgyhogy nem bátorkodtunk kimenni a strandra, de be kellett látnom, hiába nincs messze, ott jobb az idő, mint itt a városban.

Pénteken kora délután indultunk el a Costa da Caparicha elnevezésű partszakaszra, ami Lisszabon alatt található. Nagyjából 40 perc után meg is érkeztünk a helyszínre, ahol lementünk a strandra kicsit hangolódni a környezetre, de előtte még megkínáltak (értsd: töltöttek pár kört) minket sangria-val, hogy testben és szellemben is könnyű legyen a hangolódás. A nagy melegben így mindenki széles vigyorral sétált lefele a partra.

Kis strandolás után jött az ürge, aki megpróbált az elkövetkezendő 3 óra hosszában szörföst faragni belőlünk. Mindenekelőtt leszögezném, hogy ez nem a windsurf, hanem a sima surf, tehát vitorla nélkül, csak deszka. Nem tudom magyarul hogy hívják. Mentünk felvenni a deszkákat, illetve a ruhát, mert itt a víz nem olyan meleg. Pontosabban fogalmazva kifejezetten hideg, de attól belementünk, itt megszokták már az emberek szerintem. Hosszú ideig viszont nem nagyon lehet benne tartózkodni, ha nincs nagyon meleg. 
Elkezdődött az oktatás. Ahogy az lenni szokott, az elmélet megelőzte a gyakorlatot. Bemelegítés, futkorászás, aztán biztonsági eligazítás (cápa nincs, de azért előfordulhat egykét dolog a deszka miatt). Majd elmondta, hogy mi a lényeg, s ezek a következők: Megfelelő méretű deszka, aztán ráhasalva, mint a pingvinek, tekersz a vízbe befele. Lábaddal a deszka végét tartod, a kezeddel evezel. Bent megfordulsz a part felé nézel, és vársz. Vársz a hullámra, aztán mikor látsz egy megfelelőt, akkor 10 m-re tőle nagyjából elkezdesz evezni, ahogy még a pingvinek se tudnak. Miért? Mert így tudsz "felkapaszkodni" a hullámra. Ha nem teszed, akkor nagy hullám átmegy feletted / maga alá forgat, kisebb meg csak megemel és elmegy alattad. Szóval kell a lendület, aztán érzed, hogy gyorsulsz, mert akkor már a hullám is segít. Ha ezt érzed (nehéz nem érezni, mert olyan, mintha 100 kutya kergetne), akkor első lépésként felemeled a felsőtestedet a kezeddel a deszka közepére támaszkodtva, s húzod a hátsó lábad felfele kicsit, majd jóformán felugrasz és szörfölsz. Találtam egy videót, a kolléga be is mutatja:

Na most, ez így nagyon szép és jó, de a valóságban ez qrvára nem ilyen egyszerű. Kezdjük ott, hogy itt jó kis tanulóhullámok voltak, de jött egy két nagy is. Viszont nem volt mindig megfelelő, úgyhogy ott fetrengtünk a deszkákon bent, és vártuk, hogy jöjjön egy. Ha jött, akkor meg eleinte vagy sikerült elkapnunk, vagy nem (inkább nem). Ha elkaptad, akkor meg az, hogy felállj a deszkára, hát, hogy is mondjam, nao facíl (nem könnyű), csak hogy fitoktassam kicsit a portugál tudásomat. 

Először csak úgy próbáltuk, hogy nem állunk fel, hanem csak a törzsünket emeltük fel és kitámasztottunk. Úgy ment viszonylag jól. De itt be is fejeztük tegnap (szombat), mert elfáradtunk rendesen. Ma viszont már szabadon ment mindenki. Felvettük a cuccokat, aztán csapattuk neki délután. Nagyobbak voltak már a hullámok is, ami nem mindig volt előny. Kettő-három annyira maga alá forgatott, hogy 10-15 métert vitt, aztán ott keveredtem ki a víz alól, s volt, hogy jött a következő. Sós víz folyt mindenhonnan, a deszka meg valahol körülöttem, mert az a lábamhoz van kötve, hogy el ne kószáljon, ha nem a tervek szerint mennek a dolgok. Ezek már majdnem kedvem szegték, de a végére sikerült! Nagyjából 10 métert siklottam. Másoknak volt több felállás, mint nekem, de ők nem tudtak utána menni, csak vagy 2 métert és kész. Én meg legalább mentem normálisan, hiába csak egyszer, de a tanár is pont látta és mutatta, hogy fasza volt. Szóval, nem lehetetlen, és lehet megyek majd John-nal valamikor.

Kicsit vissza még az időben. Szombaton sötétedéskor fejeztük be az első megmérettetést. Naplementét megnéztük, aztán körbeültünk nyújtani, meg meditálni a parton a homokban. Később vacsoráztunk, és buli volt még. Teljesen jó volt minden, kitettek magukért. Aztán irány a hostel, alvás, reggel vissza, és strand, röplabda, szörfözés. Aztán végeztünk, és jöttünk vissza.

Képekből ennyi van, de majd jelzem, ha feltettem a szervezők által készített fotókat is. Amúgy írtam néhány plusz sort az egyetemről írt bejegyzéshez az anyagiakról, érdemes belenézni. 

Összefoglalva elégedett vagyok a hétvégével. A portugálokról, csak annyit, hogy szervezni azt nem tudnak, de ettől eltekintve minden szinten felüli volt, ahhoz képest, hogy mennyit fizettünk az egészért. Itt van például egy kép a hostel-ről, ami magáért beszél, s egy hostel-hez képest nagyon durva.

A német srácoktól kérdeztem, hogy ők hogy bírják ezt a sok késést, csúszást, szervezetlenséget, amihez ráadásul maximális nyugodtság társul? Hát.. nehezen. Az, hogy itt sorba kell állniuk a bevásárlásnál, a metrók, a minden, ez nehezen emészthető nekik. A német ugye az a fajta, amelyik precíz, pontos és ami itt van, az valahogy nagyon nem ez, de majd írok egyszer erről is részletesebben, hogy mik a tapasztalatok, mert gyűlnek már a történetek:).

Ismét... mert megint nem volt strandidő vasárnap. Lassan már megszokássá válik, hogy mikor ráérnénk, hogy kimenjünk a partra strandolni, elromlik az idő. Benedekkel meg a lakótársaival elindultunk a Belém-nek nevezett környékre, hogy ott is szétnézzünk. Egyik leghíresebb környéke egyébként a városnak. Többek között ott lakik az itteni Schmidt Pál, több híresebb épület is megtalálható, illetve tömérdek turista. 

Először, mikor megérkeztem a busszal, azt néztem, mi az a hely, ami előtt kint 20 méteres sor áll. Aztán oda vittek minket a lányok. Volt egy olasz-portugál, meg egy német meg egy másik olasz. A félig portugál tudja mi itt a dörgés, aztán mentünk utána. Kiderült, hogy a pastel de nata miatt van ott az a hosszú sor. Ennyi. Egy kis péksütiszerűség, pudinggal a közepén. Belül is millióan voltak, az amúgy hatalmas helyen. A felszabaduló asztalokra 10 méteres sor várt egy kordon mellett. Kezdett kíváncsivá tenni, mi lehet ez a dolog. Vettünk belőle, aztán menekültünk a tömegtől a parkba, és ott ettük meg.

Kellett rá szórni porcukrot meg fahéjat aztán kész is. Finom volt, de amúgy semmi extra. Ettem ilyet is. Egyébként valami szerzetesek étele ez. Itt készítik. Olyan ez, mint a pizza, Olaszországból ered, vagy mondhatnék még dolgokat. Szóval ez teljesen lokál, de hogy még jobban az legyen, ez a hely ahol mi voltunk ahonnan ered. 1837 óta itt csinálják, s ez most a legrégebbi. Ezért volt itt ennyi ember. Mentünk tovább, aztán megnéztünk még ezt-azt. Sétálgattunk a parton, csináltam néhány fotót, aztán vége is lett a napnak.

Este pedig megcsináltam az első értelmes ételt mióta itt vagyok: vajon futtatott garnélák spagettiágyon, salátával. Na igen, ez keménynek hangzik, de az eredmény annyira nem az, meg valljuk be azért ez eléggé az easy (kezdő) szint:). Igazából ízre teljesen jó volt, itt egy kép róla.

Miért is ne? Három nap, két éjszaka e csodás városban? Napfény, tengerpart, zsúfolt sétálóutcák és nyüzsgő éjszakai élet. Mit kell tennie, hogy ne csak álom legyen, hanem valóság?

Csupán annyit, hogy értelmes magyarázatot ad arra a kérdésre, hogy mi a szar ez az előző bejegyzésben már említett árucikk. Nekünk (három találékony magyar gyereknek) 10 perc alatt nem sikerült, pedig forgattuk jobbra-balra, fel, s alá, de aki a legjobb értelmes megoldást szolgáltatja, melyeket én bírálok el, az nyert. A tájékoztatás nem teljeskörű*. Íme a képek még egyszer a termékről:

* a nyeremény tartalmazza: két éjszaka szállást nálam, illetve ennél valamivel több vendégszeretetet. Nem tartalmazza az utazás és az ellátás költségeit. Ettől függetlenül azért mindenkit szeretettel várok, még ha nem nyert, akkor is:). A változtatás jogát fenntartom. 

Tegnap este megünnepeltük, hogy Benedek egy évvel idősebb lett. Nála iszogattunk, beszélgettünk, főként szűk körben, s jellemzően magyarok, mert a nagy bulit a lakótársak miatt le kellett fújnia (talán érthető is:)). Ez után elmentünk egy Erasmus-os buliba. Megbeszéltük még akkor, hogy elmegyünk vásárolni egy olyan helyre, ahol van választék is, meg kicsit szét tudunk nézni. Ádám, aki már itt van kicsit régebb óta az EILC-es nyelvi kurzus miatt, elkalauzolt minket a "plázába". Elvileg Európa (egyik?) legnagyobb bevásárlóközpontja. Tény, hogy nem kicsi. Na jó.. qrva nagy:D, és volt benne egy TESCO nagyságú Continente névre hallgató hely is. Rengeteg üzlet van, s Zara-ból csak három, különböző helyeken. Azt hiszem amúgy spanyol a márka de van valami portugál érdekeltsége is, feltehetően ezért nyomják ennyire. Találkoztunk még Rolex üzlettel is, melyben az volt az érdekes, hogy két oldalon volt 15-15 óra a kirakatban, meg bent talán még volt vagy 20 amennyire beláttunk, és ennyi. Elit üzlet, elegáns csávóval bent, aki valószínűleg végig Facebook-ozza a napot, mert sokan nem zavarják meg. Átlagáron számítva ugyanis csak a kirakat 150 millió fölött volt (forintban). Volt még egy hullámvasutas minividámpark is.

Benéztünk egy-két üzletbe, s legtöbb időt a helyi Hervis-ben töltöttük. Érdekes volt, hogy olyan dolgokat láttam, amit még soha sem sportboltban. Pl.: biliárd dákó, golyók, kréta, s egyéb felszerelések hozzá. Mindenféle sporthoz felszerelés. Rengeteg cucc a focihoz, mezek, s egyebek, mely talán érthető, azért ők csak letettek már valamit az asztalra ebben a sportágban:). Szörfözéshez, búvárkodáshoz szükséges felszerelések, szigonypuska olyan természetességgel, mintha otthon túracipőt nézegetne az ember. Találtunk boxoláshoz is felszereléseket: nadrág, cipő, öv, igen nagy választékban. És találtunk még valamit. Lövésünk sincs, hogy mi lehet, úgyhogy a következő bejegyzésben árúba bocsájtom a megfejtést. 

Igazából végigröhögtük a délutánt/estét, mely a metrón kezdődött. Pár perc nem telt el, hogy találkoztunk, rátértünk arra a témára, ami szerintem egész félév alatt kisérteni fog, míg itt leszünk. A közlekedés. Szidtuk kicsit, aztán felszállt egy csávó, s mögöttem megállt. Ádám szól, hogy nézd már, 3D-s szemüvegben tolja. Hátranéztem, megláttam, hát.. nem tudtam visszatartani a nevetést.. Ray Ban Wayfarer-re hasonlító, amúgy félprofilból korrektül kinéző fekete, oldalán nagyon is jól látható "Visual 3D" felirattal ellátott szemüveg volt. Erre Benedek: úgy, úgy.. igaza van, én is próbáltam már, biztos dob rajta egy kicsit.. Én nem tudom, talán már 4D-ben látott így a fazon, azt hittem ez lesz a legalja, de nem.

Ahogy Ádám mondta, megtaláltuk a napi WTF?-ot, amit elkezdtem az előbb írni. A termék, mert nem tudom mit írjak, néhány esernyő körül volt felaggatva valami fogasokra. Különböző állatok szerepeltek rajta, és amitől kiakadtunk, és megállt minden képzeletünk, az a zsiráfsegg. 

Igazából úgy nézett ki, mint valami kesztyű, mert fel lehetett húzni egy részét a kezünkre. Ez az ötlet jónak bizonyult addig, míg a pingvinbe alulról nyúltunk bele és vicces volt, de egy zsiráfba elölről már nem. A másik ötlet, ami még szintén megállta a helyét a pingvinnel, hogy bábozhatunk vele, ami éppen ment is nekem, de a zsiráfseggel ez sem biztos, hogy sok értelmet nyer. Próbáltuk a fejünkre is húzni, de az nem is nagyon ment. Volt egy tyúk fej-szárny féleség, ami sapkaként még elment volna, de megint jött a zsiráfsegg, ami szintén cáfolta az elméletet. A kesztyűs dolog már csak azért se volt jó, mert ahogy felhúztam a zsiráfsegget, kétszer nagyobb volt, mint egy boxkesztyű, ráadásul nem is párban árulták. Állatorvosoknak állatban turkálást imitáló plüss lenne esetleg? Talán 10 percet nem töltöttünk el vele, de közel lehettünk hozzá, és úgy jöttünk el, hogy se a leírásból, se másból nem tudjuk mi lehet a rendeltetése a terméknek. 

(nem a képen nem én vagyok, ennyit azért nem változtam az elmúlt hónapokban. Benedek az, bár nem kérdeztem meg, hogy akar-e szerepelni, úgyhogy simán csak fog)

Elindultunk a "TESCO"-ba ezután. Jó volt ez a hely végre, mert volt választék. Két kisebb üzletlánc van itt: Pingo Doce és Mini Preco. Ezek egy otthoni kis Spar-hoz hasonlóak, bár a saját márkás termékeik teljesen ott vannak a szeren, szóval nem kell félni tőlük. Na most ezekkel az a baj, hogy míg alapvetőbb dolgokat nem találhat meg benne az ember, addig egy két méter széles teljes polcsor tele van hörcsögalommal, papagájeledellel, kutya, macska és hörcsögkajával. Végül is az kell nem??? A hely fele akkora, mint pl. egy penny market, szóval nagyon nincs minden, úgyhogy szétrugdosná az ember ezt a sok szart "jókedvében", hogy inkább értelmes cuccot rakjanak a helyébe. Az viszont jó, hogy még a legkisebb üzletben is van vagy 5-10 méteres rész, ahol jegen hűtik a friss halakat és tengeri cuccokat. 

Ilyent itt is találtunk, nem kis helyen, furábbnál furább teremtményekkel.

Ez a képen látható kardszájú halfej amúgy nagyjából egy méteres lehetett. Ja és most nézem, hogy csak 2 euró lenne?? Az kicsit lehet kevés. Ennyiért még poénból is elhozhattuk volna. Elképzelem, ahogy megyünk vele a metrón.. Azért az laza nem? És itt van a bacalhau, codfish avagy tőkehal, ami nagyon menő itt. Ezt úgy lehet kapni, mint otthon a szalonnát. Kiterítik aztán besózzák és ennyi, lehet megvenni. Amikor a suliban ettem nem vettem észre semmit belőle, hogy nem olyan módon kezelt hal lenne, mint bármelyik más, talán azt nem így csinálták.

Vettem pár dolgot, melyek között volt egy kis garnéla, melyet szerintem holnap este csinálok meg spagettivel, meg zöld bor, mert itt olyan is van, illetve olivaolaj. Érdekes, hogy ezek a dolgok azért jóval olcsóbbak, mint otthon. Konkrétan ugyanolyan árban lehet kapni normális olivaolajat, mint simát a sütéshez. Nem is haboztunk, jó lehet az majd, ha gurméskodunk. Egyébként több helyen láttunk már Gourmet részleget, ahol gyümölcsök, zöldségek, és egyéb ételek, italok vannak nagyon elit minőségben a polcokon. Olyan gyümölcsök vannak, amiket még nagyon nem is láttam, illetve olyan fűszerek, hozzávalók, hogy megszólalnak. Persze az áruk nem gyenge, de elhatároztuk, majd kipróbálunk valamit onnan. Az olivaolaj kínálatuk egyébként meg lett örökítve, csak, hogy látszódjon, itt van néhány fajta...

Nem az otthoni büfészakos fajták közzé sorolható az biztos. Kell még kis idő nekem is, hogy emésszem, nem nyaralni jöttem. Be is teszek egy zenét nyugtatónak, hogy hangolódjunk a környezetre. Mózes küldte valamelyik nap, mellyel kettőre bővült a portugál zenegyűjteményem. 

Szóval az egyetem. A neve pontosan Universidade Católica Portuguesa, School of Business & Economics.

Nem tudom milyen itt a respektje, de rossz semmiképpen sem lehet. Többek között azért sem, mert kicsi az egyetem, s az oktatás (mesterszakon biztos) csak angol nyelven folyik. Ebből kifolyólag az itteni diákokkal vegyítve vagyunk, mintha otthon lennénk e tekintetben, s nem különböztetnek meg minket. Vannak olyan helyek, ahol viszont külön vannak a cserediákok, aztán tudják, hogy nem azért jött ide, hogy strébert játszon hónapokig. Másrészről, privát egyetem, vagyis csak költségtérítéssel járhatnak ide a diákok. Megkérdeztem, hogy mennyibe kerül nekik az MSc. Változó, de 3,5-4 millió forintnak megfelelő összeget kell fizetni érte. Fura, hogy itt nem a félévnek van ára, hanem a két éves képzésnek. Gondolom kitalálnak valamit ha csúszik egy félévet a gyerek. Látható tehát, hogy nem keveset kell letenni az asztalra, hogy valaki ide járhasson. Nagyjából a dupláját, mint a mi szakunkon a Corvinus-on. Természetesen annak, aki költségtérítéses. A diákok rendszerint autóval járnak, de egyáltalán nem mondanám, hogy ez meg is látszik rajtuk. Átlagban elmondható róluk, hogy teljesen egyszerűek, visszafogottak. Azt viszont kezdem érteni, miért tanulnak ennyit, miért vannak csendben nagyon az órákon, illetve miért buzognak annyira a csoportos munkákkal... Mert sokba fáj ez nekik. Mondtak valami világranglistán helyezést, hogy az 50 legjobb egyetem közé akarnak kerülni. Nem tudom, hogy a Business School-ra értették, vagy hogy, de amúgy sem hiszek én az ilyen listákban, mert ahány annyiféle, illetve még annál is több módon értékelnek. Vannak köztük jók, amiknek lehet adni a véleményére, de az a ritka szerintem.
Az oktatás egyébként minőségi, mind az oktatókat, mind a technikai apparátust tekintve. Többnyire jó fejek az oktatók, s nincs is velük probléma, egyet leszámítva, mert azzal a nővel bajok lesznek. A tárgyakat tekintve nem tudtam a szakomhoz illőt felvenni, ami úgy helyes, hogy konkrétan nincs is számvitel itt amit felvehettem volna, csak egy valamit, de azt meg pont nem oktatják angolul. Ebből kifolyólag a tárgyaimat igyekeztem úgy összeválogatni, hogy ne legyenek nehezek, de emellett érdekeljenek. Sokan nem szeretik a marketinget, de van az az oldala ami kifejezetten jó tud lenni, úgyhogy nekem ebből most kijutott néhány. Vásárlói magatartás, marketing management, és marketing kommunikáció, ja meg marketing tervezés. Van még egy üzleti tervezésem, ami komoly tárgynak számít, illetve a portugál nyelvóra, meg még valami ami nem ugrik most be:). 

Lényeg, hogy gondoskodnak róla, ne unatkozzon az ember a hétköznapokon. Én meg gondoskodok róla, hogy ne csak akkor ne unatkozzak, úgyhogy kaptam az alkalmon, és jövő hétvégén két napos szörfözésre megyek, valami erasmus-os szervezés keretében. Most hétvégén meg Benedek szülinapozás van napirenden, amire kicsit sokan jönnek, miután Facebook-ra rakta fel eseményként, de 30 jelentkező után berekesztette a dolgot, mondván, lehet nem elég nagy a lakás még több emberhez:). Vasárnap én biciklibérlésben gondolkozok, hogy a strandra lehessen menni most már, ha jó idő lesz.

Jelen pillanatban egyébként a Benfica - Manchester összecsapás zajlik. Sokan a tévéből nézitek, nekem meg itt van nem messze a stadion. Sajnos jegyet már nem sikerült megvehető áron találni, úgyhogy a csoportmérkőzéseket elnézve, majd egy Benfica - Basel meccsre megyünk ki az az érzésem. Ma kora este tolongás volt a metróban. Sok mezes ember, sállal. Úgy látszik nem csak a szombat esti bulira, hanem a meccsre is előbújnak ezek:). 

Arra, hogy miért nincs tömeg a metrón, buszon. Megnéztem gyorsan az adatait Budapestnek, illetve Lisszabonnak. A népessége utóbbinak csak 500 000 fő, mellyel alig több, mint a negyede Bp-nek. A nagy talány viszont, hogy a népsűrűsége közel duplája, szóval nem értem én ezt mégse, hogy akkor, hogy csinálják. Ráadásul a lakótársam, Pedro azt mondja, hogy ez csak a városnak magának a lakossága, de a környező területekkel összesen itt is laknak vagy 2 millióan. Valóban hosszan elnyúlik a város, de akkor tényleg nem tudom, hogy hol vannak az emberek, mivel közlekednek. Négy metróvonal van. A leghosszabb 17 megállós, illetve van két 13 megállós és egy 7-es. Ez semmiképp sem mondható rossznak. Buszokból is van sok. A baj csak az, hogy sok számú, nem ugyanolyan számúból sok... Ma megint felidegesítettem magam, mert vártam egy csomót. Bullshit az egész. Bár, tegnap este óta inkább vissza veszek kicsit, mert beszélgettem Tamással, hogy mi a helyzet Taiwan-ban, és megtudtam, lehet azért ez rosszabb is:).

Szó mi szó, jól érzi magát nagyon, de ez a közlekedés téma ott még sarkosabb pont. A helyzet az, hogy nem beszélnek nyelveket a sajátjukon kívül az emberek, így lehetetlen megértetnie magát. A megállók csak kínaiul vannak kiírva, így messziről jött embernek még a saját megállója nevének megkülönböztetése is nehézkes a többiétől. Szerencsére Ő egy egyetemvárosban lakik, ahol minden van. Szerencsétlenségére azonban ez a város szélén van, úgyhogy ha menni akar, vagy menni kell, akkor nincs mese:). Olyannyira, hogy múltkor úgy indult el, hogy a buddy-jai felírták neki, a megállót egy papírra. Pontosabban azt írták fel, hogy "szóljon ennél, s annál a megállónál neki, hogy szálljon le". Ő meg felszállt a buszra, az elindult, aztán odanyomta az üveghez a sofőrnél. Még így is akkorát röhögtem, nem hogy ha láttam volna élőben:D. Aztán a sofőr, mint valami első osztályost, aki most megy először az iskolába, leszállította szépen a megfelelő helyen. Érdekes dolgok vannak ott is az az igazság. Jó, hogy eljutott oda.

Vissza Lisszabonba most már akkor. Mondtam előbb, hogy nem tudom, merre vannak itt az emberek, mert, hogy nem közlekednek semmilyen járművel, az biztos, de papíron meg léteznek a népességi adatok szerint. Na mármost, úgy érzem, szombaton megtaláltuk őket. Fellelhetőségük: Bairro Alto, és környéke, időpont: esténként, de leginkább szombat... A helyet ilyen kis macskaköves, sikátoros labirintusnak kell elképzelni, ahol egy autó elfér azért kényelmesen. Láttuk, mi, hogy az emberek mennek valamerre, de jönni nem jött visszafele senki, mi meg nem tudtuk, hogy hajtják őket arról vagy tudnak valamit, úgyhogy csatlakoztunk és sodródtunk az árral. Néhány perc séta és lépcsőzés után elértük A Helyet. 

Bairro Alto... A kis sikátorokban aprócska kis bárok vannak, ahol megy a zene, de bent alig van valaki, maximum csak annyira, hogy megvegye az italát, aztán megy ki egyből. Tömegek vannak az utcán mindenfelé. Mentünk sokáig egyenesen, aztán lekanyarodtunk, majd megint másfele, de mindenhol tömeg volt. Én több ezresre teszem a létszámot. Bár sok volt a turista, lényeg, hogy megvannak az emberek. Ezeket itt eszi a fene:).

Hogy kicsit színesítsem a blogot, töltök még fel egy-két képet, mert mostanában eléggé ellaposodott itt a hangulat. Először is az utcám. Rua Francisco Sanches-nek hívják az ürgét, akiről a nevét kapta. Ja a Rua jelenti az utcát itt. 

A hely nem a legpatinásabb környéken van, de ha Pestre visszagondolok, akkor a Keletihez képest viszi a pálmát. Lényeg, hogy a metrómegálló két percre van a lakástól, illetve 5 perc alatt mindent el lehet érni ami fontos lehet (Supermarket, zöldséges, ATM, "kenyérbolt", gyógyszertár, éjjelnappali... etc.).

Ma felsétáltam a néhány utcával feljebb lévő magaslatra, hogy szétnézzek. Majd írok egyszer a városról, magáról is, de most előjáróban megemlítem, hogy ez az egyik domb a hét közül, melyekre a város épült.

Ezt mondta az előrejelzés, és sajnos be is jött, bár eső szerencsére csak pár percig esett. Így a strandolást lefújtuk, mert délelőtt még csak 22 fok volt, hiába délutánra már 25-ig melegedett, és szép idő lett végül.  

Benedekkel úgy döntöttünk, hogy nyakunkba vesszük a várost, és bóklászunk kicsit. Először egy nagyobb bevásárlóközpontba mentünk, amit még anyáék ajánlottak, hogyha esett volna az eső akkor ott eltöltöttük volna az időt. Így csak körülnéztünk, aztán mentünk fel, s alá, mindenfele. Voltunk a helyi Andrássy úton, ami teljesen úgy nézett ki, illetve a helyi Váci utcán, ami szintén nagyon hasonló volt. Szitkozódtunk, hogy mennyire más itt minden, és amit akarunk azt otthon könnyen megtaláljuk minden sarkon, de valahogy itt nem is létezik sehol se. Leültünk kajálni, aztán nagyjából két óra alatt meg is tárgyaltunk sok mindent. Az itteni nyugodtságot, lazaságot, meg azt, hogy aki a pesti közlekedés miatt sír, az nem járt még elég helyen a világban. Nekem most volt szerencsém azért sok mindenhez, és hát, le a kalappal a bkv előtt. Személy szerint én sosem panaszkodtam miatta. Itt viszont sem a buszok sem a metrók nem követik egymást sűrűn. Nem olyan pörgősen lehet közlekedni. A buszokon első ajtós felszállás van, és még csipogtatni is kell a kártyánkat. Nem tudom az emberek hol vannak és mivel közlekednek, mert autóból nincs sok, a járatok nem járnak sűrűn, és nincs tolongás. Otthon a 7-esen összes ajtót nyitják és még ha ül az ember is kapaszkodnia kell. Más világ...

Később, jól lakva úgy döntöttünk, csak meg kellene nézni már a vizet, hogy én is lássam, ha már itt vagyunk nem messze tőle. Én 5 metrómegállóra lakok a parttól egyébként. Elmetróztunk, aztán bolyongtunk ott is kicsit, majd kaptam egy sms-t egy nyelvórás csoporttárstól, hogy este ha gondolom, ők mennek bulizni. Végre... Ezzel a történéssel végre beindult az élet, úgyhogy gyorsan igent is mondtam. Csináltunk egy-két képet a víznél, amit láthattok itt is, aztán vettük az irányt haza.

Egyébként tök jó ez a telefonos téma, mert kaptunk két sim-kártyát a welcome csomagunkban. Mindegyiken van valami induló keret, és mindegyikkel az azonos partnereket ingyen lehet hívni, illetve az sms, mms, és minden ingyen van. Valaki indított egy szavazást Facebook-on, hogy ki melyiket preferálja. Az egyik nyert, úgyhogy én azt tettem a telefonomba. A díjmentesség feltétele, havi 5 Euro feltöltése, amit le lehet használni más irányba. Hogy milyenbe, azt még nem tudom, de majd próbálkozok. Az otthoni számomat nem használom most sem, nem aktív. Ha valaki bármilyen visszatarthatatlan vágyat érezne, hogy el akar érni, az megteheti a portugál számomon (+351 969 891 074), ami mostantól jobb oldalt felül a bemutatkozó sorok alján szerepelni fog.