My Adventures

Mivel nem egy xy és társa Bt. méretű cégről van szó, úgy döntöttem, hogy mesélek először a teljes szervezetről, majd pedig egy másik felvonásban leírom, hogy nekem pontosan mi a feladatom itt, mi a pozícióm igazából.

Ha most, mindenek előtt megkérdezném, hogy hányan ismerik a Procter & Gamble-t (P&G), akkor szerintem kevesen jelentkeznének. Így a név, mint márka nem is létezik, holott a világ legnagyobb fogyasztási cikkeket (FMCG) gyártó vállalata. Amikor ezután hozzáteszem, hogy nem nagyon tudok elképzelni olyan háztartást, ahol a P&G valamely terméke nincs jelen, akkor többen meg is lepődnek talán, pedig ez szinte bizonyos. Bizonyításképpen, bőven a teljesség igénye nélkül említek néhány márkát, melyet a P&G gyárt/forgalmaz, s ezzel érthetővé válnak az eddig leírtak.

• Szépség(és/vagy)ápolás: Always, Braun, Gillette, Head&Shoulders, Old Spice, Oral-B, Pantene, Venus, Wella, stb.
• Háztartás: Ariel, Duracell, Mr. Clean, Pampers, Tide, Lenor, Mr. Proper, stb.
• Illetve néhány kozmetikum/parfüm még: Bruno Banini, Christina Aguilera, Dolce & Gabbana, Dunhill, Escada, Gucci, Hugo Boss, Lacoste, Mexx, Naomi Campbell, Puma, Max Factor, stb.

Több ezek közül (összesen 26) "billion-dollar brand". Ez pedig annyit tesz, hogy 26 olyan márkája van, melynek az éves nettó árbevétele meghaladja az 1 milliárd dollárt.

Érdekes történet áll a cég megalakulása mögött. Az 1800-as évek elején volt egy amerikai lány testvérpár, akiket a következő két férfi vett feleségül: William Procter & James Gamble. Az egyik szappangyártással, a másik meg gyertyagyártással foglalkozott. A lányok apja, vagyis az após javasolta nekik, hogy egyesüljenek és csinálják együtt az egészet. Hát innen a név, és így indult el az egész. "Ma a P&G több, mint 300 márkát forgalmaz 160 országban, közel 5 milliárd fogyasztónak."

A helyzet az, hogy Łódz, tehát ahol én vagyok, a penge és borotvagyártás melegágya. Gondolom ebből logikusan következik mindenkinek, hogy a Gillette-ről van szó. Olyannyira arról, hogy a világ legnagyobb Gillette gyára (gyárcsoportja) található itt. A különböző termékek gyártásának folyamata kissé bonyolult az egyszerűen vett gyártáshoz képest, ezért nem lehet azt mondani, hogy ezt, vagy azt a terméket itt gyártják. Van olyan borotva, melynek markolata Berlinből érkezik, az ottani gyárból, a pengék bele innen, kicsit arrébb szintén itt nem messze összerakják, aztán jön ide vissza, mert a régiós (európai) Gillette csomagolóüzem szintén itt van.

A középső egység közel 100 méter széles és több, mint 200 méter hosszú, ahol egy térben folyik a munka. Érdekes látványt nyújtanak a végeláthatatlan sorokban működő gépek, a hatalmas raktár és minden együtt, ám erről képet sem készíteni, sem közzétenni nem lehet, ezért csak egy aprócska videót találtam, melyben a gyár egy pici részlete látható.

Kicsit megkésve bár, de gondoltam megemlítem, hogy amikor másodjára jöttem ki Lengyelországba január 13-án, akkor a legújabb repülőgéppel volt szerencsém utazni. Ez pedig a Boeing 787 Dreamliner. Európában elsőként a lengyel légitársaság (LOT) vásárolt belőle, így Európában nincs is még máshol. Budapestre is másodjára jött akkor vasárnap, amikor én jöttem vele. Előtte való nap volt a budapesti premiere. Ez egy 250 fős gép, mellyel inkább a nagyobbak közé tartozik, de azért még messze elmarad mondjuk az A380-astól. Azért annak már vannak méretei, amint az alább látható.

A mi gépünk indulása (is) késett elég rendesen, mert valami égési probléma van ezekkel a típusokkal. Mielőtt beszálltunk volna a gépbe, tele volt tűzoltókkal, illetve a gép körül rengeteg villogó jármű állt. Azért aki élete első repülésére készül, annak egy ilyen látvány rendesen adhat okot az aggodalomra. 

Egyébként ilyen hatalmas és egyben csendes hajtóműveket én még nem láttam. A gép nagyon halk és simán repül, sokkal jobb, mint a többi, melyekhez eddig szerencsém volt. Köszönhető ez rengeteg fejlesztésnek pl.: jobb a nyomáskiegyenlítés, párásabb a levegő, digitálisan állítható az ablakok sötétítése, nincs roló, illetve van benne valami turbulencia elnyelő automatika, mellyel bizonyos fokig még azt sem érzi az utas. Az, hogy mindenkinek kijelzője van, egy Budapest-Varsó (60 perc) távon, amiből 10-10 perc a fel- és leszállás, nem sokat ad hozzá az élményhez, de természetesen ezt nem is ilyen rövid távokra használják (hatótávolsága: 15 000 km). Ugyanakkor meglepett, hogy a zenék között elektronikus kategóriában Massive Attack is megtalálható, illetve a filmeknél több, melynek mostanában volt a premiere. Ezek mellett sok olvasnivaló, magazinok és könyvek érhetők el a kijelzőn, illetve elvileg internet is, bár ezzel én nem találkoztam, viszont az, hogy egy repülőn legyen wifi, már normális és akkor a kijelzőn sem kell szerencsétlenkedni, használhatja mindenki a saját eszközét erre a célra. Van néhány kép is a sok rizsa után, csak még annyi, hogy az előző bejegyzés vége frissült...

A hétvégi csomaghalom tartalmazott többek között 30 darab piros pöttyöst is. Nem tudom mennyire ismeretes tény ez másoknak, de túró rudink csak nekünk van, a külföldiek meg többnyire szeretik. Ilyen indíttatással szerettem volna adni nekik egy kis kóstolót. 

Furcsa volt, hogy a horvát főnököm bár anno dolgozott közel egy évet Budapesten, mégsem ismerte, pedig rengeteg dolgot tud, ami Budapesttel, illetve Magyarországgal kapcsolatos. Vele szemben viszont volt több munkatársam, akik ismerték, és még a nagy fogyókúrában lévő kollegina is azt mondta, hogy bár nem eszik csokikat, ebből enni fog, ugyanis Budapesten is szokott, ha éppen céges ügyben arra jár.

Vittem az informatikus srácoknak is, a jófejség mellett taktikai szempontokkal vezérelve, mert kezdőként igencsak a segítségükre szorulok számos dolgot illetően. Mindenkit meginterjúvoltam, hogy tudja-e, mi ez? Az egyik info-s srác meg mondja, hogy persze, mikor Hajdúszoboszlón volt, akkor egy csomó túró rudit hozott haza. Egyébként, voltam már Hajdúszoboszlón a fürdőben? Gyorsan megbeszéltük, hogy én majdnem onnan való vagyok, de ez lehet ki sem derült volna, ha nem rudizunk itt.

Mások meg egyáltalán nem is tudták mit adok nekik. Csak húzogatták a szemöldöküket, hogy túúúrróóó(??), de nem egy volt, aki repetázott is azért.

# Frissítés:

Ma, azaz a rudizás után két nappal az egyik srác rám írt, mert éppen Varsóban volt valami továbbképzésen és az egyik kollégája jövőhéten megy Budapestre, aztán, hogy mondjam már meg, mi a neve annak a csokinak amit én hoztam, mert hozat vele. Ezt nevezem sikeres marketingnek :).

Ha következetes akarok lenni a címmel, akkor csak annyit mondok, hogy: hideg van.

Azt mondták, hogy én hoztam a hideget, mert mielőtt jöttem, nem volt igazán tél, csak ugyanolyan, mint otthon. Néhány nappal ezelőttig valóban úgy is volt, mert ahogy otthon változott, úgy itt is, csak pár fokkal kevesebb van itt, annyi a különbség. Na meg annyi, hogy nem úgy érződik. Kevesebbnek érzem ugyanazt a hőmérsékletet itt, mint otthon. Több weboldal is jelzi a hőmérsékletet, illetve a hőérzetet, mely szerintem jobban vázolja a körülményeket. 

Az itt látható adat szombat reggeli. -9,4 °C volt, -14°C hőérzettel. Ha valaki azt kérdezi, milyen idő van itt, akkor az utóbbit mondanám, mely szinte minden esetben valamennyivel kevesebb. Egyébként a heti előrejelzés így néz ki.

Nem vészes, meg lehet szokni. Bár ami azt illeti, itt többet szeszelnek, mint otthon. Kicsit olyanok, mint az oroszok. Múltkor a tesco-ban 5 vásárló volt előttem, 3-nál volt vodka a termékek között. A szeszes ital részleg meg úgy néz ki, hogy egy meghatározott polcmennyiségen van minden, illetve még ugyanannyin csak vodkák. 

A helyzet tehát az, hogy "kutyahideg" van. A fentebb látható eb is meg volt merevedve még a buszon is, hiába fel volt öltöztetve. A valóságban pedig így néz ki az idő.

Zárszóként annyi, hogy nem vészes, csak valamennyire lelkileg és ruházatilag is készülni kell rá, de szerintem egy idő után hozzászokik, aki hozzá akar.

A nettel, mint mindig, mindenhol, úgy itt is baj volt. A telefonomon működött, de a laptopon nem, ám ma sikerült minden problémát elhárítani.

A héten elég sok minden történt. Az előző bejegyzésben írtam, hogy hétfőn lett bankszámlám. Ezzel párhuzamosan a munkahelyre is bejártam már minden nap, ám ott még inkább csak tanulgattam, olvasgattam, illetve lényeges és kevésbé lényeges tréningeket tartottak nekem a tűzvédelmi oktatástól kezdve az egyebekig. Mivel a laptopom, telefonom és mindenféle elérhetőségem holnap kapom meg leghamarabb, így sok érdekes dolog még nem történt. A feladatom az volt eddig, hogy rendbe tegyek mindent magam körül. Úgy gondolom sikerült is. 

A bankszámla nyitása után a bérlet megváltása volt a cél. Okulva a bankszámla és vonaljegyek megváltásakor tapasztalt nyelvi nehézségekből, próbáltam elejét venni a problémáknak. Mivel itt a bérlethez egy fényképes plastic kártya szükséges, kizárt, hogy bemenjek és azt mondjam, hogy én azt szeretném megigényelni. Ha ez még sikerülne is, akkor lennék meglőve, mikor elém raknák a természetesen totál lengyel igénylőlapot. Esély a sikerre? ~0,1%. Így hát, más megoldást kellett találni. A neten nézelődtem és nagy nehezen találtam egy honlapot, ahol interneten lehet igényelni a kártyát. Természetesen az az oldal nem a közlekedési társaság honlapja, ami egyébként még angolul is tartalmazott információkat. Na ez nem. De a google lefordította szépen az egész oldalt, majd sikerült kitöltenem a megfelelő adatokat, illetve feltölteni egy jóvágású fotót. Ezután kiválasztottam a helyet, ahol fel szeretném venni a kártyát és reménykedtem, hogy minden menni fog. Másnap már kaptam az e-mail-t, természetesen lengyelül, hogy következő nap 16 óra után felvehető a kártya a kiválasztott helyen. Tökéletes. Elbotorkáltam oda, benéztem bizakodva ismét a pénztárba, hogy hátha egy fiatalabb, angolul is értő egyénhez lesz szerencsém. Előzetesen azért, hogy biztosra menjek a telefonomra rádobtam néhány mondatot lengyelül, ami azt tartalmazta, hogy itt a kártyám, add ide és tölts rá bérletet. Szerencsére nem volt rá szükség, hiába a néni nem értett angolul, csak néhány szót. Próbáltam olyan tömör és lényegre törő lenni, amennyire csak lehet, így 3 szót 3 nyelven mondtam neki, jól artikulálva: internet (univerzális), karta (kártya, lengyel), here (itt, angol). Értette. Kértem rá 3 havi bérletet cirka 13500 HUF-nak megfelelő összegért. Ez nem tűnik rossznak, tekintve, hogy Budapesten egy havi már egy 10-es ha jól tudom.

Néhány könnyen összehasonlítható ár még az érdekesség kedvéért:

• Közepes BigMac menü: 1 000 HUF (otthon 1200 körül van)
• KFC, Longer menü: 950 HUF (otthon 1170)

Szóval az előre jósolt 15-20%-os eltérést az árakban valóban lehet érzékelni, de erről majd később részletesen. 

Csütörtökön aláírtam a szerződést az albérlet tulajával a közvetítő ügynökség jelenléte mellett. Minden rendben zajlott. A lakásról majd később, egyébként igen tetszetős, Facebook-on egy-két kép már jelent meg a falamon. Az események olyannyira olajozottan követték egymást, hogy másnap, azaz péntek reggel már ott voltak a fuvarosok a cuccaimért otthon. Becsomagoltak mindent és hozták ide. Elvileg úgy volt, hogy estére már ide is érnek, ezért pénteken már itt töltöttem az éjszakát. Közben bár valamelyest változott a terv, azért szombat délelőtt már itt is voltak és lepakolás után már mentek is. Ahogy a mellékelt kép tanúsítja, volt kis meló a kipakolással.

A dobozok jellemzően ruhát és egyéb személyes dolgokat tartalmaztak. Tegnap sikerült mindent elpakolnom a helyére, így ezzel szinte minden, az induláshoz szükséges feladat teljesítve..

Említettem, hogy majd megírom, a gyakorlatban hogyan zajlottak a múlt heti dolgok. Bár minden még nem ment végbe, azért tanulságokat lehet már levonni. Hétfő este megérkeztem, a taxis koma felvett egy fullos Passat-tal. Kedden kocsiba be, lakáskeresés az ügynökséggel. Teljesen korrekt volt, nagyjából 8-9 lakás meglátogatása után a nap végén sikerült egy kis alkudás után megállapodni az egyik tulajjal. Kedden este vacsora, jó fej volt mindenki (remélem azok is maradnak:)). Szerdán elindultam telefonszámot szerezni, meg bankszámlát nyitni. 

A telefon simán ment, T-Mobile PL-es lettem, hurrá. Aztán betértem a helyi OTP-be, mert hosszas internetes keresgélés után ott találtam a legjobb számlát, viszont aggasztott, hogy alacsony az angol nyelvi támogatottság. Bár egy kisebb fiókba mentem be, tény, hogy megfőztem őket hamar. Az idősek egy emberként a legfiatalabbra mutattak, hogy majd ő. Ránéztem, és sajnos nem volt őszinte a mosolya. Először telefonált valakinek, én meg kérdeztem, menjek más, esetleg nagyobb fiókba, hátha jobban tudnak segíteni? Azt mondta, nem hiszi. Na mondom, fasza... Nagy nehezen kinyögte, hogy én számlát ott nem kapok (vagy nem ezt akarta mondani), de miután szájába adtam a szavakat, arra jutottunk, hogy 3 hónapig itt kell dolgozzak, vagy suliba járjak, hogy náluk számlát tudjak nyitni. Hogy addig esetleg arannyal fizetnek nekem a cégnél, vagy hogy, az nekik biztos mindegy is, de nekem persze ez így nem járja. Megköszöntem szépen és kijöttem az ajtón. Nagy sóhajjal szétnéztem az utcára kilépve és a túloldalon volt egy Citi Bank. Lerövidítve a történetet így lettem Citi Bank-os itt. Hiába, ott is szabadkozott a srác, hogy csak úgy-ahogy beszéli az angolt, nálam 4/5-re vizsgázott, mivel amit kellett, azt tudta és teljesen készséges is volt. Igaz, a számla megnyitására csak most hétfőn került sor, mivel a lakcímemet eddig nem tudtam megadni. Mindezekkel végezve elindultam szerdán késődélután az orvosi alkalmasságira.

Gyalog, közben nézelődtem, illetve betértem egy nagyobb helyre, ahol bérletet és jegyeket lehet venni. Benézek a pénztárba, 50-es hölgy néz vissza. Bepróbálkozok egy hy, ten tickets please from those which valid for 40 minutes (10-et kérnék a 40 percig érvényes jegyből). Az asszony  kaján vigyorral felhőkölt, majd odaszólt a háttérben söprögető fiatalabb kolleginának, hogy majd ő. Ismét. Neki sem volt őszinte a mosolya... Elmondtam a már említett mondatot. Semmi. Fél perc alatt odáig redukáltam az egészet, hogy a 10-et kézzel mutattam, a TICKET-et úgy artikuláltam, ahogy csak lehet, a 40 perces érvényességnél meg már az amúgy teljesen lengyel tájékoztatót használtam. Kicsit úgy éreztem magam, mint a srác a Kontrollban...

Kisebb nehézségek árán sikerült vennem jegyeket. Ezzel egy időben a napi eseményekből levonva a tanulságokat arra jutottam, hogy hamarabb fogok én megtanulni az ő nyelvükön, mint ők legalább angolul. Szerencsére a cég 60 órát biztosít is számomra, mely bár nem sok, de okulva néhány hónapos portugáliai tartózkodásomból arra bőven elég, hogy a mindennapokban ne activity-zni kelljen.

Ez lenne hát a város. Először úgy terveztem írni róla, hogy leírom a száraz valóságot, vagyis összefoglalva mindazt, amit bárki megtalál a neten egy kis keresgélés után, majd később pedig úgy, hogy az én szememmel milyennek látom mindezt. Többnyire azért próbálom tartani magam ehhez, de néhány napos itt tartózkodásom után ez már nehézkes.

Mindenek előtt a város kiejtését szeretném tisztázni, mert, mint megtudtam, hiába szinte  minden betűt úgy ejtenek ki a lengyel nyelvben, ahogy leírnak, ez a szó a legnagyobb kivétel. Kiejteni tehát nem "loddz"-nak kell. Angolul a "woodge" szó felelne meg a kiejtésének, míg magyarul a "vuddzs", melyet ide kattintva meg is lehet hallgatni. A város neve csónakot jelent. Nevének eredete nem tisztázott, feltehetően köze van ahhoz, hogy a lodzi fensík kettéosztja a Visztula és Odera vízgyűjtő területét. 

Amint az a fenti képen is látszik a Łódz vajdaság (itt nem megyék vannak) Lengyelország közepén fekszik, s annak közepén található Łódz. Varsótól  cirka 120-130 km-re található dél-nyugatra. Magyar testvérvárosa Szeged. Lakosainak száma csaknem pontosan megegyezik Krakkóéval. Mindkét esetben 780 ezer körül mozog a lélekszám. Ebből kifolyólag folyamatos "harc" van a második legnagyobb város címéért. Az első Varsó 1,7 millióval. Lengyelország teljes lakossága valamivel 38 millió fölött van.

Łódz régebben a textilipar központja volt, s ezzel együtt egy szürke ipari város nagyjából a 90-es évek közepéig. Az eddig gyűjtött információim szerint akkor még 1 (egy!) hotel volt a városban és semmi más, különösebben érdekes. Mivel a textilgyárakat bezárták, ötletelni kezdtek, hogy mit kellene csinálni. Tekintve, hogy elhelyezkedése előnyös, illetve, hogy kifejezetten nagy és minőségi egyetemváros (tehát jól képzett fiatalok) arra jutott a vezetés, hogy bevonzzák a nagyvállalatokat. Különböző terhek alól mentesítették őket, ahogy ez máshol is lenni szokott. Ennek eredménye radikális változást eredményezett, melynek hatására (a NewYorkTImes egyik cikke alapján) a válság idején sem csökkent a növekedés üteme, ellenben más körzetekkel és városokkal. Olyan nagy cégek működnek itt teljes, akár régiós központi egységükkel, vagy csak kiszervezett egységeikkel, mint az ABB, Ariston, Dell, Fujitsu, Infosys Technologies, Philips, Procter & Gamble, TNT. A helyzet az, hogy köztük van az enyém is, s aki figyelmesen követi a blogot, az 90%-os bizonyossággal meg is tudja mondani, hogy melyik az. Viszont én még nem szeretném. Annyi viszont elmondható róla, hogy bizonyos tekintetben világszinten legnagyobb egységét működteti itt.

A város rendelkezik három leg-leg-leggel:

• Az egyik a Piotrkowska utca, mely Európa leghosszabb kocsmákkal, éttermekkel és clubokkal teli sétálóutcája. Az utca sétálóutca része 4,3 km hosszú.
• Itt található továbbá Európában a legnagyobb városon belül elterülő összefüggő erdős rész. Pontos adatokat nem tudok sajnos, de a debreceni Nagyerdőnek csak a neve nagy ehhez képest.
• Végül pedig egy szubjektívabb kategória, mert ehhez már Lisszabonban is volt szerencsém. Ott is azt állították, hogy a legújabb bevásárlóközpontjuk Európa legnagyobbja. Bár arról inkább csak szóbeszéd volt és személy szerint én a Westend 3/4-énél nem gondolnám nagyobbnak :), itt hivatalosabb megerősítést is nyert a Manufaktura elnevezésű, inkább környék, mint bevásárlóközpont. Erre valóban azt mondom, hogy simán lehet a legnagyobb. Érdekessége, hogy a régi textilgyárat, mint a város jelképét újragondolták, s álmodtak egy merészet. Az egész gyár területét meghagyták, és kialakították a Manufaktúra elnevezésű bevásárlóközpontot. Az összes épület vörös téglából épült, illetve maradt ugyanolyan, mint amilyen mindig is volt a gyár működése idején. Most tehát a különálló épületekben éttermek, kávézók találhatók, köztük pedig nagy tér. Akit jobban érdekel, az videón megnézheti.

Tekintve a fent említett dolgokat, illetve például azt a projektet, amivel az egész buszpályaudvart és központi vasútállomást 3 emelettel a föld alá telepítik, úgy gondolom, hogy valamit tudhatnak azért. Itt van még két rövid videó a városról:

Az eddig említetteken túl Łódz Lengyelország kulturális központja, valamint egy nagy filmes iskola is működik itt. Többek között innen származik Roman Polanski filmrendező is. Aki többre kíváncsi, annak javaslom a wikipediát további információ szerzéséhez, illetve még több kép a városról itt található. 

Amint azt említettem, innentől igyekszem megörökíteni az eseményeket. Azokból pedig az elkövetkező egy hétben egyáltalán nem lesz hiány. 

Az előttem álló napok ugyanis úgy néznek ki, hogy ma irány Budapest, holnap repülővel Varsó, majd onnan elvisz egy taxis koma a még fel nem fedett városba. Ott kedden lakáskeresés, este egy vacsora a leendő, bár a szerződés aláírásától mondhatni, hogy a jelenlegi, nem mellesleg horvát főnökömmel, illetve a pénzügyes csapat néhány ráérősebb tagjával. Szerdán intézni akarok egy kinti sim-kártyát, s a telefonszám, mint egyetlen kinti elérhetőség birtokában besétálni a "PKO Bank Polski" egyik fiókjába, hogy megjöttem bankszámlát nyitni. Bízom benne, hogy sikerrel teszem mindezt. Aznap estére van még jelenésem egy medical center-ben szemésznél, meg egy másik orvosnál. Csütörtökön délelőtt taxis komával vissza Varsó, aztán Budapest, majd haza. Jövőhét vasárnap visszafele ugyanez, csak akkor már nem jövök haza egy ideig... Még nem tudom meddig. E rövid monológról a Blöff egyik jelenete jutott eszembe:

Ez már így is, de az apró részletekkel még inkább mutatja, hogy sok szervezés van mögötte. Még az a szerencse, hogy nem nekem kell mindent, sőt. A cég biztosít számomra egy "áthelyező" (relocation company).céget. A szó szoros értelmében áthelyező, bár igazán magyarra nehéz jobban fordítani.

• Egy emberük a bevándorlási ügyeimet intézi mindenféle hivatalos (adózási, letelepedési) papírral. Folyamatosan informál a határidőkről és mindenféle dolgokról, amikről egyébként lövésem sincs, lévén, hogy a lengyel állam területén a letelepedéshez szükségesek. Elvileg még lehet egyszerűbb dolgom is lesz, mint eddig, mert most változtak január 1-től a rám vonatkozó jogszabályok.
• A másik a lakáskeresésemet segíti. Ez annyit tesz, hogy felvette velem a kapcsolatot, milyen lakást szeretnék és ha esetleg találtam már interneten olyat ami tetszene, mutassam meg. Én elmondtam nagyjából 8-10 pontban, hogy mik az elvárásaim (kerület, méret, elrendezés, állapot, stb..), Ő pedig azon van, hogy minél több, egy nap alatt megtekinthető, a kívánalmaimmal egybeeső lakást találjon. Hétfőn délben ezeket átküldi, majd kedden 10-kor a hotel halljában vár, aztán megyünk megnézni ezeket. Kíváncsian várom...
• A harmadik kontakt a cuccaim szállítását szervezi. Az tiszta sor, hogy két évre az ember nem egy bőrönddel megy, de még nem is kettővel. Ebben a tekintetben egy nemzetközi költöztető cég szerepét töltik be az érintettek. Bár sok cuccot nem szeretnék kivitetni, azért a lehetőséggel mindenképp élni fogok. Az érdekesség kedvéért ezzel kapcsolatban megemlíteném a színvonalat, ahogy dolgoznak. Tevékenységük során ugyanis, nem a következő szituációról van szó: "3 tag megérkezik, csikk a szájban, mit kell pakolni? gyorsan végzünk tessékmegnyugodni, fogjad Jóska, nehéz, ejjj levertük a sarkát, jó lesz az!! tegyed rá, odafér még!! nnneeeeem törékeny az, tudjuk mi, háá' mindennap ezt csináljuk. cuccok behányva, tagok a kocsibabe, szállítmány több kevesebb sikerrel megérkezik..." Hát nem így:). Hanem úgy, hogy csomagolni jóformán nem is lehet. Részben azért, mert a saját szabványos dobozaikkal és a megfelelő, a sérülés kockázatát minimálisra csökkentő anyagokkal dolgoznak. Éppen egy kis túlzással, ha azt mondom nekik, hogy itt van a szobám, és ezt úgy ahogy van, el kellene szállítani oda a másik címre (bárhova), akkor ők meg is teszik. Csak a példa kedvéért: nem kis távolságra vittek már el díjnyertes lovat is. Ilyenek nekem nem lesznek, de azért összejön az majd. Arra, hogy ezen szolgáltatásuk mennyibe fáj a cégnek, inkább nem is vagyok kíváncsi...

Ja, és természetesen mindhárom személy lengyel. Bízom benne, hogy a szállítást majd az itteni illetőségű kollegáik végzik, mert én nem leszek itthon mikor felveszik a cuccokat...

A pakolást, főleg az egy bőröndön túlit, bár már nagyon jól megy, nem szeretem. Igaz könnyebb ez, mikor szinte minden jön velem, mert így nehéz itthon hagyni valamit. Bár, amikor mindenre szükség lenne, akkor meg úgyis lesz valami, ami nem lesz ott, pedig kellene. 

Kint nem gondolom, hogy lesz időm írni, de utána szeretném sorba venni, hogy a gyakorlatban hogyan alakultak azok a dolgok, melyeket fentebb elviekben már leírtam:).

... kerül a pont-pont-pont helyére. Ezzel néhányan már tisztában voltak, többeknek pedig még lövése sem volt. Az előzetes tervek szerint tehát hozzávetőlegesen két évig Lengyelországban fogok élni és dolgozni. A pontos hellyel kapcsolatban még nem szeretnék írni semmit, csak annyit, hogy egy nagy város, de nem Varsó. Ugyanígy a cég is ráér még, de lényeg, hogy egy nagy multi, mely termékeinek valamelyike szinte minden háztartásban jelen van. Nem kis döntés, merész "vállalkozás" és nagy lehetőség.

A vélemények valamelyest megoszlottak, hiába a részleteket (szinte) csak én ismerem. Többnyire pozitívan vélekedtek azok, akikkel beszéltem. Szerencsére kevés kétkedő véleményét hallottam. Nekik küldöm az alábbi idézetet:

"Akkor kell felugrani a szerencse vonatára, amikor éppen elrohan melletted, mindegy, hogy merre visz, mert egy elhibázott, elhabozott ugrás, és egész életeden át hiába vársz másik vonatra."

/Rejtő Jenő/

Hogy ez az a vonat volt-e, nem tudom, de így nem maradok le, az fix. Sem a lehetőséget nem akartam elszalasztani, sem pedig megteremteni annak lehetőségét, hogy bánkódjak az elszalasztása miatt.

Merész vállalkozás amiatt, mert északra Szlovákián túl én még nem is mentem, így tehát még sosem jártam Lengyelországban:). A nyelvet (néhány szó kivételével) egyáltalán nem ismerem, ami a munkához persze nem is szükséges. Megismertem viszont néhány, nem is kevés lengyelt Amerikában a táborban, illetve Portugáliában is. Jó arcok. Elég hasonlóak hozzánk. Legalább is Amerikában a főnökünkkel 6 szem közt folytatott bizalmasabbnak mondható beszélgetésből ez derült ki. Gond nem lehet, megjártam már úgyis ezt-azt. Néhány nap múlva kiutazom "ügyintézni", aztán jövőhét végén tartósan.

Összesen körülbelül egy hetet leszek még itthon. Eddig elég szürke volt minden, viszont most már kezdenek gyorsulni az események, úgyhogy innentől már igyekszem megírni, hogy mi történik velem. Ez a megírás viszont már inkább egyfajta dokumentálás lesz magamnak, mint ahogy azt említettem az előző bejegyzések egyikében.
Emellett a blog nem csak kinézetében, hanem menetében is változni fog kissé, a tartalom megtartásával. Eddig néhány folyamatosan változó, mozgalmas, interakciókkal teli hónapról kellett beszámolnom a blog írása során. Ezután két évről lesz szó és közben időm sem annyi lesz már. Mindezekből kifolyólag annyiban változik a menet, hogy jellemzően nem 1-2-3 naponta lesznek bejegyzések, hanem átlagosan hetente egy. Indítva az elején a nemzetközi munkavállalás okozta finomságokkal, nemzetközi költöztetőcéggel, bevándorlási hivatallal (még jó, hogy EU-ban vagyunk), lakáskereséssel. Aztán jöhet majd a város és a lakás is, ahol élek, az emberek, na meg persze a kaják, mert nálam az kardinális:). Bízom benne, hogy így is követtek majd valamennyien és néhányan még kedvet is kaptok, hogy meglátogassatok engem, vagy legalább az országot.

Ui.: újonnan csatlakozóknak: a jobb oldali legalsó dobozban a könnyebb navigálhatóság érdekében megtalálható az összes eddigi bejegyzés.

...eltelt gyorsan. Volt benne sok érdekes dolog, olyanok, melyeket ha csak poénból is, de megemlítettem volna ilyen keretek között. Pl.: vezettem repülőt meg hajót is, de év elején elkezdtem boxolni is (nem a cipőmet), melynek év végére sajnos egy laza bordarepedés lett az eredménye. A tavaszi félév hellyel közzel még tanulással és szakdolgozatírással telt. Igazából amikor hazajöttem külföldről, elkezdtem állást keresni. Eleinte még alacsony intenzitással. Aztán befejeztem a sulit, kezembe kaptam a papírt, mellyel a diplomás munkanélküliek táborát kezdtem gyarapítani.

Ekkor már intenzívebben kerestem állást, de mivel magasan volt a mérce és a nyár is tele volt ilyen-olyan programokkal, igen hamar el is telt. A megváltást az ősztől, de különösen a szeptember-október hónapoktól vártam. Egyre több helyre jártam interjúzni, de sok helyen rá kellett jöjjek, hogy nem tetszik a hely, nem szimpi az nekem. Számos igen neves multinál jártam (kivéve elvi okokból néhányat), de valahogy nem alakult semmi.
Majd egyszer egy véletlen folytán jelentkeztem egy helyre. A cég Budapest melletti gyárába keresett pénzügyi elemzőt. Mivel szinte mindenhol erre a pozícióra jelentkeztem, így nem volt kérdés, hogy itt is meg kell próbálni. Egy 5 körös felvételi folyamatnak néztem elébe. Két tesztírásos körön túljutottam, majd az első sikeres személyes interjú után következett még kettő. Idő közben, de igazából már az első perctől fogva éreztem, hogy itt valami más, mint eddig volt. A légkör, az emberek, meg úgy minden. Átjön ez bárkinek, aki odafigyel erre, de feltétlenül még azt sem kell. Ezen felül a szimpátiát még kölcsönösnek is véltem. Különösebben persze beleélni nem szerettem volna magam, de meg voltam győződve róla, hogy igen, ez az a hely ahol szívesen dolgoznék, itt jól érezném magam. 

Volt azonban egy kis bibi, mely bizonytalanná tett mindent. A 3. kör alkalmával érdeklődtem a megpályázott pozícióról néhány dolgot illetően. Ekkor azt a választ kaptam, hogy "a helyzet az, hogy ezt a pozíciót nagyon gyorsan be kellett tölteni, és hát.. a lényeg, hogy már be van töltve." Na gondoltam, én meg mindjárt be-rosálok. Mi lesz így velem?? Aggodalmam azonban hamar elszállt, mikor is azt a választ kaptam, hogy a cég egyébként többnyire nem pozícióra interjúztat (mivel a későbbiek során úgyis rotál meghatározott időközönként), hanem tehetséges fiatalokat keresnek, mai szóhasználattal olyanokat, akikben megvan az X. Bevallom, ilyen szabad szemléletű, józan felfogású és értelmes interjúsorozaton sehol nem voltam máshol. Pedig azért jártam itt-ott. Meg kell jegyezni azonban, hogy ennek a felvételi eljárásnak az a hátulütője, hogy megeshet, azt mondják valakinek, hogy benne megvan az X és hajlandóak foglalkoztatni, de nincs szabad pozíció. Ekkor a jelölt csinálhat amit csak szeretne, várhat is és elkezdhet dolgozni máshol, azzal a tudattal, hogy bármikor hívhatják, hogy jöhet, van hely.

Az első interjúról mondhatni fütyörészve jöttem el, gondoltam, 1:0 ide. Ezek után örömmel mentem a következőkre és éreztem, azok is jól mentek. Kezdtem arra gondolni, ebből most már lenni kell valaminek. Eltelt néhány nap és megcsörrent a telefonom. Ők hívtak. A túloldalról különösen mosolygós hang köszöntött. Erre persze már én is mosolyogtam. Aztán a következő mondatban az volt, hogy jó hírekkel telefonálnak. Na ekkor valahogy így éreztem magam:

Bár még nem tudtam, hogy konkrétan mi a helyzet, de azt igen, hogy ennek örülni kell:). Olyan kommentár következett, melyben kitért az illető arra, hogy...

"...nagyon meggyőztem őket, szimpatikus voltam mindenkinek és hogy örülnének, ha náluk dolgoznék. Bár az előzetesen általam megpályázott pozíció már nem aktuális, ezért körül kellett nézni, hogy mit lehet tenni. Addig addig nézelődtek, hogy végül egy olyan helyzet állt elő, melyre talán még példa sem volt pályakezdő esetében náluk. (ekkor azért a kezdeti mosoly már olvadozott az arcomról) Történt ugyanis, hogy mivel látták, éltem és dolgoztam már külföldön és az eszem helyén sem uborkalé van, nem jelentene nekem különösebb nehézséget, ha az eredetileg megpályázott pozíciót külföldön tölteném be, mivel jelenleg itthon nem tudnának felvenni. Ezért hát, szeretnének megajánlani egy pénzügyi elemzői pozíciót .......-ban."

Hogy milyen csavarokat tartogat még számomra az élet, azt nem tudom, de kíváncsian várom. Ha Ti is a folytatást, akkor tartsatok velem, lassan beindul a gépezet, aztán elárulom, hogy a pont-pont-pont helyére milyen ország is kerül.